Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Visszatérés

Néhány nap múlva a pillangó birtokon

-Jó reggelt Tomioka san! -Köszöntötte a víz pillért Aoi. A fiú egy szobában feküdt amin akkor Ryzuval osztoztak meg.  Giyuu már  kezdett sokkal jobban lenni, a kezeit viszont még nem tudta mozgatni. Ez a harmadik nap reggele volt. Giyuu két teljes napja nem evett ott egy falatot sem, mert nem tudta volna elviselni, hogy azok a lányok etessék meg. A fiú így étvágytalanságra hivatkozva mindent elutasított. Aoi ma reggel is bepróbálkozott, de a víz pillér most sem akarta elfogadni a segítségét, annak ellenére sem, hogy már tényleg nagyon éhes volt. A mosdást bár az is nagyn zavarbaejtő volt, de mindig Kyojuro, és Tengen segítségével oldotta meg. Ha ő nem is, de a másik kettő mindig nagyon élvezte ezeket az ,, eseményeket". Nem messze tőle a másik ágyon Ryzu feküdt. Ő azóta sem ébredt fel. Giyuu nagyon aggódott emiatt. A napi teendője az volt, hogy a lány szuggerálta, ébredjen már felvégre. 

A többiek is aggódnak érted. Én is aggódom... Ha bármelyik lány megpróbál megetetni a szégyentől el  fogok pusztulni. Kelj fel és etess meg te! Éhes vagyok!

-Tomioka san! - Szólt rá a mérges Aoi. -Ha nem eszel semmit ma sem akkor szólnom kell Kocho samának. Személyesen ő fogja beléd tömni az ételt. Ugye azt nem szeretnéd? 

Giyuut persze azonnal leverte a víz. Amint a lány arca bevillant a lelki szemei elé, azonnal elpirult, és izzadni kezdett. Shinobu olyan gyönyörű. A haja sötét, az arca sápadt, a szemei nagyok és egyenesen ragyognak. Mindig gyógyszer és virág illata van. Giyuu úgy érezte az túl sok lenne ha Shinobu olyan közel menne hozzá. Még közelebbről szemlélhetné meg őt, és még intenzívebben érezhetné a lány kellemes illatát. Annál már aztán bármi jobb lenne minthogy ő etesse meg. 

Azt biztos nem bírnám ki...

-Ebédkor enni fogok!- Vágta rá azonnal. 

Aoi lemondóan sóhajtott. -Megígéri Tomioka san?

-Megígérem, ebédre bármit megeszek!

-Rendben van.- Adta be a derekát a lány. Ezután a figyelmét inkább Ryzura fordította. 

-Azóta sem ébredt fel.- Jelentette ki szomorúan. Miközben fel akarta mérni az állapotát érezte milyen hideg a lány keze. Aoi nagyon megijedt. Ezután a lány szívverését hallgatta meg. Az arca még rémültebbé vált. Giyuu szerette volna megkérdezni a lánytól, hogy mi történt, de esélye sem volt, mivel Aoi szó nélkül eltűnt. Néhány perc múlva Shinobu társaságában tért vissza. Giyuuben azonnal meghűlt a vér. Biztos volt benne, hogy Aoi elárulta és a lány most azért jött, hogy őt megetesse. 

Shinobu azonban még csak felé sem fordult. Azonnal Ryzu ágyához sietett  majd elkezdte őt vizsgálni. Miután végzett szomorúan csóválta a fejét. 

-Infúzióra kell kötni. - Mondta, majd kérte Aoit, hogy hozzon néhány dolgot, ami ehhez szükséges lesz. Miután elment, Shinobu csak akkor fordított figyelmet Giyuure. 

-Ne haragudj Tomioka san. Nagyon megijedtem és elfelejtetem köszönni neked. - Mondta.

Giyuu egy megértő félmosolyt eresztette a lány felé. Szívesen csodálta volna őt, most azonban jobban aggódott a legjobb barátjáért. 

-Mi a baj Ryzuval? Miért ijedtél meg úgy? - Kérdezte. 

Shinobu nagyon nehezen akart válaszolni erre. Nem akarta ezzel terhelni a másikat, sőtezt a lány egyik családtagjának vagy barátjának sem szívesen mondaná el ha még egy darabig lehet titkolni. Abban reménykedett, hogy Ryzu jobban lesz, és azután nem kell ilyesmiről beszélni. Valamit viszont muszáj vakkantania, nem hallgathat örökre. Tudta jól, hogy Ryzu életjelei egyre gyengébbek mióta ott van. Már így is túl rég hallgatott róla,  többiek lelki egészsége érdekében.