Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Értetek

A hegy felé vezető úton Shinobu igen feszélyezve érezte magát. Giyuu igazán rá sem pillantott, ha pedig ez egyszer egyszer mégis megtörtént, a lány nem túl kellemes érzéseket vélt kiolvasni a tekintetéből.

-Hé Tomioka san!- Próbált meg a lehető legkedvesebben rámosolyogni a lány.- Ha már egyszer közös küldetést kaptunk, megpróbálhatnánk jól kijönni egymással nem? - Kérdezte reménykedve.

Ryzu azt remélte, Giyuu kihasználja ezt a lehetőséget. Shinobu végre tett egy lépést a kapcsolatuk rendezésére. Bár a lány elmondása szerint ő többször is próbálkozott már ezzel, Giyuu olyankor mindig nagyon undok szokott vele lenni, Ryzu pedig biztos volt benne, hogy Shinobu ebben nem hazudott. Giyuu most sem hazudtolta meg magát és a hatalmas büszkeségét.

-Én küldetést teljesíteni jöttem, nem azért, hogy a veled való kapcsolatomat ápoljam Kocho.- Válaszolta ridegen a vízpillér.

Ryzu akkor úgy érezte menten nyakon csapja, de nem akart sérülést okozni neki így a küldetés előtt.

Azt hiszem, kicsit megértem Shinobu mostanában történt alkotásait....

Ryzu egy nem túl kedves pillantást küldött felé, mire Giyuu kicsit összébb is húzta magát. A lány tekintete azt sugallta: Ha itt végeztünk úgy megverlek, hogy megkeserülöd azt is, hogy megszülettél, te haszontalan...

Shinobu csak beletörődve, fáradtan elmosolyodott.- Azt hiszem akkor én elindulok arra.- Mutatott egy irányba a lány.

-Akkor én a másik irányba megyek.- Mondta Giyuu.

-Szerintem mindenki jobban jár, ha én pedig egyenesen tovább haladok.- Modta Ryzu.

Shinobu furcsállta, hogy a lány nem akar a vízpillérrel kettesben maradni, Giyuu viszont nagyon is értette a döntését, sőt szinte örült s neki. Biztos volt benne, hogy ha kettesben maradnak Ryzu jól leteremti rosszabb esetben pedig még meg is veri.

A három démonölő útjai végül elváltak. Ryzu haladt tovább egyenesen, hamarosan pedig érzékelte is a démon jelenlétét. Sebesen haladt el a tavak és fák mellett, míg végül sikerült rálelnie egy démonra. A nagytestű démon, épp szorongatott valakit a kezei között. Ryzu nagyon furcsa látványnak tartotta. Maga a démon sem nyújtott szép látványt, az ember pedig akit a kezében tartott szintén nagyon érdekes volt. A testalkatából látszott egy fiú az, a feje pedig egy vadkanra hasonlított. Ryzu elgondolkodott nem lehet,hogy akit a kezében tart szintén egy démon? Ezt az ötletet viszont hamar elvette és a fiú segítségére sietett.

Inosuke csak annyit érzékelt, hogy hírtelen újra levegőhöz jutott, a következő pillanatban pedig a földön találta magát. Szemével a démon után kutatott, akkor pedig megpillantotta a megmentőjét is. A démon pillanatokon belül a lángok martaléka lett, Inosuke pedig úgy érezte menten fel robban az izgatottságtól. Ez a nő aki megmentette, ő a legerősebb a hegyen. Ha legyőzné őt, akkor biztosan ő lehetne ennek a hegynek az ura is. Gondolataiból a lány kedves lágy hangja szakította ki.

-Hogy érzed magad vadkan úr?- Kérdezte, közben pedig leguggolt elé.

-Neked és nekem most azonnal meg kell küzdenünk!- Kiáltott rá a fiú. Ryzu elmosolyodott.

-Szívesen megküzdenék veled vadkan úr, de sajnos most nincs időm erre, másrészt pedig látom, hogy súlyosan megsérültél.

-Nőszemély!- mutatott rá vádlón Inosuke. - Biztosan te vagy ennek a hegynek az ura igaz?! Küzdj meg velem! Ha téged legyőzlek én leszek itt a legerősebb!

-Az elméletednek tényleg van rételme vadkan úr...- Gondolkodott el Ryzu. - De honnan vagy te abban olyan biztos, hogy ezen a hegyen én volnék a legerősebb?