Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Teljesen a tiéd

Néhány nappal ezelőtt

Kyojuro  nagy örömmel kísérte vissza Ryzut a Rengoku birtokra.  A lány persze jól érezte magát a pillangó birtokon is, hisz a családtagjai gyakran meglátogatták, az pedig, hogy Giyuu is ott volt vele amolyan szerencse volt a szerencsétlenségben, mégis jó volt végre hazatérni. Hiányzott az apukája akit ő nem is látott hiszen még eszméletlen volt amikor meglátogatta, hiányzott a ház, az illata, Suzuna főztje, a szobája, a saját ágya, és persze az, hogy kényelmesen Kyojuro mellett aludhasson. Ryzu szeretett volna annyi időt eltölteni velük amennyit csak lehetett még. Őt év. Maximum ennyi van még hátra. Sem ő sem a benne élő másik Ryzu nem értették pontosan , hogyan történhetett. Mikor együtt harcoltak és tudtak kettesben többet beszélni közös erővel nagyjából összerakták mi is történhetett. Szerencsétlen események sorozata, amit egyikőjük sem kívánt, most mégis megtörténtek a következményekkel pedig ártatlanságuk ellenére is nekik kell majd elszámolni. Addig amíg az a nap el nem következik Ryzu úgy döntött mindent belead a megmaradt éveibe.Mindent át akar élni amit lehet, együtt tölti az időt azokkal akik fontosak neki és olyan dolgokat fog tenni amik elégedettséggel töltik el.  Mielőtt hazaindult volna pár napot még Giyuu is ott töltött velük.

 A hazaindulása előtti estén sikerült félrehívnia Senjurot mikor a többiek már aludtak. A fiúk, hogy még véletlen se hallgathassa ki senki a beszélgetésüket az udvar egy félreeső helyén húzódtak meg. Senjuronak nagyon furcsa volt az idősebb nagy nagy titokzatossága a kíváncsiság már szinte lyukat fúrt az oldalába és alig várta, hogy meghallgassa mit is szeretne neki a másik annyira mondani. A beszélgetést végül csak nem sikerült kettesben lebonyolítani mivel Shinjuro san egyszer csak még is felbukkant mellettük. Giyuu persze nem bánta ezt. A férfi most úgysem tud beszélni, így nem mondhatja el másnak mi történik, emellett pedig az sem biztos,hogy teljesen felfogja azt amit mond. Ha mégis felfogná talán még segítség is lehetne számára. 

-Tomioka san, már majd megesz a kíváncsiság, hogy mi az a titkos dolog amit meg kell beszélnünk.- Törte meg az éjszaka csöndjét Senjuro. 

-Igazából lenne néhány dolog amit szeretnék kérdezni. 

-Tőlem? - Mutatott magára hitetlenkedve a fiú- Valahol elképzelhetetlen volt, hogy pont ő egy kisgyermek tudhatna ilyen fontos kérdésekre válaszolni. 

-Igen. Te és az apád vagytok az egyetlenek akik tudnak segíteni. Már mondtam, de elmondom még egyszer, hogy ez a dolog tényleg nagyon titkos Senjuro. Senki nem tudhatja, hogy beszéltünk róla, még a bátyád és Suzuna sem érted? 

Senjuro izgalmában csak nyelt egy nagyot,majd bólintott. Giyuu ezután Shinjuro sanhoz fordult.

-Rengoku san, érted amit mondok ugye? 

Bár nem válaszolt a tekintetéből Giyuu még is azt érezte, nagyon is érti amit mondd. Ő már rég észrevette, hogy a férfi kezd egyre ,, okosabb " lenni.  Ki tudja nyitni az ajtókat, nem megy neki semminek és nem csapkod a földhöz semmit csak úgy. Mindig mindennek oka van amit tesz. 

-Tudsz bólintani ugye? - Kérdezte tőle a víz pillér, mire ő szép lassan bólintott egyet. Senjuro akkor azt hitte menten el is ájul. Számára ez úgymond túl értelmes megnyilvánulás volt az apja részéről, legalábbis amióta démon lett belőle. Olyan fura volt látnia, hogy szinte már ijesztőnek hatott. 

-Senjuro esküdj meg, hogy senkinek nem mondod el.- Kérdezte tőle Giyuu. 

-Esküszöm.- Mondta a fiú, miközben az egyik kezét a szívére tette. 

-Rengoku san, amíg ilyen állapotban vagy, te valaha fogsz tudni beszélni. A férfi semmit nem reagált. Giyuu ezt úgy vette, hogy nem fog tudni, a biztonság kedvéért mégis megfogalmazta másképp is.-Amíg démon vagy, te soha nem fogod tudni kinyitni a szádat igaz?