[BL] A történet a távoli jövőben játszódik. Dwight tizenkilenc éves perfectus fiú, akinek teljesen felfordul az élete, amikor a Rendszer férjéül választja az alacsonyabb társadalmi rétegből származó Raint, akivel a Párválasztó teszt alapján száz szá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~ 37. fejezet ~
Caleb kezében izzott a kés. Egész testében remegett, csurgott a homlokáról a verejték. Talán még soha az életében nem félt annyira, mint abban a pillanatban. Az anyja, az ő igazi, vér szerinti anyja ott állt előtte és akármennyire is keménynek akarta érezni magát, mégis ellepte őt a félelem. Gyűlölte magát, amiért így érez, de nem tudott mit tenni ellene. Dolores gyerekkorától fogva egy hatalmas és elérhetetlen óriás volt a szemében. Egy félelmetes és csodálatos uralkodónő, akinek nem lehetett a közelébe férkőzni. És ő ismét annak az esetlen szőke kisfiúnak érezte magát, aki évekkel ezelőtt volt, és aki legszívesebben elszaladt volna ijedtében.
Nem. Nem vagyok többé Edrick. Soha nem leszek már ő.
A férfi nagyot nyelt, majd megacélozta magát. Dolores továbbra is ijedten meresztette rá világoskék szemeit.
– Mit keresel itt? – kérdezte elhűlten és úgy nézett végig rajta, mintha valami rémálomból manifesztálódott látomás lenne. Caleb már azt csodának tartotta, hogy egyáltalán elismerte a létezését. A múltban ez nem sűrűn történt meg. – Mit akarsz tőlem, Edrick? Pénz kell? Mert ha igen, akkor annyit kaphatsz, amennyit csak akarsz.
Dolores megpróbált egy nyugodalmas mosolyt erőltetni rúzsozott ajkára, de szemeit nem tudta levenni a felé közelítő késről. Félt tőle és most alkudozni akart. Caleb legszívesebben nevetett volna az asszony arckifejezésén, de a düh erősebben munkálkodott benne. Nem akarta elhinni, hogy a tulajdon anyja le akarja őt fizetni. Hogy azt hiszi, hogy ennyivel megúszhatja.
– Pénz!? – kiáltott fel bosszúsan, de valahogy mégis fájdalmasan hatott a kérdése. – Komolyan azt gondolod, hogy a kibaszott pénzedre van szükségem?
Hihetetlen ez a ribanc.
Dolores összerezzent a hangjától, de láthatóan őt is kezdte elönteni az indulat. Ez a hirtelenharagúság valamiféle családi vonás lehetett, amely mindnyájukban élénken munkálkodott. És ismét jól végezte a dolgát.
– Akkor Christian küldött? Ő küldött rám, mi? – kiáltotta ingerülten a nő, miközben elrugaszkodott a komódtól. – Annyira tudtam, hogy tervezget valamit az az alávaló féreg! Annyira tudtam!
Hangja indulatosan zengett a folyosón, Caleb lelkét pedig csak még inkább elöntötte a keserűség és a sötétség. Dolores mindig képes volt újabb csalódásokat okoznia számára.
– Ó, anya! – sóhajtott fel csalódottan. – Nem hittem volna, hogy egy ilyen ostoba kurva vagy!
Caleb hirtelen cselekedett. Váratlanul megragadta a nő egyik karját, majd egy rántással maga felé húzta, és erőszakosan lefogta őt. Dolores ijedten sikoltott fel és kezdett el kapálózni, de esélye sem volt a menekülésre: tökéletes karjain pont annyi volt az izomzat, amennyi biztosította számára az előkelő és nőies megjelenést. Semmi több. Nem harcra képezték őt ki az edzések, Caleb durva és vad szorítása elől pedig nem tudott menekülni. A férfi teljes magabiztossággal fogta le őt, majd váratlanul lökött rajta egyet előre. Dolores ijedten realizálta, hogy mozgásba lendültek, és csak kicsin múlott, hogy nem esett hanyatt a díszes szőnyegen.
