Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Harc

Miután Shinjuro san megjelent Ryzut teljesen hidegen hagyta az értetlenül mögötte álldogáló Akaza. Úgy érezte, ha belepusztul is, az legyen élete utolsó dolga, hogy végez az előtte álló személlyel. 

Akaza csak tág pupillával pislogott miközben őket nézte. Először kiderül az a dolog számára Ryzu chanról, amit még ő sem értett pontosan, aztán megjelenik itt egy démon, akit sokkal dominánsabbnak érzett saját magánál. Azon tanakodott, ez az alak hol bujkálhatott eddig? Létezik a világon egy ilyen erejű démon, ő pedig ezidáig mit sem tudott a létezéséről? Talán nemrég vált démonná? Akaza ezt lehetetlennek tartotta, hiszen akkor, hogy lett ilyen erős rögtön? Akkor rengeteget kellett kapni Muzan sama véréből, azt meg még is, hogy bírná ki egy ember? Talán ez egy olyan ember lehetett aki komoly harcművészeti képzésben vett részt? Akaza ezt nem tudta elhinni. A leglogikusabb magyarázat az lehet, hogy ez a férfi már régóta démon, és valahogy ilyen erőssé vált. Kettős érzés fogta el. Ő nagyon szeretett harcolni, főleg ha az ellenfél némi kihívást is jelent számára, abban most nem volt biztos, hogy az ott álló démonnal is  érdemes lenne-e harcba keveredni.  Ha kihívná egy vérdémon párbajra valószínűleg az az alak kerülne ki győztesként és nem ő. Ha Doumánál nem is, de nála biztosan erősebb lehet. 

Giyuut teljesen felpörgette az adrenalin, ami a Ryzu és Rengoku san közt hamarosan kirobbanó harc miatt áradt  szét  a testében. Ha Akaza nem törte volna el az összes csontot a karjában, képes lett volna abban az állapotban is közéjük vetni magát. Mióta a férfi démonná vált sehogy sem tudták rá venni, hogy kardot rántson,most viszont kardforgató testtartást vett fel, és biztos fogással szorította a markolatot. Az arcáról azóta az érzéseket is nehéz volt leolvasni. A szeme volt az ami segítette ebben őket. Azok a szemek dühösek voltak. Rengoku san úgy nézett a szeretett lányára, mint aki elvette tőle a legfontosabb dolgot az életében, ő pedig kész bosszút állni rajta. 

Ennek nagyon csúnya vége lesz...

A kard végül előkerült a hüvelyéből, a pengéje pedig egyenesen Ryzu felé mutatott. Akaza gondolta, nem is baj ha harcolnak.Ez a démon megöli azt a furcsa lányt helyette. De akár ő is beszállhatna... Akaza akkor egy hangot hallott a fejében. A hang Muzané volt.

Ne avatkozz bele...

Ezt a parancsot kapta hármas telőhold. Akaza nem akart és talán nem is tudott volna ellenkezni ha akart volna sem. megértette, hogy ott kell maradnia nyugton,és figyelnie kell. Mire legközelebb rájuk pillantott Ryzu már neki is támadott a férfinak. Közben nagyon boldognak, és felszabadultnak tűnt. Olyan volt, mintha egész életében azt várta volna, hogy megölhesse a másikat. Sokkal nagyobb odaadással és nagyobb energiával tudott ellene harcolni, mint ahogy Akazával. Giyuu nagyon aggódott. Bár  Ryzu nagyon jól harcolt, sokkal jobban mint azt valaha bárkitől láthatta, azért Shinjuro san mégis mindig fölényben volt. Giyuu mindenképp aggódott volna, bárki is kerüljön ki fölényesen a helyzetből. Ryzunál nichirintou van. Ha azzal lefejezi az apjukat, akkor mindennek vége. A másik esetben, ha az apja győzi le, egy ember számára teljesen mindegy milyen karddal vágják meg... A fiú gondolatai között az is megfordult, mi van ha utána megeszi...

Ryzu mindent megpróbált,mégsem tudta megvágni őt egyszer sem. Eleinte nagyon boldognak tűnt a harc közben, de miután Shinjuro san végig felülkerekedett rajta, látszott, hogy kezd mérges lenni. A férfi az ellene való védekezéssel is simán megnyerhette volna ezt a harcot. Akaza akkor kicsit meg is szégyellte magát. 

A sebeim begyógyultak egy pillanat alatt, de mégsem tagadhatom le, hogy  Ryzu chan számtalan alkalommal megvágott és megcsonkított... Én vagyok a hármas telőhold, az a démon ott mégis erősebb nálam...