Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Haszontalan

Ryzu fejében mindenféle gondolatok cikáztak, miközben a válaszára várú Giyuut pásztázta a tekintetével. 

-Mégis, mire gondolsz? - Kérdezte tőle végül a lány, egy elég kínos kényszeredett mosollyal az arcán. 

-Jelenleg nagyon sok mindenre ami azt illeti. Közöttük arra is, hogy miért nem bízol bennem.

-Hogy mondhatsz ilyet? - Kérdezte őszinte riadalommal a hangjában a lány. -Elmondok én neked mindent. Csak...nem is értem, hogy most mi az amit szeretnél. 

Giyuu fáradt sóhajnak adott utat mielőtt megszólalt volna. Gondolta azonnal a közepébe vág a dolgoknak és olyan  kérdést tesz fel amiből Ryzu mindent meg fog érteni. 

-Elmesélnéd nekem újra, mi történt azon az estén, amikor Tsumemaru és Rannonmaru megtámadták a  régi Rengoku birtokot? 

Ryzu egy pillanatra még levegőt is elfelejtett venni. Most már biztos volt benne, hogy Giyuu tud valamit, amit nem kellene, hogy tudjon. A lány végig riadt volt a hangja pedig meg meg reszketett a mesélés közben.- Apa megölte Tsumemarut is.- Ezzel fejezte be. 

Giyuu ismét fáradt, mély sóhajt engedett ki magából, majd kissé morcosan kérdezte:- Láttad, ahogy meghalt? 

-Igen, láttam. - Giyuu a lány arcán és magabiztos hangján látta és hallotta, hogy ez nem hazugság.  A következő kérdése a lett volna, hogy Tsumemaru biztosan meghalt-e de úgy tűnt Ryzu őszintén úgy hiszi ez megtörtént. A fiú már már szégyellte mégis meg kellett, hogy kérdezze ezt. Csak így tudott megnyugodni valamelyest. 

-Biztos, hogy meghalt? 

-Hát miért ne lenne biztos? 

Kérdésére Giuu egy újabb kérdéssel tudott csak felelni. 

-Emlékszel mi történt mikor legutóbb Akazával harcoltál? 

-Miután a másik Ryzu előjön, utána nem szoktam emlékezni semmire. De ezt te is tudod. Csak azokat a dolgokat tudom, amiket elmondtatok.  

Ryzu úgy érezte Giyuu ha próbál is nyugodt maradni, mégis olyan ellenséges most vele. Ez pedig nagyon rosszul esett neki. Fogalma sem volt hova fog a beszélgetés kilyukadni és, hogy neki ezek után mit kellene mondani. Úgy érezte egyenesen megfojtja őt az a nyomasztó hangulat ami most ott uralkodik. Neki nem is kellett többet gondolkodnia a következő szavain. Giyuu beszélt tovább helyette. 

-Miután előtört a másik éned, harcoltatok tovább. Közben ugyebár megérkezett az apád is.

Ryzu bólintott egyet, hogy ezzel jelezze a másiknak, hogy figyel. Ezt persze nagy vonalakban ő is tudta, hiszen Giyuu ezt már elmondta neki egyszer. 

-Az apád nem támadott meg. De aztán előtört belőled az a furcsa fekete energia. 

-Aztán apa megtámadott..- Folytatta a történetet Ryzu. 

-Kicsit füllentettem neked és a többieknek amikor ezt meséltem. -Vallotta be a fiú.- Apukátok biztos megtámadott volna, a harcot valójában még sem ő, hanem te kezdeményezted. 

Giyuu semmi elváltozást nem látott a lány arcán. Ryzu nem lepődött meg, egyszerűen csak megértette, ez történt és kész..

-A lényeg valójában nem is ez.- Folytatta tovább Giyuu.- Miután megjelent az a furcsa erőd, Akaza elég érdekesen reagált rá. 

Ez volt a pillanat amikor végre Ryzu arcán is átfutott a meglepettség. 

-Úgy tűnt, mintha Akaza ismerné azt az erőt...