Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

A nagy áttörés

-Köszönök mindent Urokodaki san! – Hajolt meg a férfi előtt illedelmesen Senjuro. A fiú épp elköszönt a mestertől hazaindulás előtt. Urokodaki san nagyon boldog volt, hogy Senjuro ennyit fejlődött. Már nem kellett sokat ott lennie nála, Shinjuro sannal otthon is sok mindent meg tudtak oldani, ő már lényegében csak ellenőrizte a folyamatot.

-Nem kell köszönnöd semmit. Jó látni ahogy fejlődsz. Örülök, hogy segíthetek.

-Olyan kedves vagy Urokodaki san! – Mosolygott rá a kisfiú, közben pedig a mellette szobrozó Giyuu kezéért nyúlt.

-Most nem küldesz levelet Rengoku sannak? – Kérdezte Giyuu.

-Nem szükséges. Elegendő ha ti átadtok neki pár üzenetet. Senjuroval minden rendben van, nem kell taglalnom. Folytassátok amit eddig csináltatok.

-Annyira örülök! – Lelkendezett a legifjabb Rengoku.

-Shinjuro írt nekem egy levelet. – Váltott át komolyabb hangnemre a férfi.

-Igen emlékszem, hogy hoztunk egy elég nagy köteget. – Bólogatott a fekete hajú fiú. – Ezért furcsálltam, hogy nem vinni most semmit.

-Mondjátok meg Shinjuronak, hogy küldje el a lányát ide hozzám.

-A lányát? – Kérdezte idegesen Giyuu.

-Mi a baj onee samával? – Aggodalmaskodott Senjuro.

-Az majd kiderül. – Mondta vészjóslóan Urokodaki san.

Miután a két fiú távozott Urokodaki san a szobájába zárkózott és idegesen szorongatta a Shinjuro santol kapott leveleket. Újra és újra át futotta a sorokat, de mindig csak arra jutott, hogy személyesen kell találkoznia Ryzuval. Hiába írna levelet, hiába tanácsolna bármit, fogalma sincs, hogy mi történik azzal a lánnyal.

Shinjuro san levele:

Drága Urokodaki!

Köszönöm, hogy annyit foglalkozol a fiammal. Nagyon boldog, így én is az vagyok. Újra reményt adtál neki, ezt pedig nem tudom, hogyan meghálálni neked. Restellem is, hogy megint meg kell kérjelek valamire. Újból szükségem van a tanácsodra. Nem tudom leírni neked egy levélben, nagyon hosszadalmas lenne, a lényeg, hogy azt hiszem a lányomnak Ryzunak van még egy személyisége. Már régebben észre vettük ezt, de nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget neki. A hétköznapokban,és általában a küldetéseken sem zavarja ez. Nem gyakran bukkan elő, csak bizonyos esetekben. Kyojuroval úgy vettük észre olyankor jön elő, amikor Ryzu valami nehéz feladatot kap. Az edzések keretein belül találkoztunk vele. Nem sokat beszél, én úgy láttam nehezére is esik megszólalni. Mindig izgalomtól reszket, nagyon feszült, és elég vérszomjas. Ezek mellett viszont kiemelkedő harcos, és bármilyen feladatot teljesít, akár gyakorlás nélkül is. Sokkal erősebb és gyorsabb mint Ryzu, valamint sokkal forrófejűbb és vehemensebb is. Biztos vagyok benne, hogy az nem a lányom. Felismer bennünket,és még soha senkit nem bántott. Miután teljesíti a feladatot amit a lányomnak adtam, eltűnik. A leggyakoribb az, hogy ájulásig hajszolja magát. Egy küldetésen a lányom egy démonholddal nézett szembe. Akkor is előjött az a másik. Akkor is addig harcolt ellene amíg eszméletét nem veszítette. Azt gondoltuk nem lehet ebből baj, addig míg a minap nem történt egy vészjósló incidens. Ryzu és Kyojuro edzettek. Én is ott voltam akkor. Ryzu azt mondta szeretne még gyorsabb lenni. Biztos vagyok benne, hogy ez amiatt a démonhold miatt van. Biztos vagyok benne, hogy a vele való harcra készül. Ryzu egyébként igazán gyorsan mozog. A gyorsasága hamarosan a tiédet,és az enyémet is megfogja haladni. Ő viszont nem volt elégedett. Akkor jött elő a másik. Nem érthettük pontosan mi zajlott le benne,de nagyon mérges volt. Azt hiszem a lányomra volt mérges. Azt hajtogatta: ,, A te hibád, mert gyenge vagy." Azt hiszem Ryzura célzott. Aztán azt mondta : ,, Ha nem edzed meg rendesen ezt a testet összetöröm." Kyojuroval meg se mertünk akkor moccanni. Talán nevetségesnek tartasz, de igazán ijesztő volt. Ezután percekig csak ott állt, és nem is szólalt meg. Azt gondoltam talán visszavált, de nem. Néhány perc után azt mondta:,, Eltöröm a lábad." A hangja a korábbihoz képest elég higgadt volt, viszont komolyan neki ált, hogy eltörje a saját lábát. Elég nehéz volt lealítani. Kyojuro próbált hadakozni vele, neki azt mondta egy ilyen nyomorult nem szólhat bele abba, hogy mit csináljon. Végül aztán én leütöttem, mert nem tudtam jobbat. Mikor felkelt normális volt. Nem mertük elmondani neki a teljes igazságot. A láb eltörős részt kihagytuk. Miután ezek történnek, Ryzu soha nem emlékszik semmire, ahogyan most sem emlékezett. Eddig azt hittük ez a dolog nem fog gondot okozni,de a többiekkel nagyon aggódunk. Félek, hogy emiatt baja esik a lányomnak. Ez egy olyan veszély amitől nem tudjuk megvédeni. Kérlek, segíts.