A történet a Demon slayer anime világában játszódik. Föszerepben Rengokuval a láng pillérrel, illetve egy kitalált női karakterrel Ryzuval. Ryzu Rengoku tanítványa aki pár évvel fiatalabb nála, és egy szerencsétlenség miatt került mellé. A pillér úg...
Giyuu reggel valamiért nagyon nehezen ébredt. Reggel már automatikusan az egyenruháját öltötte magára. Miután rendesen megigazított magán mindent, felvette a haoriját, majd miután percekig a kardját szorongatta azt is felcsatolta az oldalára. Vegyes érzelmekkel lépett ki a házból. Valamin nagyon elgondolkodott, azt viszont ő maga sem tudta min. Úgy érezte most valahogy nem is a valóságban van. Hirtelen mindenféle dolog jutott az eszébe. Visszagondolt a gyermekkorára, a nővérére, arra mikor már Urokodaki sannal és Sabitoval éltek itt, a vizsgára, Ryzura, a Rengoku családra, és próbálta értelmezni a kavargó érzelmeket amik mindeközben záporozták őt. Az egyik pillanatban magányt érzett, aztán hirtelen melegséget és nagy megkönnyebbülést. ,,Minden rendben lesz veled kölyök." Ezt mondta neki Rengoku san. Ahogy erre visszagondolt, még a férfi kezeinek érintését is érezte a feje búbján.
-Valóban Rengoku san?
,,Persze, minden rendben lesz!" Giyuu hírtelen még hátat is fordított, mert abban a pillanatban biztos volt benne, hogy Ryzu ott áll a háta mögött és ő volt az aki vidám hangon bátorította őt.
- Küldetésre indulsz Giyuu?- Hallotta meg Urokodaki san hangját. Giyuu az előbbi után azt hitte megint játszik vele a képzelete, így először nem is válaszolt, csak miután megbizonyosodott róla, hogy a mestere valóban ott áll a háta mögött.
- Igen. - Préselte ki magából a halk választ.
- Messze mész?
- Valószínűleg. Vigyázzon magára Urokodaki san.
Giyuut néha zavarta, hogy a férfi állandóan a vörös tengu maszkot hordja. Így soha nem tudja megállapítani, hogy mit gondolhat, vagy érezhet. Esetleg a hangja szolgálhatott némi ilyen jellegű információval. Urokodaki san végül közelebb sétált a tanítványához, majd átölelte őt.
-Büszke vagyok rád.
Giyuu akkor legszívesebb rögtön sírva fakadt volna.
- Köszönöm. - Válaszolta neki, miután elengedte őt. Ezután arra gondolt, hogy nem neheztelhet rá a maszk miatt. Urokodaki san bár elfedi az arcát, mégis tudja közölni valamilyen módon az érzéseit. Most is bátran kimondta, sőt még magához is ölelte őt. Giyuu nem viselt fizikailag maszkot, most mégis úgy érezte valójában ő az aki folyton állarcot hord. Urokodaki san megigazgatta a fiú haoriját, majd útnak eresztette.
- Vigyázz magadra. - Mondta neki, miközben integetettek egymásnak.
- Te is vigyázz magadra. - Mondta alig halhatóan.
Mielőtt a fiú elindult, még utoljára az égre emelte sötét szemeit.
Sabito, Urokodaki san büszke rám.... Sabito, nővérem, nézzetek engem. Mindent bele fogok adni.
Miután Giyuu rááldozta az egy perc néma csöndet az elhunyt szeretteire, útnak indult, hogy részt vehessen első küldetésén mint démonölő.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
