Fehér nyakkendő

13. (II. rész) Fagyos érintése, hideg csókja...

A kastélyban félhomály uralkodott, csupán pár lámpa világította meg a folyosókat, ezzel jelezve, hogy az élet nem odabent zajlik, hanem a lampionokkal felszerelt kertben.

Rain pezsgővel leöntött frakkjában kicsit kényelmetlenül mászkált a drága szőnyegen, miközben azon gondolkozott, hogy miként fogja visszaadni Dwightnak ezt a kellemes kis tréfát. Talán bele kéne lökni a kertben lévő patakba? Nem... A múltkori „slagparti" épp elég vizes élmény volt, habár ez minden bizonnyal mulattatóbb lenne. Talán inkább egy süteményt kéne a pofájába nyomni. Igen, ez a vicc nagyon illene hozzá.

A gondolatra Rainnek mosoly húzódott az arcára, de a következő pillanatban rá is fagyott. A falak mögül hangos csörömpölés hallatszott.

xxx

Mich a hatalmas ágyon könyökölt, miközben arra gondolt, hogy életében először lesz férfival, és hogy erre sehogy sem áll készen. Sem lelkileg, sem testileg, sem sehogy. Nyilvánvalóan tudta, hogy hogy működik a dolog – a mai világban ki az, aki nem –, de valahogy soha nem foglalkozott a témával. Ez persze nem meglepő, hisz tudta magáról, hogy egy homofób.

Nem igazán volt egyértelmű számára, hogy miért is alakult ez így ki benne, de már egész sok ideje furcsa érzése támadt, ha melegeket látott: taszította, undorodott, nem tudta elfogadni. Szerinte egy férfinak nőre van szüksége, és amikor megismerkedett Carlával, akkor biztos volt benne, hogy ez tényleg így van. Carla szép, törékeny, aranyos. Carlát meg kell védeni, Carlának szüksége van rá, és neki pont az a dolga, hogy kiálljon mellette.

Mich lehunyta a szemeit.

És engem ki fog megvédeni?

Caleb ráhajította a mellényét, ő pedig automatikusan félretolta magától. A férfi megcsóválta a fejét, majd leült mellé az ágyra. Amikor az ujjai közé fogta Mich arcát, a fiú mélyen lesütötte a szemeit. Erre Caleb erőszakosan felhúzta az állát, hogy ne tudja elkerülni a pillantását.

– Erőltesd meg magad, cicafiú! – Azzal Mich kezét felemelte és a nyakkendőjéhez helyezte. – Segíts levenni a ruháimat. De meggyőző legyen!

Mich szúrósan nézte a világoskék szemeket, majd tekintete a fehér nyakkendőre szegeződött. Rendben. Ezzel talán még tud nyerni egy kis időt, ezzel talán még lesz egy kis esély arra, hogy megmeneküljön. Olyan lassan, precízen fogja levetkőztetni a férfit, hogy nem lehet majd egy szava sem!

– Azt akarod, hogy én irányítsak? – húzódott egy megjátszott mosolyra a szája, majd hirtelen megragadta a ruhadarabot, és összeszedve minden bátorságát és dühét leterítette Calebet az ágyra.

A férfi tekintete hirtelen tágra nyílt, amikor már azt tapasztalta, hogy ő van alul. Arca azonban egy vigyorra húzódott, határozottan tetszett neki ez a merész húzás. Mich alig bírta leplezni remegését.

– Na, ez már valami. A végén még bevadulsz itt nekem, pedig még nem is hat a szer. – Caleb megnyalta a szája szélét, majd belemarkolt Mich fenekébe, aki közben megpróbált nem behúzni neki. Gyógyszer ide vagy oda, a testét megtévesztheti, de az érzelmeit nem. Egyre kényszeredettebben mosolygott, miközben elkezdte kigombolni a férfi ingét.

– Én mindig szenvedélyes vagyok az ágyban, megkérdezheted a barátnőmet – felelte pimaszul, Caleb pedig nevetni kezdett, miközben hagyta, hogy őrjítő lassúsággal szétnyíljon rajta az ing.

Pontosan tudta, hogy direkt csinálja ezt a fiú, pontosan tudta, hogy az egész egy színjáték, de bolond lett volna, ha nem használja ki az alkalmat. Szörnyen szórakoztatta Mich észjárása, ezek a hirtelen váltakozások a viselkedésében.