Fehér nyakkendő

35. Gyűlölet

Dolores azon töprengett, hogy vajon létezhet-e a gyűlöletnek határa. Mikor jön el az a pont, amikor már nincs menekvés vagy visszaút belőle. Mikor jön el az a pont, amikor már olyan szinten felemészti az ember lelkét, hogy minden egyes gondolatát és cselekedetét ez az elmondhatatlanul pusztító érzés irányítja és semmi más nem érdekli többé. Képes lehet egy ilyen ember a megnyugvásra? Egyáltalán létezik-e megnyugvás ennyi töméntelen düh és méreg után?

Ha végre eltiprom Christiant, akkor minden megváltozik. Ha végre megbosszulom, hogy olyan aljas módon merészelt bánni velem...

Doloresnek egy magabiztos mosoly húzódott a szájára, ahogy Anabelle-lel a nyomában lépkedett a Sieger kastélyban. Gyönyörű és verőfényes hétvége köszöntött rájuk, de ő szerencsére meg tudta győzni a törékeny asszonyt, hogy töltsék inkább a házban az idejüket.

– Ebben a borzasztó melegben sokkal jobb lesz a légkondicionált lakásban, drágám. Később, ha van kedved, akár lemehetünk az alagsorba is, van egy nagyobb medencénk, pezsgőfürdőnk és szaunánk is. Meg persze masszőröket is hívathatok – ecsetelte a megilletődött Anabelle-nek a lehetőségeket, miközben bevezette őt a tágas nappaliba.
Ott már várta őket egy tálcás cseléd és Dolores szélesen mosolygott, ahogy leemelte a két italt, ami már rég elő volt készítve számukra.
– Ebéd előtt egy kis frissítő? – nyújtotta át a citromos, mentás koktélt, a másik nő pedig csak szégyenlősen mosolygott, ahogy átvette.

– Köszönöm szépen. Tényleg, igazán kedves tőled, hogy áthívtál. – Anabelle finoman belekortyolt az italba, miközben Dolores példáját követve leült az egyik kényelmes karosszékbe. Aztán nagyot sóhajtott.
– Bevallom, hogy igazad volt. Tényleg nagyon furcsa most otthon, hogy nincs ott Rain. Általában mindig zajol valamivel, még akkor is, amikor tanul. De ez az elképesztő csend... Ez borzasztó.

A vékony nő elhallgatott, Dolores pedig megpróbált együttérzőn ránézni. Fogalma sem volt, hogy mit érezhet a másik és már megint miért a fiáról akar beszélni. A kastélyban mindig folyt az élet, még ha Dwight be is vonult a szobájába, a személyzet akkor is mindig nyüzsgött. De Dolorest talán azt sem érdekelte volna, ha egyedül kell lennie.

– Nemsokára hazajönnek, ne aggódj – mondta biztatóan, de közben a gondolatai egész máshol jártak. – Rain pedig elképesztően boldog lesz, hogy egy kipihent és felfrissült Anabelle-t fog viszontlátni!

Csak ez a pihenés lehet, hogy örökké fog tartani, te nyomorult...

Anabelle lágyan vigyorgott, Dolores pedig a falon lévő órára nézett. Fél óra múlva tizenkettőt fog ütni a mutató és elkezdődik a szertartás Phoebus templomában.
Innocentia valószínűleg azt gondolja éppen, hogy a lánya esküvője lesz az évszázad szenzációja a városban. Az egyetlen perfectus menyegző, amire nem hívták meg az ország leggazdagabb úrhölgyét, Dolores Siegert és családját! Mekkora botrány! Az a szuka már biztos dörzsöli a tenyerét és várja az újságírókat, akik értetlenkedve fogják megkérdezni, hogy miért nincs ott a legjobb barátnője, mi történt kettejük között. És Innocentia tárt karokkal és szíves örömest fogja Dolorest lejáratni ország-világ előtt.

De nem fogja. Mert minden szem a Sieger kastélyra fog szegeződni, minden figyelem RÁM fog irányulni és nem arra a szánalmas kis esküvőre. Én leszek a középpontban, mint mindig.

Dolores önelégülten itta ki a pohár tartalmát, miközben már bele is fogott egy semmitmondó és üres történetbe, hogy szórakoztassa és elkápráztassa vele Anabelle-t.
Igazából nem volt nászasszonyával semmi konkrét problémája azonkívül, hogy Christian feleségének tudhatta magát. De pont ezért a legcsekélyebb mértékben sem tudta őt kedvelni. A gyűlölet, amit Christian iránt érzett, teljesen megmérgezte az agyát, és már nem érdekelte semmi más, csak a bosszú. Anabelle pedig csak egy félrelökhető sakkbábu volt. Ki kellett őt ütni, hogy mattot adhasson a férfinak.