Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Füstbe Ment Tervek

Kyojuro igyekezett haza ahogy csak tudott, viszont este mégis meg kellett állnia, hogy pihenjen egy kicsit, mert érezte, ha nem pihen meg, akkor el fog ájulni. A varjú amit kapott, szinte alig tudta őt követni annyira igyekezett. Este a fiú tüzet rakott, és leült egy kicsit pihenni. A varjú a vállára telepedett. 

-Mi a neved jószág? Kérdezte tőle a fiú.

-Nincs nevem, nincs nevem! Károgta hangosan a varjú.

-Akkor talán ki kellene találnunk egy nevet... így van ez lenne a helyes...de annyira éhes vagyok, hogy csak ételek jutnak eszembe... Erre nagyon kordult a pocakja. De talán az ételek közt is vannak olyan nevek, amik megfelelnek neked.... A varjú ettől boldogan csapkodott a szárnyaival. 

-Mit szolnál ha marha hús lenne a neved? A varjú erre csak hevesen rázta a fejét, nem tetszett neki. Kyojuro elkezdett ételeket sorolni, hátha valami majd megtetszik a kis állatnak. 

-Rizs, tojás, hagyma, dango... -Ezek nem tetszettek neki, folyamatosan csak tiltakozott -Ohagi? Ahhoz mit szólsz? Erre a madár örömteli ugrándozásba kezdett. 

-Akkor ez lesz a neved. Mondta Kyojuro mosolyogva.

A fiú hiába állt meg pihenni nem jött álom a szemére. Az éhségtől már igazán zavart volt, és nagyon szeretett volna otthon lenni. Úgy döntött nem erőlteti tovább a dolgot, eloltja a tüzet és továbbindul. Kyojuro lassú fáradt léptekkel araszolt előre, közben Ohagi végig bátorította. Nem sok van már! Nem sok van már! Folyamatosan ezt károgta. Kyojuro egy idő után úgy elfáradt, hogy csak a katanáját sétabotként használva tudott továbbhaladni. Tudta ha ilyen tempóban megy, elvesztegethet akár egy egész napot is, de nem volt mit tenni... Alig evett több mint egy hete, csoda volt, hogy egyáltalán még eszméleténél tudott maradni.  A fiú lassan lépésről lépésre araszolt tovább. -Ha hazaérek megfürdök, és annyit eszem hogy kipukkadok......

Néhány nappal ezelőtt a Rengoku rezidencián

Rengoku san egész nap kint ült a tornácon, és a kapujukat nézte. Ezt Ryzu és Seijuro is észrevette. Ryzu arra gondolt, talán a férfi tudja, hogy nagyjábol mikor ér véget a próba amin Kyojuronak részt kellett vennie, és őt várja ott. Rengoku san majd egész nap ott ült. Nem evett, és nem is igazán ivott semmit csak néhány pohár szakét. Este Ryzu a példáját követve szintén kiült a tornácra, nem messze Rengoku santol. Már nagyon későre járt, de még mindig nem történt semmi. Ryzu látta, hogy Rengoku san ülve elaludt. Nem akarta felébreszteni, hisz tudta, úgyis csak az lenne belőle, hogy ráförmed és ébren várakozik tovább. Végül Ryzu is elaludt. Másnap reggel a tornácon találta magát amikor felébredt, annyi változás történt, hogy egy pléd volt ráterítve, és Rengoku san kicsit közelebb volt hozzá. 

Ryzu elment, hogy megreggelizzen, előtte Rengoku sanra terítette  a plédet mivel még hűvös volt. Seijuroval együtt megreggeliztek, majd kimentek gyakorolni és játszani. Rengoku san végig kint ült a tornácon és hol őket, hol pedig a kaput nézte. Ebéd után Ryzu lefektette Seijurot, majd egyedül kiment az udvarra néhány könyv társaságában, hogy a légzéstechnikákat gyakorolhassa. Rengoku san ugyanott ült, csak már néhány üveg szaké társaságában. Egyikük sem zavartatta magát, Ryzu belemélyedt a könyvekbe, Rengoku san pedig nézett a semmibe, közben pedig szakét ivott. Ryzu a láng légzés ötödik stílusát, a láng tigrist szerette volna gyakorolni. Ez nagyon nehezen ment neki. A láng légzés technikái közt ez volt az egyik legnehezebb. Ha kevés erőt tesz a csapásába a láng tigris létre sem jön, ha pedig túl sokat akkor nem fogja tudni irányítani. Sokat olvasott a láng pillérek feljegyzéseiben erről, hogy kinek, hogyan sikerült a láng tigrist megzaboláznia.