Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

A végső kiválasztás

Másnap reggel Kyojuro korán kelt, hogy időben útnak indulhasson. Oldalra pillantva a még békésen szunyókáló öccsét pillantotta meg. Elmosolyodott. Arra gondolt Seijuro biztosan büszke lesz majd rá, miután visszatért. Nem volt szíve felkelteni a kicsit, úgy gondolta majd indulás előtt ad neki egy puszit, ha addig nem ébed fel. A szekrényéhez ment, hogy felöltözzön. Mikor kinyitotta a szekrény ajtaját, valami a földre pottyant. -Ez meg mi lehet?

Felvette a ruhadarabot, ami egy haori volt. -De hisz ez nem az enyém...-Gondolta A haori hófehér volt, alul pedig vörös, és sárga, mint a tűz. A ruhanemű alja direkt úgy volt kialakítva, mintha lángnyelvek lennének. -Ez apájé lehet...- Gondolta a fiú, ahhoz viszont kicsinek tűnt. Úgy döntött belebújik, és megnézi a tükörben. Úgy látta ez az ő mérete. Talán Ba-chan, vagy valamelyik szolgáló rejthette oda ajándék gyanánt. Ez persze jól esett neki, és elmosolyodott. Elhatározta, hogy ebben fog útnak indulni. A haori alá egy teljesen fekete szettet választott, hisz a démonölő hadtest tagjainak egyenruhája is olyan. Szeretett volna rájuk hasonlítani. Miután felöltözött, felcsatolta a katanáját, és egy kicsit illegette magát a tükör előtt. ( nagyon tetszett magának)

Miután eleget gyönyörködött magában, az öccse felé vette az irányt. Lehajolt hozzá, hogy elköszönjön tőle, és egy puszit adott a homlokára. Bár nem ez volt a célja, de Seijuro ettől felébredt. Laposakat pislogott, majd rámosolygott a bátyjára. -Onii-Chan- Lehelte álmosan, miközben a szemét dörzsölgette. -Mi történt?

-Csak elköszöntem tőled Seijuro.

-Már elmész Oni-chan?

Igen!

-És mikor jössz vissza?

-Azt sajnos nem tudom. 

-De soká?

-Egy picit.-Ekkor Seijuro szemei bekönnyesedtek. 

-Hé hé- Ölelte át Kyojuro. - Nem lesz semmi baj. Ryzu itt lesz, és apa is. 

-De ugye nem esznek meg a démonok?- Kérdezte zokogva a kisebb. 

-Azt teljességgel elutasítom!- Mosolygott rá Kyojuro az öccsére. 

-Akkor jó Oni-Chan. 

Ezután Kyojuro felvette az ölébe Seijurot, és elindult vele Ryzu szobája felé. 

-Elköszönök Ryzutol, te pedig ott maradhatsz vele. - Mondta neki mosolyogva. Ettől a kicsi megnyugodott. 

Ryzu már ébren volt, és ő is épp indult volna, hogy elköszönjön a fiútol. 

-Már ébren vagy? -Kérdezte tőle Kyojuro mosolyogva, mire Ryzu csak bólintott. 

-Gondoltam elköszönök tőled. 

Kyojuro közben letette az öccsét, aki Ryzu mellé sietett, és megfogta a kezét. 

-Én is azért jöttem, hogy elköszönjek !-Húzta ki magát a fiú. -Nem kell aggódnotok, mert hamarosan visszatérek. Addig kérlek vigyázzatok egymásra, és gyakoroljatok sokat. És...Ryzu.. kérlek.. olvass majd sok könyvet, és meséld majd el nekem őket jó? 

-P-persze.

-Akkor.. én indulok...azt hiszem..

-Kikisérhetünk!- Szólt közbe gyorsan a lány. 

Miután kiértek a teraszra, Ryzu és Kyojuro hosszasan egymás szemébe néztek. Ryzunak nagyon tetszett Kyojuro az új haorijában, és nagyon zavarban volt emiatt. 

-Vigyázz magadra!-Mondta teljesen vörös arcal, majd semmivel nem törödve a fiú karjaiba vetette magát, és szorosan átölelte. Ettől Kyojuro is nagyon zavarba jött, de persze nagyon jól esett neki. Eltolta magától a lányt, hogy a szemébe nézhessen. Arra gondolt, hogy megcsókolhatná őt, ahogy a regényekben van, de annyira zavarban volt, hogy mozdulni se tudott. Elhatározta, hogy ha visszatér ez lesz az első dolga... A szája helyett a lány homlokára nyomott és gyors puszit, már ettől is teljesen füstölt a feje. Még utoljára megölelte Seijurot, ekkor lépett ki az ajtón az édesapja. Elég szúrós szemekkel nézett rájuk. Kyojuro rá mosolygott majd odarohant hozzá, és hihetelen gyorsan átölelte majd elengedte az apját. Mire Rengoku-san kettőt pislogott, Kyojuro már a kapun kívül rohant, és integetett nekik. Rengoku sant áramütésként érte a pillanat, amikor a fia átölelte őt. A szíve mélyén jól esett neki, még ha csak egy pillanat is volt, de Kyojuro átölelte őt, tőle is elköszönt... Valójában zavarta, hogy Kyojuro az akarata ellenére elmegy. A másik fele viszont büszke volt rá. Ezek az érzések kavarogtak benne,. Este emiatt aludni sem tudott, és össze-vissza járkált a lakásukban. Ezután a másik két gyermekre nézett. Seijuro könnyes szemekkel nézett a bátyja után, Ryzu  arca pedig rákvörös volt, és mindkét kezével a szinte füstölgő homlokát fogta.