Fehér nyakkendő

14. Felhőtlenül felhős

Ahogy bevágta maga után az ajtót, szinte rögtön neki is vetette a hátát. Kellett egy pillanat.

Csak egy pillanat, amíg elgyengülhet, amíg kifújhatja a levegőt, amíg összeszedheti magát. Kellett egy pillanat, hogy aztán ismét érzések nélküli szörnyeteggé változzon, hogy aztán folytathassa ezt a lelketlen játékot.

Calebnek szüksége volt arra, hogyha csak egy percre is, de ő is érezhessen. Úgy gondolta, hogy ha ezt nem engedi meg magának, akkor nem tudja folytatni. Ő sem volt legyőzhetetlen, ő sem volt hibátlan. Csak egy perc, amíg összeszedi magát...

Caleb lehunyta a szemeit. Csak egy percre hagyta, hogy a lelke visszarohanjon abba a bűnös szobába Michhez, hogy még utoljára belékapaszkodjon. Csak egy pillanat, ennyit adott magának, mielőtt végleg elengedte.

Most pedig megyek.

Amikor újra kinyitotta szemeit, a szokásos ridegség sugárzott a tekintetéből. Egy határozott mozdulattal elrugaszkodott Dwight szobájának ajtajától, majd elindult a csatlósa felé, akit korábban rendre utasított.

A nagydarab férfi kissé meghökkenve fogadta Calebet.

– A fiút nem hozod? – kérdezte csodálkozva, nyilvánvalóan nem erre számított. A kék szemek csak még jegesebbek és sötétebbek lettek a kérdésre.

– Nem.

– De hát mi lesz, ha kikotyog valamit? Ha az apja megtudja...

– Nem tud ez a fiú semmiről! – vágott közbe Caleb most már elég ingerülten. Arcán látszott, hogy a dolog mélyebben érinti, mint ahogy mutatja, de minden egyes porcikájával igyekezett ezt leplezni. Keserűen mosolygott, miközben gyilkosan nézett csatlósa szemeibe. – Nem jött rá, ez a kölyök ostobább, mint hittem! Minden simán ment. Most pedig fogd be a pofád, és tűnjünk innen minél hamarabb!

A csatlós szó nélkül bólintott, nem akarta kihúzni a gyufát Calebnél. Jól tudta, hogy mikre képes a férfi ha felidegesítik, és nem akarta a saját bőrén tapasztalni. Inkább az utasításnak megfelelően elindult vele kifelé a kastélyból, miközben egy szót nem szólt. Igazából nem értette, hogy miért ilyen végtelenül dühös Caleb. Minden a terv szerint haladt, minden úgy történt, ahogy eltervezte.

Igen, minden úgy történt, ahogy elterveztem, fintorgott Caleb, ahogy eszébe jutott neki is a gondolat. Most már senki sincs, aki megállíthat.

Amikor kiosontak a Sieger rezidenciából, a fiatal férfi nem tudta megállni, még egyszer visszanézett. Tekintetével Dwight szobájának ablakát kereste. Igazából nem láthatta, mert eltakarta egy öblös fa, de Caleb pontosan tudta, hogy ott van. Egy pillanatra elképzelte a tehetetlenül sírdogáló Micht, majd képzeletben intett neki.

Ég veled, egyetlen reményem.

xxx

Másnap reggel Dwight kényelmetlenül feküdt az ágyában. Feje valami keményhez nyomódott, ami jóval fentebb volt, mint az ágya. Annyira lehetetlen és fájdalmas volt a pozíció, hogy Dwight úgy érezte, széthasad a háta, amikor kinyitotta a szemeit. Egy kelletlen nyögés kíséretében elrugaszkodott a kemény testtől, majd megdörzsölte arcát.

Meglepő módon nem érezte magát másnaposnak. Pedig szörnyen leitta magát az előző nap, talán jobban, mint a múltkori tequilás estén. Emlékezett azonban mindenre, nem hasogatott a feje vagy a gyomra. Csupán nyaka és a háta fájt a kellemetlen pozíció miatt. És már tudta is, hogy ki miatt kellett ilyen idióta körülmények között aludnia.