A történet a Demon slayer anime világában játszódik. Föszerepben Rengokuval a láng pillérrel, illetve egy kitalált női karakterrel Ryzuval. Ryzu Rengoku tanítványa aki pár évvel fiatalabb nála, és egy szerencsétlenség miatt került mellé. A pillér úg...
Szervusztok srácok! A fejezet feltöltése előtt szeretnék elnézést kérni tőletek, mert a héten egyszer véletlenül feltöltöttem a részt, és voltak akik írtak vagy jeleztek is nekem. Igazából észre se vettem volna ha egy ismerősöm nem szól. Menteni akartam és véletlen megosztottam, nagyon szégyeltem, magam miatta..T_T
Mostmár végigirtam és igyekeztem kijavítani a hibákat. Jó szórakozást!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Shinjuro! -Valaki szólít? - Kezdte el nyitogatni a szemeit a férfi. -Shinjuro! Minden erejét össze kellett szednie, hogy egyáltalán meg tudjon mozdulni. Az álmosság ólomkent nehezedett a szemeire, így nagyon nehéz volt őket kinyitni. A szoba plafonját látta meg elsőként. - Valami nem stimmel. - Gondolkodott el. -Shinjuro. - Halotta meg újra a nevét. Mostmár nagyjából sikerült magához térnie, viszont abban nem volt biztos hogy a fülei rendesen működnek, hisz ez a hang, ami szólítja őt, ezer közül is fel ismerné. Ez a kedves lágy hang, amitől mentén reszketni kezd a szíve, biztos volt benne, hogy a feleségéhez tartozik. Hírtelen még a látása is kiélesedett, majd amilyen gyorsan csak lehetett felült az ágyban. Biztos volt benne, hogy negőrült, mert Ruka ragyogó alakjával találta szembe magát. -Ruka! - Pattant ki az ágyból a férfi, hogy odamehessen hozzá. Ahogy közelebb ért hozzá látta, hogy a tekintete elég komor. Át akarta ölelni őt, hogy megvigasztalhassa, de az ellökte magától. Rengoku san nagy szemekkel nézett rá. A felesége szemében olyat látott amit még soha. Gyülöletet. -Miért...nézel így rám? - Kérdezte tőle Rengoku san. -Még van merszed hozzám érni? - Kérdezte tőle a nő dühösen. A hangja pengeként vagdosta a férfi minden egyes tagját, a tekintete pedig teljesen a csontjáig égette őt. Még soha senki nem nézett rá ilyen megvetéssel. -Hogy mersz egyáltalán rám nézni?! - Kiáltott rá a nő könnyes szemekkel. Rengoku san úgy érezte Ruka most egy kést szúrt a szívébe, és minden egyes szóval amit neki intéz, megforgatja azt. -Elárultal Shinjuro!-Kezdett el hangosan zokogni az asszony. - Azt ígérted, hogy szeretni fogsz örökre! -De én szeretlek! - Kezdett el ő is könnyezni. - Most is nagyon szeretlek! - Lépett közelebb hozzá. -Hazudsz! - Hátrált el tőle a nő. -Minden nap azzal a nővel henteregsz, az én érzéseimmel pedig nem törődsz. -De törődöm veled, minden nap gondolok rád, és imádkozom érted. Borzasztóan hiányzol nekem minden nap. -Hogy hazudhatsz ennyit? -Nem hazudok! - Kezdte el a szemeit törülgetni. -Ha hiányoznék, nem vinnél más nőket az ágyadba. Rengoku san erre nem tudott mit mondani. Rukának igaza van. -Kérlek ne haragudj rám... -Hogy mersz ilyen életet élni Shinjuro? Elárultál engem és a gyereket is. -Ez nem igaz! -Tönkre tetted a gyerekeimet! Ezek után ahogy viselkedtél, ne mérd apának nevezni magad... -De Ruka... -Gyűlöllek! A férfi ezt már nem bírta elviselni. A kezeit, a fülére szorította, hogy ne hallja amit Ruka mond. A hangja viszont mintha bent a fejében szólt volna, egyre hangosabban és hangosabban. -GYŰLÖLLEK! GYŰLÖLLEK! GYŰLÖLLEK!
Rengoku san zihálva dobta le magáról a takarót miután felébredt. Alig kapott levegőt, a víz pedig szabályosan szakadt róla. A fülében mindig csengett Ruka hangja, ahogy azt kiáltja,, GYŰLÖLLEK " -Bocsáss meg. - Lihegte Rengoku san. - Többé nem lesz ilyen... Csak most bocsáss meg nekem. Ígérem nem árullak el soha...
