[BL] A történet a távoli jövőben játszódik. Dwight tizenkilenc éves perfectus fiú, akinek teljesen felfordul az élete, amikor a Rendszer férjéül választja az alacsonyabb társadalmi rétegből származó Raint, akivel a Párválasztó teszt alapján száz szá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
/Köszönöm szépen Slasher SD-nek a csodálatos borítótervet! 🖤🤍/
~ 39. fejezet ~
Lionellnek teljesen földbegyökerezett a lába. Úgy érezte, hogy a világ a feje tetejére állt, ő pedig valami furcsa, szürreális álomba került, ahol az általa ismert valóság szilánkjaira hullott.
Hisz hogy is lehetne valóságos az, hogy éveken át egy szörnyeteggel barátkozott? Hogy is lehetne valóságos az, hogy ennyire félreismert valakit, hogy ennyire megbízott valakiben, miközben az aljasan átverte őt? Hogy szerethetett és tisztelhetett egy ilyen borzalmas embert?
Nem. Ezt nem tehette Resie. Soha nem tenne ilyet a gyermekeivel... Egyszerűen nem.
És akkor Lionell meglátta a kijelzőn a két profilt, Dolores és a fiatal kölyök fényképét, és szinte mellbe vágta az igazság. Hideg pengeként szúródott a szívébe a látvány és alig kapott tőle levegőt. Ugyanis Caleb jeges szemeiben mintha csak Resie nézett volna vissza rá, és ő egészen idáig észre sem vette. A kölyöknek olyan finom és lágy volt az arca, annyira tagadhatatlanul kiütközött benne a perfectus vér, és ő még csak nem is sejtette egészen idáig...
Uram isten. Hogy lehettem ilyen vak?
Lionellt átjárta az irtózat, miközben csak félig realizálta, hogy mellette a Clarheit fiú összeroskad a falnál. A fiú széles vállai erősen remegni kezdtek, és Lionell hallotta, ahogy Caleb nevét motyogva keserves sírásba kezd. Az apai ösztöne rögtön azt súgta, hogy menjen oda megvigasztalni szegény gyereket vagy valahogy próbáljon meg legalább támogatást nyújtani számára, de a sokktól nem bírt megmozdulni. Teljesen ledermedt. Az agya csak nehezen dolgozta fel azt is, hogy Dwight sietve elhaladt előtte. Már az ajtónál járt a fiú, amikor hirtelen meggondolta magát és megfordult, majd egy pillanat múlva megállt előtte.
– Lionell, add ide a pisztolyt! – nézett rá a fiú élesen, és a szavai már-már parancsnak hatottak, semmint puszta kérésnek. A férfi hitetlenkedve húzta fel a szemöldökét, próbált magához térni ebből a rémálomból. Nehezen ment.
– Tessék?
– Add ide a pisztolyt, amit Innocentiától elvettem! – ismételte meg Dwight ingerülten, már majdnem kiabálva. – Ki fogok jutni innét most azonnal, és senki nem fog az utamba állni!
Lionellnek elakadt a lélegzete. Csak ekkor látta meg, hogy a fiúnak milyen eszement a tekintete. Olyan méregtől parázslóan és indulatosan nézett rá, hogy majdnem meghátrált a benne lévő dühtől. Soha nem látta őt még így, ennyire kifordulva önmagából. El sem tudta képzelni, hogy mit érezhet a fiú a szívében, de annyit jól látott, hogy teljesen elvesztette a fejét. Azt pedig nem hagyhatta, hogy ilyen állapotban bármit is cselekedjen.
