Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Mielőtt elkezdődik

Kocho Shinobu maga sem gondolta volna , hogy a következő napok olyan nehezek lesznek. Mennyire mardossa majd a bűntudat, mennyi gondolat fogja gyötörni, mennyire fog hiányozni az, hogy Giyuu meglátogassa és legalább pát szót válthasson vele. Persze tudta jól, ha találkoznak is, neki fenn kell tartania a látszatot. Elutasítónak kell lennie vagy legalább is közömbösnek. Napokkal később, Kocho Shinobu elvesztette az étvágyát utána pedig az alvás sem ment valami jól. A lányhoz hamarosan Mitsuri ment látogatóba aki rögtön észre is vette, hogy valami nincsen rendben. Mitsuri először hirtelen felindulásból sietett a Pillangó birtokra. A lány azelőtt a Rengoku rezidencián töltött egy kis időt ahol volt ,, szerencséje" találkozni az összetört Giyuuvel és az annál dühösebb Ryzuval. Mitsuri akkor úgy döntött a szerelem nevében ő igenis beolvas a pillér társának, de legalábbis megkérdezi, hogy miért kellett ennek ilyen módon történnie. Mitsuri útközben kicsit elgondolkodott. A feje kezdett kiszellőzni, a mérge pedig folyamatosan enyhült a séta közben.

-Shinobu san ennyire kegyetlen lenne? – Gondolkodott magában a lány. Abban biztos volt, hogy Giyuu és a többiek nem hazudnának ebben. Annak a párbeszédnek és a víz pillér számára megalázó helyzetnek valóban meg kellett történnie. Mitsuri számára a kérdés már csak a miért volt. Kicsit még haragudott de amellett a kíváncsisága is egyre növekedni kezdett. Mikor végül a pillangó birtokra ért és megpillantotta a teljesen összetört Shinobut úgy érezte a szíve menten megszakad.

Mitsuri aggódó tekintettel fürkészte őt, amitől a másik kissé meg is ijedt. Mitsuri megérintette Shinobu vállát, majd kétségbeesetten megkérdezte:

-Mi a baj? Mi történt?

Shinobu úgy gondolta nagyon is jól tudja ő palástolni azt, hogy mi történt. A napokban senki nem jegyezte meg, hogy látszana rajta bármi is. Az, hogy most Mitsuri ezt így megkérdezte, olyan volt mintha valaki megszabadította volna őt valami nagyon nehéz tehertől. Akkor a lány egyrészt a megkönnyebbüléstől, másrészt attól amit az előző napokban átélt, egyszerűen sírva fakadt. Abban a pillanatban párolgott el Mitsuri összes mérge. Ő is sírni kezdett majd átölelte Shinobut.

-Mi történt veled? – Kérdezte meg újra. Shinobu ezután, olyan okokból amit saját maga sem értett, elkezdett beszélni. A szavak egyre csak törtek elő belőle, és mindent de mindent elmondott Mitsurinak. Miközben őt hallgatta Mitsuri egyik ámulatból a másikba a másikba esett. Végül ha nem is értett teljesen egyet Shinobuval, de megértette miért tette azt amit.

Mitsuri erősen gondolkodott mit tehetne. Eszébe jutott, hogy a fiúk mindig mindent olyan jól megoldanak a titkos hosszúnevű klubbjukban. Talán a lányoknak is kéne egy ilyen.

-Alapítanunk kell egy klubbit Shinobu san!- vette oda neki hírtelen. Ezen Shinobu úgy meglepődött, hogy a sírása menten abba is maradt.

-Egy klubbot?

-Igen! Egy amolyan titkos klubbot mint amilyen a fiúknak is van.

-És ez, hogy jutott most eszedbe?

-Úgy gondlom, ha nekünk is lenne egy ilyen, akkor könnyen megoldhatnánk a dolgainkat. Ott mindent őszintén el kellene mondanunk egymásnak és kigondolhatnánk a megoldást a gondjainkra.

-Ez kedves ötlet, mégis úgy gondolom, nem mindent osztanék meg szívesen mindenkivel. – Mondta Shinobu, kissé szomorkásan. Mitsuri ezt persze megértette, de ő még mindig nagyon bizakodó volt.

-Nem szükséges ezt elmondani mindenkinek. A klubban elég ha csak pár ember van akikben megbízol.- Mondta derűs hangnemben a lány. -Mi lenne ha csak Te , Én és Ryzu lennénk benne?

Shinobu akkor komolyan elgondolkodott. Lenne egy kis társaság ahova tartozik. Akikben bízhat és mókás dolgokat tehetnek megy együtt. Mitsurinak az előbb amúgy is mindent elmondott. Biztos volt benne, hogy ezeket a dolgokat ő bizalmasan fogja majd kezelni. Emellett pedig ott van Ryzu aki szintén nagyon megbízható és igazán kedves.