Fehér nyakkendő

4. Innocentia

A Nap már régen lenyugodott, ők pedig még mindig a motoron ültek. A levegő rettentően lehűlt, Dwight pedig szörnyen fázott a leheletvékony pólójában: természetesen a legdrágább készítők keze munkája volt, de ez nem jelentette azt, hogy a minőség is megfelelt az elvárásoknak. Észre sem vette, hogy milyen közel bújt a másik fiúhoz. Csak elkeseredetten kapaszkodott belé, miközben remélte, hogy minél hamarabb hazaérhet. Szerette volna már elfogyasztani meleg vacsoráját, hogy aztán vehessen egy forrófürdőt... Aztán pedig belebújt volna a kényelmes ágyába.
Ezek a gondolatok éltették, észre sem vette, amikor már a kastély hatalmas kapui előtt álltak és Rain szótlanul lesegítette őt a motorról.

Egyikőjük sem mondott egy szót sem, habár nem is volt szükséges. Dwight a kupolán átszűrődő Hold fényében látta, hogy Rain szörnyen zavarban van, és próbálja kerülni a tekintetét. Nyilvánvalóan magát hibáztatta, aminek lett is volna valóságalapja, de Dwight úgy gondolta, hogy ez mindkettőjük baklövése. Rain provokálta, ő pedig önfejű volt és makacs.

– Figyelj – kezdett bele a srác nagyot nyelve, amikor már a kastély előkertjében sétálgattak. Hangja kivételesen bizonytalan volt, de beletúrt a hajába és összeszedte magát: – Szóval. Elmondjuk édesanyádnak a történteket, majd felhívjuk a rendőrséget. Amilyen befolyásos a családotok, biztos, hogy hamar előkerül majd az a rohadék. Sok dolog van már a számláján, szóval nagyon remélem, hogy lecsukják... – Itt ökölbe szorult a keze, arca pedig kissé eltorzult, de aztán ugyanolyan hangnemben folytatta: – Remélhetőleg a transzportered is előkerül. Ha pedig nem, akkor kénytelen leszek jó sokáig törleszteni, mert nem tudom neked másképp kifizetni.
Arcára egy kissé gunyoros vigyor ült ki, de ezúttal Dwight is tudta, hogy önmagának és nem neki szól ez az arckifejezés. Ő azonban nem akart hinni a fülének. Megtorpant, majd felnézett a türkiz szemekbe.

– Te megőrültél!? Nem mondjuk el senkinek, és semmit nem kell fizetned, hisz nem te loptad el! Az meg a faszomat sem érdekli, hogy a bátyád. Te nem a bátyád vagy, szóval nyugodj le! – Hangja zaklatott volt, Rain pedig megdöbbent ezen a kitörésen. Arcára hirtelen kiült az oly ismerős fölényes fintor.
– Én őrültem meg? Baszd meg, majdnem megerőszakoltak! Ez nem is érdekel? Ha nem vagyok ott, az a két állat elkap, majd mindhárman puszta szórakozásból szétkúrják a fejed! Ezt nem lehet szó nélkül hagyni!

Rain azon kapta magát, hogy már megint rettentő ideges, és már kezd igencsak nikotinhiánya lenni. Utoljára a Keletiben gyújtott rá, azóta pedig annyira el volt merülve a gondolataiban, hogy eszébe sem jutott. Most azonban szinte kétségbeesett gyorsasággal halászta elő zsebéből a csomagot. Dwight utánakapott és kihúzott belőle egy szálat, miközben hangosan ordítozott.

– Képzeld el, érdekel, és kurvára szarul érzem magam, de ha anyámnak most elmondom, meg hívjuk a rendőröket, akkor megint mivel lesz tele az újság? Velünk! Már így is elegen utálnak, semmi szükségem a felhajtásra. Egy új transzportert pedig bármikor kaphatok... Tudod, anyuciék a seggem alá tolják! – Gunyorosan röhögni kezdett, majd kihalászta Rain kezéből az öngyújtót és ő is meggyújtotta cigijét.

Rain csak morgott egyet. Nagyon nem tetszett neki ez az egész, de be kellett látnia, hogy nem is olyan hülyeség az, amit a másik mond. De akkor is: annyira idegesítette a tény, hogy mindez a saját provokációjának és figyelmetlenségének eredménye! Ha nem hagytam volna egyedül... Még magát is meglepte, hogy mennyire ideges lett, amikor meglátta, hogy testvére és két talpnyalója mit művelnek a fiúval. Teljesen elborult az agya, ösztönösen cselekedett. Azelőtt még a sokkolóját sem igazán használta, pedig számtalanszor került már kétes alakok közé a Keletiben.

– Amúgy milyen szerzet a bátyád? A család fekete báránya vagy mi? Úgy néztél rá, mintha meg akarnád ölni. Ráadásul az esküvőn sem láttam... – motyogta Dwight, ahogy elnyomta a cigit. Kérdezés nélkül nyúlt még egy szálért, Rain pedig hagyta. Mielőtt válaszolt volna kissé elmerengett, és látszott rajta, hogy nem kedvére való a téma.
– A bátyám... nos... valójában a féltestvérem – kezdett bele keserűen, Dwight pedig érdeklődve hallgatta. Kényelmesen elhelyezkedett a mellettük lévő kerti padon. Rain a semmibe meredve folytatta:
– Apám, amikor fiatal volt, eléggé kicsapongó életet élt... Nők minden mennyiségben és rengeteg pia. Összeszűrte a levet több ordinarius-szal, meg az aljanéppel is. Végül megdugott egy nefas ribancot, aki terhes lett tőle. Így lett Caleb. Apám persze rendkívül szégyellte, így esze ágában sem volt elvenni az asszonyt. Meg akkor neki már ott volt anyám, akit a Rendszer választott. Szerintem nem fogsz meglepődni, ha azt mondom, hogy nem valami jó a kapcsolatunk. Caleb gyűlöl engem, és én is őt. Röviden ennyi – hadarva fejezte be a történetet, és még Dwight is meglepődött, hogy ezt ilyen őszintén elmondta neki. Semmi kertelés nem volt a mondataiban, a puszta tényeket közölte. A fiú teljesen ledermedt.