Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Barackok

Tengen már régóta cipelte Kyojurot, a háta pedig már eléggé sajgott a fiú súlyától. Kyojuro erősködött, hogy mostmár tud menni a saját lábán is, de ő nem akarta letenni. 

-Ezt a kis időt már kibírom, nem járunk messze.

Ezután csendben haladtak tovább. A  nyugodt légkört a varjak károgása törte meg.

-UZUI TENGEN ÉS RENGOKU KYOJURO MENJENEK A PILLANGÓ BÍRTOKRA!-Kántálták egyszerre a varjak.  Tengen ekkor szitkozódni kezdett.

-A KIBASZOTT KURVA ÉLET! 

-Ne beszélj ilyen csűnyán!- Szídta meg Kyojuro.

-HOGY KÉNE BESZÉLNEM?! ELCIPELTELEK IDÁIG TE BAROM! A PILLANGÓ BIRTOK A MÁSIK IRÁNYBAN VAN!-Azzal Tengen mérgesen iránytváltott, és döngő léptekkel elindult visszafelé. Kyojuro nem mert megszólalni sem. Néhány óra múlva merte csak összeszedni a bátorságát, mikor látta,hogy barátja viszonylag lenyugodott.

-Tengen.-Szólította meg óvatosan.-Mostmár igazán letehetnél...

- A POFÁDAT BEFOGOD! ODÁÍG FOGLAK VINNI!

-Miért?

-MERT MEGFOGADTAM, HOGY NEM TESZLEK LE! BEBIZONYÍTOM MAGAMNAK, HOGY ELÉG ERŐS VAGYOK AHHOZ, HOGY BÁRMEDDIG CIPELJELEK!

-Szerintem nagyon erős vagy, ha ez számít.

-Persze, hogy nagyon erős vagyok! Amúgy is hamarosan odaérünk, minek tegyelek le?

-Jó jó..-Sóhajtott beleegyezően Kyojuro. 

A nap lement mire a fiúk elérték a várost. Ebben a városban közel egymáshoz helyezkedtek el a pillérek birtokai, Ubayashiki sanéhoz elég közel. Egyedül Tengen, és Kyojuro lakott ilyen messze a többiektől. 

A pillangó bírtok határához érve, Tengen jókedvű dúdolásba kezdett.

-Mitől lettél ilyen boldog?-Kérdezte tőle Kyojuro.

-Láthatom Kanae kisasszonyt!-Vigyorodott el.

-Nagyon kedves lány.

-És nagyon csinos...-Kyojuro kupán vágta.-Három menyasszonyod van...

-Elférne negyediknek...

-Istenem...-Temette a tenyerébe az arcát Kyojuro.

A fiúk egyre közelebb értek a házhoz. Kanae és Shinobu lélekszakadva rohantak a fiúk elé. Amikor Tengen meglátta őket, szinte ledobta magáról Kyojurot. 

-Áhh lányok!-Mosolygott rájuk. Ők azonban nem foglalkoztak vele. Aggódva Kyojurohoz fordultak, és átölelték őt.

-Rengoku san.-Segítette fel őt Shinobu. -Megsérült a fejed?

-Áhh semmiség.-Mosolygott rá kevesen.

-Kyojuro kun.-Ölelte meg Kanae is. Annyira sajnálom ami történt. 

-Nem kell sajnálkoznod Kanae kissszony.

-Oyakata sama bennünket küldött a családod segítségére, de elkéstünk.. nagyon sajnáljuk a dolgot.-Hajtották le mindketten a fejüket. 

-Jaj ne szabadkozzatok. Nem a ti hibátok, ugye tengen?

-Persze persze!-Bólogatott hevesen az említett. 

-Akkor most elmondom mi történt. Kérlek figyeljetek. -Kezdett bele Kanae. A fiúk leültek a fűbe, a lányok pedig követték a példájukat. 

-A dolog ott kezdődött, hogy Ubayashiki sama titokban mindig figyeltette a házatokat. Persze pont az ilyen esetek miatt.-Erre a fiúk hevesen bólogattak. -A varjak riasztották őket, Ő pedig értem, és a húgomért küldött, hogy induljunk a  családod segítségére. Valójában a dolgok nagy részét a varjaktól tudjuk. A démonok betörtek a rezidenciátokra, és az apádat keresték, aki akkor nem tartózkodott otthon.-A fiúk közben tágra nyílt szemekkel bólogatnak.