Fehér nyakkendő

50. Leszámolás

Nasu két fejezettel ezelőtt: Már csak két fejezet és vééége! 🤩
Narrátor: És természetesen nem lett vége. 

50. fejezet: Leszámolás

Pár nap múlva beköszöntött Phoebusba az igazi verőfényes, kánikulát és szárazságot magával hozó, forró nyár. Már a templomi előadás napján is tombolt a meleg, de az évszak az igazi arcát csak most kezdte el megmutatni a város lakóinak.
Vince fütyörészve élvezte a kellemes napsütést a de Malherbe-ek parkolójában, nekidőlve a perfectus család egyik luxusautójának. A szolgáló még hét elején csak úgy megjelent a semmiből, majd mindenki legnagyobb döbbenetére közölte, hogy Sieger kastély ide vagy oda, ő szeretné folytatni a család szolgálatát. És szeretne továbbra is Dwight úrfi személyi inasa maradni.

Dwightnak kis híján leesett az álla az egész bejelentéstől – hisz Mich elmesélte korábban neki, hogy a férfi valójában Calebnek dolgozott titokban –, de végül soha nem jött ki rá a lépés, hogy elbeszélgessen az inassal vagy esetleg számonkérje őt. Meg talán nem is érdekelte őt az egész az újdonsült információk fényében.

Úgy tűnt ugyanis, hogy Calebet végre vádalku alá helyezik – az az a rendőrség hajlandó enyhíteni a vádakon vagy akár teljesen el is engedni azokat, ha a fiú képes együttműködni a nefasok és a Keletiben zajló szervezett bűnözés felszámolásában –, de ezen kívül semmilyen részletet nem árultak el nekik az egészről. A phoebusi törvények tiltották, hogy egy vádalku alá helyezett személy bármilyen módon kapcsolatba léphessen a családjával vagy a barátaival, ami logikus is volt... csak rohadt módon frusztráló. Még csak azt sem kérdezhették meg Calebtől, hogy hogy érzi magát, még csak egy pillanatra sem láthatták őt.

És ha mindezen aggódás és bizonytalanság nem lett volna elég, akkor körülbelül a legrosszabb pillanatban érkezett meg a levél, amelynek láttán Dwight legszívesebben idegrohamot kapott volna. És majdnem kapott is.

Igazából pont emiatt a levél miatt várakozott most Vince rájuk a kapu előtt, és Dwight pont emiatt ácsorgott idegesen a feljáró szélén Rainnel karon öltve. Valamilyen szinten ironikus volt a jelenet, hisz akárcsak a Sieger kastélynál, itt is a hosszú kocsibejáró melletti padnál szerettek a legjobban beszélgetni az érzéseikről. És talán itt találtak maguknak egy kis nyugalmat is, ahol igazán kettesben lehettek.

– Hmm... Nagyon csendben vagy. Tudod, még nem késő, ha meg akarod magad gondolni – közölte Rain egy kisebb fintorral az arcán, miközben a szokásos mentolos cigijét szívta. Dwight egy héttel ezelőtt lehet kért volna tőle egy szálat, hogy lenyugtassa az idegeit, de a hétvége eseményei óta valahogy egyáltalán nem érezte szükségét a dohányzásnak.
Rain kérdésére nagyot nyelt.

Nem akarom magam meggondolni, úristen, nem... csak...

– Én csak... – kezdett bele a kezét tördelve, miközben a megfelelő szavakat kereste. Mégis hogy a fenébe magyarázza el a kétségeit Rainnek, hogy a fiú ne értse félre? Dwight sóhajtva a kezében szorongatott levélre nézett ismét. A tartalmát már a felbontás előtt pontosan meg tudta volna mondani, azonban még így is baromira fájt és baromira dühítő volt leírva látni, hivatalossá téve.

„Tisztelt Dwight Sieger Úr,

Tájékoztatjuk Önt, hogy a tárgyév május 11. napján, Rain Clarheittal kötött házasságát érvénytelennek nyilvánítjuk adathamisítás megalapozott gyanúja miatt."

„Új Párválasztó teszt lefuttatásához kérem szíveskedjék befáradni laborunkba, az alábbi időpontok egyikén..."

Röhejes és felháborító volt, hogy mindezt úgy küldték ki, mintha az adathamisítás nem éppen a saját szemük láttára, a saját jóváhagyásukra történt volna. Mintha ezzel csak függetleníteni tudnák magukat az ügytől. Dwightnak felfordult a gyomra ettől az egész undorító kétszínűségtől, és legszívesebben elégette volna az egész hülye levelet, de ugyanakkor... ugyanakkor marhára tudták, hogy ez lesz az egésznek a vége. És talán nem az volt most a legokosabb döntés, hogy ismét harcot szítsanak a Rendszer ellen.

– Ez az egész most annyira gyorsan jött és annyira rosszkor – folytatta Dwight, miközben összehajtotta maga előtt a levelet, hogy ne is lássa annak fájó tartalmát. – És tudom, hogy apa is csak segíteni akar, de szerinted nem kéne még várnunk kicsit? A hétvége után tuti, hogy lesznek változások a Rendszer működésében, ráadásul nem biztos, hogy Caleb ügyének jót tesz, ha mi most odamegyünk és kiverjük a balhét.