Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

A pillér találkozó

A nap fényesen ragyogott fenn az égen. Tanjiro aggódott is, mi lesz ha valaki kinyitja a dobozt amiben Nezuko tartózkodik. Ott az udvaron ahol állnak nincs árnyék, így a lány sehova nem tudna elhúzódni. Belül abban reménykedett hátha elered az eső. A fiú várakozás közben az égboltot kémlelte. Az ég gyönyörű világoskék színben pompázott. Tanjiro egy-két kisebb felhőpamacsot vélt csak felfedezni.

Nem sok esélye van annak, hogy eleredjen az eső.- Gondolta.

Meleg volt, a távolban madarak csicsergését lehetett hallani. Más esetben ez a szép idő a gyönyörű kert, és a madarak kellemes hangja megnyugtató élmény lett volna a fiú számára, most mégis úgy érezte mintha nagy nagy feszültség telepedne mindenhova. A madarak hamarosan elhallgattak. Tanjiro orrát messziről ismerős illat ütötte meg, hamarosan pedig emberek hangját lehetett hallani.

Jönnek a pillérek.

Tanjiro még utoljára Ryzuhoz fordult.

-Ryzu san, ha jön Kyojuro san, biztosan nem fog rád haragudni?

Ryzu aranyosnak találta az ártatlan tekintetű fiú aggodalmaskodását. Szívesen megsimította volna az arcát, vagy a fejét, de így, hogy meg volt kötözve, csak annyit tehetett, hogy rámosolygott.

-Szoktam egyedül edzeni éjszakánként. –Mondta. – Neked erről még nem beszéltem, nagyon hosszú és bonyolult dolog, de tudod Kamado fiú, nekem van egy amolyan különleges erőm.

-Egy különleges erőd?

-Igen. Szoktam gyakorolni egyedül éjszaka ha nem tudok tovább aludni. Mivel démonölőként mi is az éjszakát járva munkálkodunk, szerintem mind összezavarodunk az alvás terén. Biztosan veled is van ez így.

Tanjiro bólintott.

-Kyojuro is tudja ezt, természetes elfogadja, ha esténként edzeni indulok.

-De biztosan nagyon megijedt, amikor sehol nem talált.

-Igen, abban biztosak lehetünk, de most lesz alkalmunk elmagyarázni mi történt.

-Kyojuro dono amúgy sem egy haragvós típus.- Szólt közbe Giyuu. – De ezt majd te is megtapasztalod.

Tanjiro így végül megnyugodott. Izgatottan várta tovább a pillérek érkezését. Elsőként Shinazugawa és Iguro san érkeztek meg. Az övék volt a Tanjiro számára ismerős illat.

-Lám,lám előállt a kis bűnöző csapat.- Köszöntötte őket morcosan Shinazugawa.

-Neked is jó reggelt!- Köszöntötte Ryzu. Shinazugawa várta, hátha Iguro is mond nekik valamit, a fiú azonban csöndben maradt. Őket Gyomei és Muichiro követte, hamarosan pedig Shinobu is megérkezett. Utoljára Mitsuri, Tengen és Kyojuro futottak be. Ryzu csodálkozott rajta, hogy Mitsuri még csak oda sem ment Iguro sanhoz, ráadásul egyetlen szóval sem köszöntötték egymást. A lány a szerelmétől viszonylag messze állt Kyojuro és Tengen között, mintha csak arra lett volna szüksége, hogy megvédjék őt valamitől. Tanjiro Kyojurot és Tengen nézegette nagy izgalommal. Valahogy ha rájuk nézett egyszerűen még nagyobb biztonságban érezte magát. Tengen arca aggodalmas volt. A tekintete folyamatosan cikázott hármójuk között. A fiú szemei azt kérdezték: Jól vagytok tökfejek?

Kyojuro egyszerre tűnt derűsnek és mélyen belül nagyon idegesnek. A tekintete végül Ryzun állapodott meg. A fiú nem tudta rontana-e a helyzeten ha most odamenne és mindannyiukat megölelné. Végül mérgesen Shinazugawa felé fordult.

-Shinazugawa ....

-Rengoku....

-Értem én, hogy valami szabályellenes dolog történhetett itt az éjszaka ezért vannak most ők ott, ha jól értettem.