Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Háromfejű fekete sárkány

Miután Ryzu és Zen szétváltak, mindketten kimerülten, és döbbenten pislogtak egymásra. Egyikük sem értette mi történt néhány perccel ezelőtt. Olyan volt mintha a lelkeik összekapcsolódtak volna, és hosszú éveken keresztül szemlélték volna egymás életének főbb eseményeit. A lányok tág pupillákkal méregették egymást, miközben mindketten fáradtan ziháltak, és igyekeztek rendezni gondolataikat. Ryzu szólalt meg elsőként.

-Sajnálom.....nagyon sajnálom....-Ezt hajtogatta egyfolytában.

A lány onnantól kezdve egy szemernyit sem tudott rá haragudni. A sorsuk nagyon sok dologban megegyezett. Az agya végig azon kattogott, hogy ő is állhatna most Zen helyén. Aznap ha Akaza talált volna rá Ruka helyett, ő is elfogadta volna az ajánlatát, hogy bosszút állhasson. Az, hogy most ott van ahol, csak a szerencsén múlott.

Zen hasonló érzésekkel küzdött. Nem akarta bántani őt.

-Ryzu.-Mondta, mire a másik kérdő pillantást vetett rá. –Ne maradj közöttük. Gyere velem.

A lány nem találta a szavakat. Miután nem tudott megszólalni, csak csöndben hallgatta tovább amit a démon mondott neki.

-Az emberekben nem lehet megbízni. Hiába vagy kedves, szorgalmas, hiába teszel bármit, valójában soha senki nem fogja értékelni azt. Első adandó alkalommal el fognak dobni, ha úgy kívánja az érdekük. Neked nem kell megvárnod amíg ez történik. A démonok nem hazudnak. Akaza dono sem hazudott nekem soha. Végül minden úgy történt ahogy mondta. Azóta sokkal jobban érzem magam, ezt pedig neki köszönhetem. Mondhatni megmentett engem. Én is meg akarlak menteni téged. Csak neked is bele kell egyezned ahogy nekem. Én kezességet vállalok érted, élhetsz mellettem és nem kell azok között a söpredék emberek között élned.

Ryzu Zen szavai után nagyon sok dolgot megértett vele kapcsolatban. Végig úgy érezte, Zen erősebb mint Akaza, ennek ellenére mégis ő a négyes telőhold nem pedig a hármas.... Szerinte ez azért lehetett, mert Zen annyira hálás Akazának, hogy saját akaratából szeretne alulmaradni vele szemben. Zen úgy érzi Akaza megmentette őt, ennek ellenére Ryzu biztos volt benne, hogy ez nem így van. Akaza talán jót akart nekik, de a lány szerint balul sült el a dolog. Talán Zen jobban járt volna ha meghalt volna.... Így Akaza arra ítélte őt, hogy egy végeláthatatlan életen keresztül ezen emlékek árnyékában kelljen gyötrődnie, a lelki békességet meg nem ismervén. Zen nevethet, mosolyoghat, és hangoztathatja, hogy neki ez jó, de Ryzu biztos volt benne, hogy ez nem igaz.

-Nagyon hasonló dolgokat érzek veled kapcsolatban.- Szólalt meg végül. – Nekem nem kell hazudnod, tudom, hogy szenvedsz. Még mindig nem tudtad elfelejteni. Bárcsak más időben és más körülmények között találkoztam volna veled, hogy valóban segíthessek rajtad.

A démon keserűen felnevetett.

-Nekem nincs szükségem egy ember segítségére. És neked sem kellene rájuk támaszkodnod.

-Te magad sem tudod, mekkora szükséged lenne rá. Én tudom, miért mondod ezeket a dolgokat, én is átéltem őket, de nekem volt aki megtanítsa, hogy az emberek másképpen is tudnak bánni egymással. De nem ítéllek el miatta, a helyedben én is ugyanezt az utat jártam volna.

-Még mindig járhatod a helyes utat. Nem szabad megbíznod az emberekben, hiszen te is tudod, hogy milyenek.

-Nem minden ember ilyen.- Ellenkezett vele Ryzu.

Ryzu maga is meglepődött, ezek a szavak milyen nehezen érintik a másikat. Zen magából kifordulva, hisztérikus ordítozásba kezdett.

-DE IGEN, MINDEGYIK ILYEN! SOHA NEM BÍZHATSZ MEG SENKIBEN SEM! MINDEN FÉRFIT EL KELL PUSZTÍTANI ÉS A NŐKET IS AKIK GYEREKEKET AKARNAK SZÜLNI!