Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Amíg nem késő

Pillangó birtok

Miután visszatértek a Pillangó birtokra, Shinobu megvizsgálta Ryzut, majd az infúzión keresztül beadta neki a gyógyszereit, hogy a fájdalmait csillapítsa. Kyojuro és Giyuu nagyon aggódtak miatta a láng pillér pedig igen zavart volt, hisz neki fogalma sem volt milyen dolgok zajlanak épp a kedvesével.

-Shinobu chan.- Fordult oda a lányhoz. –Megkérdezhetem, milyen gyógyszereket adsz neki?

Shinobut nagyon letaglózta ez az egyszerű kérdés. Fogalma sem volt, hogy kellene most elmagyaráznia a dolgokat. A lány Giyuure sandított akinek az arcán hasonló érzéseket vélt felfedezni.

-Ez olyan mint amit velem küldtél neki? – Folytatta tovább a fiú a kérdezősködést. –Van valami baja ugye? – Vált egyre kétségbe esettebbé.

Vele együtt Shinobu is csak egyre zavarodottabb lett. A helyzetet végül a víz pillér mentette meg.

-Csak nem a másik Ryzu miatt kell ez? – Vetette fel kérdésként ezt az ötletet Giyuu. Shinobu arca azonnal felragyogott, ezután pedig úgy hazudott Kyojuro arcába, mint a vízfolyás.

-De igen , teljesen jól látod Tomioka san. – Helyeselt a lány. –Ez a gyógyszer segít Ryzu mentális problémáin. Azért nem is akartuk mondani még senkinek, mert nagyon kísérleti fázisban vagyunk ezzel. Észre vettem, hogy Ryzu chan nagyon sokat aggódik emiatt, így felajánlottam neki a segítségemet, amit ő elfogadott.

Ezektől Kyojuro is kezdett megnyugodni. Megkönnyebbülten engedte ki a tüdejéből az addig benntartott levegőt.

-Nahát, ez remek! – Mondta most már sokkal vidámabban. – És használ neki?

-Igen, Ryzu chan azt mondta, sokkal jobban érzi magát azóta...bár néha kicsit fáradtabb...

Kyojuro ettől még jobban megnyugodott. Hiszen akkor Ryzu emiatt szokott olyan fáradt lenni.

-Ez nagyon kellemes meglepetés a számomra. Mostanában komolyan aggódtam az egészsége miatt. Értem, hogy miért titkolóztatok, meglepetést akartatok szerezni ugye?

-Hát persze.- Mondta mosolyogva Shinobu.

A lány szíve ezután teljesen összeszorult. a láng pillér arcán hatalmas megkönnyebbülés látszott, amellett pedig annyira boldog volt, hogy még szemei is bekönnyesedtek.

-Annyira örülök.- Mondta, majd közelebb ment a másikhoz, hogy átölelhesse. –Nem tudom, hogy köszönjem meg a segítségedet.

A rovar pillér úgy érezte megszakad a szíve. Kyojuro szorosan ölelte őt. Az az ölelés tele volt hálával és nagy szeretettel , pedig amit mondott az mind hazugság volt. Kyojuro válla fölött Giyuure nézett. A lány látta rajta, hogy hasonlóan érez most mint ő.

-Nem kell semmit köszönnöd .- Mondta végül. – nagyon szívesen tettem.

Miután Kyojuro elengedte Shinobut, Giyuu is bátorkodott megölelni őt.

-Én is köszönöm.- Mondta.

A lánynak ez nagyon sokat jelentett. arra a rövid pillanatra megnyugodhatott egy kicsit a fiú karjai közt.

-Ha nem gond én itt maradnék Ryzu mellett.- Mondta Kyojuro.

-Persze csak nyugodtan. – Válaszolta a lány, majd hamarosan el is köszönt.

Shinobu még egy óra elteltével is gondterhelten ücsörgött a teraszon. Meg sem próbált lefeküdni, mert biztos volt benne, hogy nem tudna nyugodtan aludni egy percet sem. Merengéséből a víz pillér puha lépteinek zaja szakította ki. Lehuppant a lány mellé, majd néhány percig ő is csak úgy meredt a semmibe. Próbálta összeszedni a gondolatait, hiszen akadt néhány dolog amit egyébként is szeretett volna megbeszélni a lánnyal.