Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Az Új Legjobb Barátod

Az idő rohamosan telt. Senjuro lába meggyógyult így az apjának végül edzenie kellett őt. Az apja és a bátyja is elcsodálkozott azon, hogy Senjuro milyen tehetséges a kardforgatásban ahhoz képest, hogy még milyen kicsi. A légzést és ahhoz kapcsolódó gyakorlatokat mégsem tudta teljesíteni és használni. Ha Kyojuro erről kérdezte az apját mindig borzasztó ideges lett. Egy ideig azt mondogatta, hogy még fiatal, aztán zavart lett, és kiabálni kezdett. Utóbbi időben pedig inkább elterelte a témát. Előfordult, hogy Tengen, Mitsuri, vagy a Kocho lányok is rákérdeztek. Ilyenkor Rengoku san szó szerint elmenekült előlük.

-Shinjuro.-Állt egy nap elé Suzuna.

-Tessék?-Mosolygott rá a férfi.

Suzuna elég mérgesnek látszott, ettől pedig Rengoku san nagyon zavart lett ahogy az szokott lenni. Suzuna becsukta maga mögött az ajtót, és határozottan nézett rá.

-Most mond el, hogy mit titkolsz.

-Miért feltételezed, hogy én bármit titkolnék?-Nevetett fel zavartan a férfi.

-Látszik rajtad...

-Nem jól látod Suzuna. Én nem titkolok semmit.

-Szégyelheted magad.-Tette keresztbe maga előtt a karjait Suzuna.

-Miért?!

-Egy igazi férfi nem hazudna. A fiadnak is ezt mondod . Ő igazi férfi, mert nem is hazudik Shinjuro. Kyojuro kínosan őszinte. Csalódna ha rájönne, hogy hazudsz.

-Én nem hazudok Suzuna, pusztán nem mondom el az igazat.

-Az ugyanaz!

-De nem, nem állítottam semmi hamisat.

-De akkor valdl be, hogy titkolózol!

-Jó! Titkolózom!

-De mit titkolsz?!

-Azt nem mondom el! Azért titok, hogy csak én tudjam...

-Elmondom a gyerekeknek.

-Nem érdekel!

-Tudod, hogy nem fog tetszeni nekik.

-Hidd már el, hogy ha tudnák akkor az jobban nem tetszene.-Próbált nyugodtabb hangnemre váltani Rengoku san.

-Mi a francot műveltél?-Nézett rá kétségbeesetten a nő.

-Én...

-Te...

-Nagyon nagy hülyeséget csináltam Suzuna, és egész életemben bűnhődök majd miatta. Hidd el, hogy minden nap minden percében örlődöm ezen, úgyhogy a továbbiakban hagyjatok békén!

-Nem hagylak!

-Mit akarsz mit csináljak?!

-Hozd helyre!

-De nem tudom!-Könyesedett be a szeme. Suzuna rögtön meg is sajnálta, és megbánta, hogy úgy kiabált vele.

-Jó, ne haragudj.-Kezdte el a férfi vállát simogatni.-Mond el kérlek, csak nekem. Hátha tudnék segíteni.

-Nem tudsz...

-És a gyerekek?

-A gyerekek sem tudnának.

-És valaki? Nem tudunk mástól segítséget kérni?

-Nem hiszem. Azok akik tudtak volna segíteni...hát, két olyan embert ismerek a világon.

-Miért nem keresed meg őket?

-Mert az egyik az apám volt. Ő már rég halott. A másik egy démonölő pillér volt, aki már jó idős lehet. Rég nem hallottam róla semmit. Lehet, hogy nem él már.