Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Beépülés a vörös lámpás negyedbe

Tanjiro , Zenitsu és Inosuke még hosszú percekig zokogtak és gondolkodtak mit kellene tenniük. Hogyha már így alakult a helyzet legalább a láng pilléren még tudnának segíteni. Tanjiro hamarosan a vállára vette az eszméletlen fiút. Inosuke és Zenitsu támogatták őt, majd fürgén jártatták a tekintetüket miközben erősen azon gondolkodtak, mégis merre tovább. Egy valakinek legalább ott kellene maradnia, hisz rengeteg eszméletlen és sérült ember tartózkodik a helyszínen.

-Kérlek, ti maradjatok itt.- Mondta Tanjiro. – Én megpróbálok segítséget keresni, mert Kyojuro san nem fogja túlélni ha még sokáig itt várakozunk.

A fiúk bólintottak. Tanjiro épp indult volna, mikor a távolból hangokat kezdett hallani. A fiúk abban bíztak végre megérkezik a segítség, hisz a Nap már fényesen ragyog így démonok már nem bukkanhatnak fel tovább. A fák mögül nagy robajjal a hang pillér tört elő.

-ITT MÉGIS MI A FRANC TÖRTÉNT?! – Kiáltotta, miközben sebesen a fiúk felé iramodott. A fiú majdnem elcsúszott mert olyan hirtelen próbált lefékezni Tanjiro előtt. Miután megpillantották őt, Tanjiro, Inosuke és Zenitsu a megkönnyebbüléstől ismét sírva fakadtak.

-Uzui saaan!- Kiáltották.

Tengen hirtelenjében azt sem tudta mire figyeljen. Ott volt előtte egy tönkre tett vonat, előtte mindenféle emberek, itt pedig három megtört fiú. Tengen pillantása hamarosan a Tanjiro hátán pihenő láng pillérre tévedt.

-Kyojuro! –Kapta le a hátáról azonnal, majd villámgyorsan elkezdte szemre vételezni a sérüléseit. Miután csak igen gyenge életjeleket tapasztalt a hang pillér arca eltorzult a haragtól és idegességtől. Valahol szerette volna megtudni, hogy mi történt. Ki volt az aki ily módon el tudott bánni a legjobb barátjával. Hol van Rengoku chi chi? Egyáltalán elért ide? Ha nem akkor hol van most? Mi történt itt az imént? Ezek és ehhez hasonló dolgok cikáztak a gondolatai között, Tengen mégis úgy döntött inkább nem kérdez semmit sem. A legfontosabb, hogy Kyojuro minél hamarabb ellátáshoz jusson, ő pedig nem vesztegethet egy percet sem, ha még valaha életben akarja látni. A hang pillér óvatosan a hátára vette a másikat, majd mielőtt bárki pisloghatott volna, eltűnt.

-Uzui san perceken belül biztos helyre fogja vinni.- Mondta Tanjiro, mintha csak saját magát akarná nyugtatni vele. A fiúk ezután a sérült utasokra fordították a figyelmüket, hamarosan pedig a kakushi tagjai is megérkeztek, hogy segítő kezet nyújtsanak. A fiúkat hamarosan elszállásolták egy közeli város lilaakác címeres házában, ahol ők is orvosi ellátást kaptak, majd miután kiderült, hogy a láng pillér is ott tartózkodik azonnal elindultak, hogy meglátogathassák.

Tengen egy pillanatra sem hagyta magára a fiút. Míg ő eszméletlenül feküdt az ágyon a hang pillér minden egyes lélegzetvételét nagy aggodalommal övezte figyelte.

-Uzui san, hogy van Kyojuro san? - Kérdezte Tanjiro.

-Jobban.- Mondta.- Estére Kocho is ideér majd és akkor biztosan rendbe rakja őt. Addig az itt lévő orvosok mindent megtesznek érte.

Néhány percig néma csendben álldogáltak és mind Kyojurot nézték. Tudták jól, hogy sokkal rosszabb a helyzet mint ahogy Uzui san lefestette azt az ő nyugalmuk érdekében.

A csöndet végül Inosuke törte meg.

-A nőszemély tényleg meghalt?

A hang pillér tekintete, ha lehet még fájdalmasabbá vált.

-Akkor hát elmondta... - Motyogta magának, majd a fiúkra nézett. –Igen, meghalt, és a Tomioka gyerek is.

-Megtudhatnánk hogyan történt? – Kérdezte reszkető hangon Tanjiro.