Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

A hülyeség fáj...

Nos akkor folytatjuk....:)

-Ryzu, mi lenne ha be kennénk a kezeidet?-Kérdezte Suzuna mosolyogva a kislányt egy nap.

Persze ezt kedvességként kellett volna felfognia a lánynak, mégis teljesen ledermedt. Ha Suzuna meglátná mi van a kötés alatt, akkor rögtön rájönne, hogy az nem edzés közben szerzett sérülés. Nagyon feszéjezte őt ez az egész.

-Nem kell.-Válaszolta idegesen.

-De hát akkor hamarabb meggyógyulna.

-De nem akarom!-Tiltakozott hevesen a lány.Suzuna nagyon szomorú lett emiatt. Nem értette mi baja van Ryzunak. Talán vele van baja? A szomorúságot Ryzu is látta a szemeiben. Gondolta, hogy ezt most jól megcsinálta. Sikerült ezt a kedves asszonyt is elkeserítenie... -Meg kellett volna halnom...-Suttogta maga elé.

-Hogy mondod?!

-Akkor...Miért nem tudtam meghalni?!-Kérdezte tőle sírva.

-Miko..Miért kellett volna neked meghalni? Dehogy kell neked meghalni! -Hadakozott vele Suzuna.

-Ezt te nem érted! Úgysem tudom levakarni magamról ezt!

Suzuna látta, hogy Ryzu a karjaira mered. Fogalma sem volt mit kellene nézni rajta.

-Mindig itt van..-Kezdett el suttogni a lány.Suzuna nagyon megijedt, mert a szemei borzasztó zavartak voltak. Biztos volt benne, hogy ez a lány most nem tiszta.

-Ryzu.-Érintette meg óvatosan a lány vállát Suzuna.-Nincs rajtad semmi. Kérlek nyugodj meg. Ryzu összeszűkült pupillákkal nézte Suzuna kezét, ami az ő vállán pihent. Úgy látta a fekete massza elkezdett a nő kezére kúszni. Ryzu nem akarta, hogy hozzáérjen.

-Ne érj hozzám!-Húzódott el Suzunától, majd zokogni kezdett. -Rád is átmászik ha hozzámérsz...-Halkult el a hangja a végére. Suzunának fogalma sem volt, mi fog rá is átmászni...

-Ryzu jobb lenne ha idehívnám Kyojurot?

-Ne hívd ide!

-Apukádat?

-Nem akarom, hogy bárki itt legyen érted?! Menj el innen te is!

-Mi ez az ordítozás itt?!-Bukkant fel Rengoku san. Ryzu annyira sírt, hogy figyelembe se vette őt.

-Shinjuro san, én csak le akartam kezelni a karjait, és azhiszem nagyon felzaklattam. Bocsánatot kérek..

-Áhh értem én, hogy mi van itt.Nem kell bocsánatot kérni nem tettél semmit.

-De azthiszem igen, de nem tudom megvígasztalni, mert nem szeretné, hogy megérintsem.

-Jó semmi baj Suzuna, itt másra van szükség.-Azzal közel ment Ryzuhoz.

-Ryzu!-Kiáltott rá, majd erősen megragadta az egyik karját.-Azonnal abbahagyod az ordítást!-Ryzunak még a könnyei is megáltak Rengoku san hangjától. Csöndesen meredt a férfi kezére, ami az övét szorította. A fekete massza mintha megijedt volna Rengoku santól, azonnal visszahúzódott.

-Na így sokkal jobb.-Mosolygott rá Rengoku san.-Most pedig velem jössz.-Húzta fel a földről. Suzuna már csak kíváncsiságból is utánuk eredt. A férfi a saját szobájába vitte be Ryzut. Leültette őt, majd elkezdte lebontani a lány kezéről a kötést. Ryzu hang nélkül türte ezt. Suzuna ijedt sóhajt hallatott amikor a fásli lekerült a lány kezéről. Nem értette, hogy történhetett ez vele. Rengoku san arca bár meg sem rezzent, mégs olyan volt mintha mély fájdalom ülne rajta. Elfordult a lánytol, és előszedte azt a kenőcsöt amit Kanae kisasszony neki készített.