Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Bátorság Kyoujuro!

Ryzu a szeretetteljes környezet hatására napról napra egyre bátrabb lett. Mikor Kyoujuro esténként beszélgetett vele, már sokszor visszaválaszolt, vagy kérdezett, még ha keveset is. Hamar szóba elegyedett Ruka asszonnyal, és a gyógyítóval, illetve Seijuroval is. Eleinte persze csak szavakkal, és tőmondatokkal kommunikált, de mindeki tudta, hogy ezek nagyon nagy előrelépések. Az érintést még mindíg nagyon roszul viselte, még kyoujurotol is, bár sokszor nem volt szíve elökni magáról a fiú kezét, ha megérintette, vagy arrébb húzódni tőle, ha esetleg közelebb hajolt hozzá beszéd közben. 

Kyoujuro sokat mesélt a lánynak az edzéseiről, illetve a pár év mulva esedékes kiválasztásról, ahol majd kiderül, alkalmas-e démonölőnek. Ryzut ez különösen foglalkoztatta. Egy nap  Ryzu úgy döntött, megnézi a fiúkat ahogy apjukkal a kardforgatást gyakorolják. Nagyon elbűvölte őt a dolog, emiatt szokásá vált, hogy minden nap leült kicsit távolabb a férfiaktól, és mosolyogva nézte őket. Pár nap után Rengoku sannak támadt egy ötlete. Napfényes délután volt, ő maga a fiait edzette, a szeme sarkából pedig látta, hogy Ryzu épp őket figyelte. Egy hírtelen gondolattól vezérelve a lány felé fordult, és igyekezett a legkedvesbb mosolyát elővrázsolni. 

-Kisasszony!- Intett oda neki. - Szeretnéd te is megpróbálni? - Kérdezte hangosan. Ryzu hírtelen meg sem tudott szólalni. Teljesen elpirult, hisz ő azt hitte a fiúk nem veszik majd őt észre, nemhogy maga Rengoku san fogja őt odahívni. - Na ne légy szégyenlős!- Kiáltotta mosolyogva a családfő. Ezután Kyoujuro, és Seijuro is  bíztatta őt, hogy csatlakozzon. Ryzu összeszedte minden bátorságát, és lassan odament a fiúkhoz. Rengoku san egy fa kardot adott a kezébe,majd elmagyarázta, mi az amit csinálnak, és megmutatta a lánynak a lépéseket, kéztartást stb... Maga Rengoku san is meglepődött, milyen gyorsan belejön a lány a kardforgatásba. Minden gyrosan elemez, és megtanul dolgokat. Úgy gondolta a gyermek lelkének is jót tehet ez a kis edzés, hátha oldja majd a lelkében rejlő feszültséget. 

Ezek után Rengoku san minden nap megkérte a lányt, hogy edzen velük. Egy idő után a lány magától odaált, és egyre felszabadultabban viselkedett. Úgy tünt Ryzu ebben vigaszt talál a problémáira. A dolog azonban Kyoujuroban vegyes érzéseket hagyott. Persze ő is nagyon örült, hogy a lány ott van mellettük, és együtt töltik az időt, viszont már nagyon megszokta, hogy esténként, elalvás előtt mindíg bemegy beszélgetni hozzá. Tudta jól, hogy sokkal több időt töltenek most így együtt, és Ryzu egyre gyakrabban játszik is velük az edtések után, valahogy azonban ez mégis zavarta. Maga sem értette miért veszi így a szívére, hogy a megszokott kis esti rituálé megváltozik. Eleinte még bement Ryzuhoz beszélgetni, viszont néhány nap után nem, tudta, mit is mondjon neki. Hisz szinte egész nap együtt vannak, mit is mondhatna még neki? A fiú egy hétig szinte aludni sem tudott. Éber óráit gondolkodással töltötte. Kereste a választ, hogy vajon miért is nem tud elaludni. Vajon Ryzu tud? Ez villant át az agyán. Arra gondolt, talán valahol nagyon megnyugtatta az, hogy Ryzuval beszélhetett. Még ha a lány sokág nem is válaszolt, ő még is kimondhatta az érzéseit, gondolatait. Azonban fogalma sem volt, mit kellenne tennie. Vajon kínos lenne ha holnaptól, ismét meglátogatná lefekvés előtt a lányt? Vagy lehet, hogy meki is jól esne egy beszélgetés? 

-De hiszen én férfi vagyok!!!- Kiáltott fel magában Kyoujuro. -  Bátor vagyok, és ha beszélni akarok valakivel azt meg is teszem!!!- Ekkor az arckifejezése még nagyon magabiztos volt. Fel is kelt, hogy megnézze magát a tükörben. -Így van.. hiszen démonokkal fogok szembenézni. Nem ilyedhetek meg egy lánytól!- Miután ezt megbeszélte magával, önelégült mosollyal a képén aludt el. A fiú még másnap is nagyon magabiztos volt. Ez a bátorség egészen estig ki is tartott, mikor is itt lett volna az ideje, hogy bekopogjon Ryzu szobájának ajtaján.  - Talán előszőr pihennem kellene egy kicsit, hiszen nagyon fárasztó volt a mai nap! HAHAHAHA!- Nevetett harsányan csípőre tett ézzel.- Egy férfinak pihennie kell, hogy formában legyen.- Ezután megint megjelent az arcán az a magabiztos vigyor, majd saját kijelentésére bólogatva visszaindult a szobájába. Kyojuro 10 pec múlva szégyenérzettől fuldokolva fetrengett az ágyában. - Bátoság Kyojuro!! DÉMONŐLŐ LESZEL KYOJURO!!- Kiáltott majd elindult az ajtó felé. A bátorsága a kilincs megfogásáig tartott ki. A fiú lehajtotta a fejét, majd visszakullogott a fekhelyéhez. - A lányok ilyesztőbbek lennének mint a démonok?- Kérdezte a párnájába morogva. 

Másnap reggelinél látta legközelebb Ryzut. A lány nagyon búsnak látszott, de a fiú nem akarta faggatni. Hiába hívták, Ryzunak nem volt kedve játszani, sem vele, sem Seijuroval. Az edzésen, bár édesapja szerint ügyes volt, valahogy nem volt ott a tűz a szemében, mint szokott. Ryzu ma nagyon furcsa... Kyoujuro, még az ágyában fekve is ezen gondolkodott. Arra jutott, hogy mostmár valóban össze kell szednie magát, és átmenni a lányhoz. Hiszen egy hete még minden nap beszélgettek, ráadásul most van is indoka, hogy odamenjen. Ezek a gondolatok nagyon felbátorították őt.- Bátorság Kyoujuro!! Bátorság!- végig ezt mondogtta magának. Kyoujuro most végíg bátor is maadt. Határozottan kopogott be a lány szobájának ajtaján, és miután hallotta, hogy Ryzu azt mondja,, szabad" semmivel sem törődve nyitott ajtót, és erőt véve magán  lány felé igyekezett. Igyekezett minél magabiztosabbnak látszani. Érkezése sem volt, Ryzura pillantani a lány zokogva ugrott a nyakába, felborítva őt is. A fiú a földön feküdt, Ryzu pedig szorosan ölelte őt miközben megállíthatatlanul zokogott. Kyoujuro nem értette mi történik most. Próbálta ülő pozcióba tornázni magukat, és miután ez sikerült, szorosan Ryzu mellé fészkelte magát, és egyik karjával átkarolta a lány keskeny vállát. A másik kezével a megfogta a lány egyik kezét, ezzel elérve, hogy a szemébe nézzen. Ryzu ekkor abbahagyta a sírást, és mélyen a fiú szemeibe nézett. -Kyoujuro...-Mondta halkan, majd ismét elkezdett pityeregni. -Azt hittem...azt hittem..-Folytatta, közben eősen szorította a fiú kezét. -Azt hittem, hogy többé nem jössz ide hozzám!- Fakadt ki végül a lány.  A fiú ezen nagyon meglepődött.- Ryzu.- Lehelte halkan a lány nevét. - Én..én nem tudtam.. ne haragudj kérlek.- Ölelete át. 

Ryzu pár perc múlva lenyugodott. Kyoujuro nem is emlékezett, hogyan, de elkezdtek kellemesen beszélgetni. Egy idő után mindketten zavarba jöttek a másik közelségétől, és kicsit távolabb araszoltak egymástól. A fiú a családi könyvtárról, és a Rengoku ház történelméről mesélt Ryzunak, aki csillogó szemekkel hallgatta mindezt. Megbeszélték, hogy holnap Kyouro könyveket fog előhozni a könyvtárból, és együött fogják azokat megnézegetni Ryzuval. Ezután, mivel már későre járt, elköszöntek egymástól. Ryzu bezárta Kyoujuro után az ajtót, majd lefeküdt aludni. Eddig észre sem vette, hogy így hiányzott neki ez, hogy a fiúval egy kicsit kettesben legyenek. Ha Kyoujuro ott volt mellette, az mindíg melegséggel töltötte el a szívét. Szerette nézni ahogy a fiú beszél, mosolyog, ahogyan ránéz. Ha láthatta őt megnyugodott, és úgy érezte pillangók repkednek a gyomrában. Emiatt már több éjjel nehezen tudott elaludni, mégsem bosszantotta a dolog. Szeretett a fiún gndolkozni.

Közben Kyoujuro is visszatért a szobbájába. Elégedettséget érzett, hogy végre kellemeset beszélgetett Ryzuval. Úgy érezte csak ez hiányzott már neki. Izgalommal töltötte el, hogy holnap ismét lesz valami indok ami miatt kettesben tölthet a vörös hajú lánnyal egy kis időt. Kyoujuro mosolyogva aludt el aznap éjjel...

Itt a harmadik fejezet vége. Kérlek ha volt türelmed elolvasni írd meg hogyan tetszett :)