Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Nincs szükségem rád

-Legyél majd nagyon ügyes , Tanjiro.- Mondta Ryzu, miközben alaposan megveregette a fiú mindkét vállát.

A lány éppen búcsúzkodott, hiszen ideje volt , hogy elinduljon haza. Majdnem egy hétig ,, kínozta" a fiút, miközben végig haszontalan fráternek szólította Giyuut.

-Biztosan ne kísérjelek haza? – Kérdezte kedvesen még ennek ellenére is a vízpillér.

-Nem kell. – Válaszolta mosolyogva a lány. – Ahelyett inkább foglalkozz a tsugukoddal.

Ryzunak ennél többet nem is kellett mondania. Giyuu a hangsúlyból és a lány tekintetéből mindent megértett. Ha nem akarja, hogy Ryzu továbbra is haszontalannak nevezze és egyfolytában morogjon rá, valamiben segítenie kell Tanjirot.

-Értettem. Akkor vigyázz magadra nagyon az úton.- Mondta, majd szorosan magához ölelte a lány búcsúzásképp. Tanjiro megkövülten nézte a kedves jelenetet.

TOMIOKA SAN ÉRZÉSEKET MUTAT KI!- Kiáltott fel magában. Miután túlesett a kezdeti megrökönyödésen Tanjiro arcán kellemes, meleg mosoly terült szét.

Kedves barátok, nagyon szeretik egymást. Tomioka san illata is megváltozik mikor Ryzu san itt van...

A fiút Ryzu ölelő karjai szakították ki merengéséből. Tanjiro teste ismét mozdulatlanná vált.

-Nagyon vigyázz magadra.- hallatszott a lány hangja. Miután összeszedte a bátorságot, hogy visszaölelje, a fiú valamiért úgy érezte menten elsírja magát.

-Sok sikert kívánok a vizsgádhoz.- Mondta Ryzu miután elengedte Tanjirot. A lány ezután el is tűnt a szemük elől.

Tanjiro a nap további részében még mindig a lányon gondolkodott. Értette,hogyan fűződnek össze az útjaik, azt viszont nem miért volt ilyen kedves vele és Nezukoval is. Az nem lett volna kötelessége. A fiú úgy érezte, egyszerűen szeretne többet tudni róla. Hiszen azt sem értette pontosan miért jött el ide. Aztán azt mondta itt marad, hogy eddze őt és megváltsa Tomioka san bűneit. Hogy lettek barátok? Szerette volna megkérdezni Giyuutől, és ha kissé bátortalan is volt adandó alkalommal megkérte a jeges tekintetű fiút, hogy beszéljenek.

-Hogy miért akart annyira segíteni az edzésedben? -Tette fel Tanjiro kérdését saját magának a fiú, miközben elgondolkodva a fejét vakargatta. Az arca merengőből hírtelen morcossá változott, ezt követően a beszéde is sokkal hevesebb lett.

-Azért , mert nem normális!

*Tanjiro lefagy*

-Én nem is fogadok tanítványokat, erre ő eldöntötte, hogy a tsugukom vagy!- Magyarázta neki nagy vehemenciával Giyuu. Tanjiro nem tudta meg merjen-e szólalni, e helyett csak bamba tekintettel bólogatott.

-Egyik Rengoku sem normális!

*Tanjiro újra lefagy*

-Talán Senjuro az....de a többiek! Na arról lehetne mit mondani...

-Én azt hittem jó barátok Tomioka sannal...- Jegyezte meg halkan Tanjiro.

Giyuu egész lénye azon nyomban megváltozott.- Persze, Ryzu az én legkedvesebb barátom. – Közölte vele teljes nyugalommal. Tanjiro pedig teljesen elvesztette a fonalat.

-Tomioka san, honnan ismered Ryzu sant? – Kérdezte tőle bátrabban a másik.

-A kiválasztásról.

Tanjiro gondolta, hogy szűkszavú lesz, de ez elég információ volt. Megismerte a kiválasztáson, azóta pedig barátok.

-Ryzu san is pillér mint te?