Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Újra együtt

Tanjiro szíve hevesen dobogott. Ryzu megjelenését úgy élte meg mintha egy angyal szállt volna alá.

-Nem hagyom, hogy bántson! – Csak ez a mondat víz hangzott a fejében. Az ő szemében Ryzu hőssé vált aki abban a pillanatban mindentől megmentette. Visszatért a remény, és mindenki esélye, hisz a lány visszatérése csakis isteni csoda lehetett. Azokban a percekben nem számított neki, hogy Ryzu hogyan és miként tért vissza hozzájuk. A lényeg az volt hogy ott van és segíteni fog neki mindent rendbe hozni.

-Tanjiro! –Hallatszott a lány éles hangja. A fiú teste megremegett majd gyorsan vissza is tért a valóságba.

-Fogd a kardod, és segíts a Vadkan úrnak. Mi majd ezt elintézzük. –Mondta.

Tanjiro értetlenül pislogott.

-De hát Inosuke...

A mondatot Inosuke harsány kacaja szakította félbe. – A testem hajlékonyabb mint bárkié és úgy használom ahogy csak akarom! Gyerekjáték a szerveimet is elmozdítani egy kicsit, hogy ne szerezzek halálos sebet! – Kiáltotta diadalom ittasan miközben nagyot nyújtózott.

-Inosuke..- Lehelte Tanjiro meghatott mosollyal az arcán a fiú nevét.- De Ryzu san ...

A fiú végül nem folytatta tovább. Valójában azt akarta mondani, hogy Ryzu san egyedül néz szembe Gyuutarouval de ha aggódott is be kellett látnia, hogy nincs is más választás. A hang pillér súlyosan megsérült, vagy talán már halott is, ráadásul köztük ő a legalkalmasabb, hogy egyedül szembe szálljon az egyik démonnal. Neki és Insoukénak már jól kidolgozott stratégiája van Daki ellen. Így lesz a legjobb. A fiú megmarkolta a kardját majd elmosolyodott.

-Értettem Ryzu san. – Mondta. Ezután ő és Inosuke felsorakoztak Dakival szemben.

-Nem lesz semmi gond Pontaro hiszen ezelőtt is sikerült már egyszer.- Próbálta biztatni Inosuke Tanjirot. – Ráadásul a nőszemély is visszatért. Miután elmagyarázta, hogy mi történt megküzdünk egymással, és végre tisztázódik majd ki is lesz a hegyek ura!

Ryzu ezt hallva kellemesen elmosolyodott.

Mennyire hiányzott már ez..- Gondolta.

-Ha most azt hiszitek, hogy még egyszer hagyom magam lefejezni akkor mind a ketten nagyot tévedtek! – Rivallt a fiúkra magabiztosan Daki.

Persze mondania sem kellett ők maguk is biztosak voltak benne, hogy a démon nő ezután sokkal jobban fog figyelni mindamellett pedig ők is megsérültek, így nyilván sokkal nehezebb dolguk lesz. Ezt az esélyt viszont nem dobhatják el.

-A nagy darab pillér sem tudott egyedül elbánni velem.- Nyöszörögte szinte már fájdalmasan Gyuutarou. – Mit gondolsz, akkor majd te egyedül elbánsz velem? – Szegezte a kérdést Ryzunak.

A lányt nem igazán hatották meg a démon mondatai. Büszkén kihúzta magát, majd így válaszolt.

-Ugyan miért is ne birkóznék meg veled egyes egyedül is? Akadt már dolgom nálad erősebb ellenféllel. Ne hidd hogy megijedtem, én a láng pillér tsugukója. Ráadásul miből gondolod azt, hogy egyedül leszek?

Gyuutarou értetlenül pislogott vissza a lányra. Nem értette mire a nagy önbizalom,hol a félelem amit mások érezni szoktak, és mégis , hogy érti azt hogy nem lesz egyedül? A másik két társa már felsorakozott a húgával szemben. Eddig is csak fáradtságos munkával ketten együtt dolgozva tudtak mit kezdeni a húgával,így meg sem fordult a fejében az a lehetőség, hogy esetleg egyikük egyes egyedül akar szembenézni vele, és az újonnan érkezett lány oldalán folytatja majd tovább a harcot vele szemben. A démonnak nem kellett sokáig gondolkodnia. Szemei a távolban A hang pillérre meredtek aki akkora már nem a földön feküdt. A fiú épp a kardjait pörgette maga körül,próbálgatva,hogy tudja azt kényelmesen használni így, hogy elvesztette az egyik kézfejét. Gyuutarou ezután mindent megértett. Egy ideig nem hallotta a hang pillér szívdobogását, ezután pedig biztos volt abban, hogy ezt ő maga állította meg,hogy lassítsa a méreg terjedését.