Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Suzuna Kisasszony

A Rengoku család épp az új otthonuk előtt ámuldozik.

-Milyen szép ház!-Állapította meg Kyojuro.

-Nézd Senjuro! Vannak barackfák!-Kiáltott fel örömtelien Rengoku san.

Miután az udvaron mindent jól megnéztek, bementek a házba, és mindenki kiválasztotta melyik legyen a szobája. A ház nagy volt, sok szoba volt benne, így volt miből választani. Persze úgy rendezkedtek be, hogy ne legyenek túl messze egymástól.

-Szép nagy terasz van.-Mondta Ryzu Kyojuronak, miközben épp a fiúk szobájában nézelődött.-Lesz hely ahol üldögélhetünk.

-Apa nagyon szereti a teraszokat.-Helyeselt.

Ryzu örült, hogy beszélhet kicsit a fiúval. Még mindig érezte belül azt a távolságot közte és Kyojuro között. Naphosszat azon gondolkodott mi baja lehet, hogy ennyire távolságtartó.

-Elveszett az a sok könyv.-Szólalt meg szomorkásan Kyojuro.

-Igen, nem lesz amit olvashatnánk esténként... és a régi lángpillérek értékes feljegyzései is odavesztek a tűzben.

-Szomorú. A jövő nemzedéke nem táplálkozhat azokból az irományokból.

-Honnan szerzik majd a tudást vajon?

-Hali!!!-Szakította meg a beszélgetésüket Tengen.

-Tengen!-Rohantak oda hozzá.

-Jöttünk Mitsurival meglesni az új otthonotokat.

-Örülök nektek!-Ölelte át őket Kyojuro.

-Gyerekek!-Hallatszott Rengoku san hangja.

-Itt vagyunk!-Kiáltott ki neki Ryzu.

-Áhh jó is, hogy mind itt vagytok.-Lépett oda hozzájuk.Épp egy papírt lóbált a kezében.-Most kaptam üzenetet, hogy hamarosan megérkezik a házvezető nőnk.Én nem is kértem olyat...

-Ugyan Rengoku san.-Fordult hozzá Mitsuri.-Legalább lesz aki segít főzni, és takarítani.

-Mi is meg tudunk oldani mindent.

-De az sok időt elvesz az edzésektől.-Kezdte győzködni Tengen.-Gondoljon bele Rengoku chi chi, ha minden munkát Önök végeznek, sokkal kevesebbet tudnak edzeni és együtt lenni.

-Ebben igazad lehet.-Gondolkodott el.

-Szerintem is jól fog jönni a segítség egy ekkora házban.-Tette hozzá Kyojuro.

-Öhm...Jó napot!!-Hallatszott messziről egy félénk női kiáltás.

-Azthiszem meg is érkezett!-Csapta össze a kezeit Kyojuro.-Menjünk üdvözöljuk!-Kezdte el kijebb tolni a többieket a szobából.

A hölgy az ajtóban várakozott.

-Talán nincsennek itthon?-Tette fel a kérdést magának. Aztán hangokat kezdett hallani. Halk beszllgetést és lépések zaját.-Akkor itt vannak...remek nem tévedtem el.-Nyugtázta magában.

-Ne lökdöss már majom!-Kiáltott rá dühösen Tengen Kyojurora, majd megfordult és rögtön megváltozott az arckifejezése amikor meglátta az ajtóban toporgó gyönyörű nőt. A nő magas volt, és nagyon karcsú. Egy virágokkal díszített rózsaszon yukata volt rajta, amit egy nagy fehér masnival kötött meg. Az arca hófehér volt, a haja pedig hosszú és fekete mint a korom. Felül egy nagy piros masnit rakott bele. A nő kék szemei egyenesen ragyogtak amikor mosolygott. Tengen úgy gondolta, bár nagyon csinos, jóval idősebb lehet nála. Talán Rengoku sannal egyidős, vagy kicsit fiatalabb. Amik leginkább lekötötték a figyelmét azok a nő dús keblei voltak. Még soha nem látott ekkorát...