Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Titkok, és igazságok

-Senjuro te mit csinálsz?- Kérdezte tőle riadtan az apja. Hosszú másodpercekig arra gondolt talán még álmodik. Az előbb még ott aludt mellette, nem volt semmi baj, most mégis miért fog rá fegyvert a fia? Az rendben, hogy nem ő az apák legjobbja, és nem is viselkednek minta családként, de azért ez most őt is szíven ütötte.

-Te most hülyéskedsz igaz? – Kérdezte megkönnyebbülten. – Most vissza akarod adni, hogy az előbb megijesztettelek igaz? De ez túlzás fiam.

Senjuro válasz helyett támadó állást vett fel.

-Ez tényleg nem vicces Se...

-Láng légzés második stílus...

-Na nem mondod komolyan!

-Felkelő, perzselő nap!

Senjuro nem viccelt. A kardjából előtörtek a lángok, az apja legnagyobb meglepetésére. A támadás nem érte el őt, de nem tudta, hogy Senjuro elhibázta, vagy csak nem akarta bántani őt. Rengoku san nem is tudta mi okozza számára a nagyobb döbbenetet. Az, hogy Senjuro tudja használni a légzést, vagy az, hogy éjszakának éjszakáján rátámadt.

-Ügyes vagy...- Nyögte ki nagy nehezen, miután lenyelte a torkában összegyülemlő nagy gombócot. Senjuro ezután újra támadó állást vett fel. Az apja sem volt rest megkeresni a kardját, hogy ha már így van eddzen kicsit Senjuroval.

-Örvendezik a szívem kisfiam. – Mosolygott rá kissé zavartan Senjurora. – Ha meg akartál lepni, hát sikerült.

-Láng légzés első stílus...

Rengoku san védekezően maga elé emelte a kardját, hogy felkészüljön a hamarosan érkező támadásra.

-Ismeretlen tűz.

Azt viszont nem számolta bele, hogy Senjuro olyan erős lehet, hogy átrepíti őt a falon.

A nagy hangzavarra Suzuna is felkelt. Biztos volt benne, hogy ha nem tegnap éjjel, akkor biztosan ma tört ki a háború. Jobb híján egy seprűt vett magához, hogy ő bizony azzal fog védekezni a démonok ellen. Hallotta ahogy valahol kardok csattannak egymásnak.

Shinjuro san biztosan harcol, hogy megvédjen bennünket.

-Jövök már Shinjuro san! –Kiáltotta futás közben. A hangok az udvarra vezették őt. Suzuna nagy levegőt vett, majd a magasba emelte a seprűt. – ITT VAGYOK MÁR SHINJURO SAAAN!

Suzuna csak nagyokat pislogott mikor meglátta, hogy szó sincs démonokról, csak Shinjuro san és Senjuro tart épp éjszakai edzést. Senjuro erősebbnél erősebb támadásokkal ostromozta az apját, amit ő jókedvűen hárított folyamatosan.

-TE MIT MŰVELSZ SHINJURO SAN?! – Kiáltott rá mérgesen Suzuna. –SENJURO MÉG CSAK MOST LETT JOBBAN, NEM LEHETSZ ILYEN SZIGORÚ!

-HOGY ÉÉN?!- Kiáltott vissza neki két kardcsapás között.

-IGEN TE!

-INKÁBB ÖRÜLNÉL SUZUNA! LÁTOD VALAHOGYAN MÉGIS MEGOLDOTTAM A DOLGOKAT!

Suzuna ekkor le is csitult. Így igaz, a kis Senjuro kardjából határozottan nagy lángok törtnek elő, ezek szerint használni tudja a láng légzést. Ez pedig azt jelenti, hogy az ő Shinjuroja valahogyan megoldotta a dolgokat...

-Nagyon ügyes vagy Senjuro! -Kiáltotta neki mosolyogva Suzuna, de persze ő egyáltalán nem figyelt oda, csak a támadással foglalkozott.

Harcközben Rengoku san észrevett valamit. Senjuronak már csak a szeme fehérje látszott. Most valószínűleg nincs is teljesen tudatában annak, hogy mit csinál. Senjuro egy pillanatra megállt, és bár valószínűleg semmit sem látott akkor Rengoku san mégis úgy érezte őt nézi. Senjuro körül hírtelen lángok keletkeztek, amik egyre nagyobbra, és nagyobbra nőttek. Suzuna ijedtében még fel is sikoltott.