Fehér nyakkendő

38. Eső

Rain tudta, hogy valószínűleg ki kéne akadnia a hallottakon, de annyira istenesen elege volt mindenből, hogy úgy érezte, már nem tud ennél idegesebb vagy feszültebb lenni.

Amikor férje lekiáltott a karzatról, hogy megakadályozza a teszt lejátszását, akkor csak gúnyosan elhúzta a száját. Nem is várt tőle mást.
Jellemző. Még úgyis kiáll az idióta mellett, hogy itt sincs. Rain nem gondolta volna, hogy Mich még úgy is képes kavarni a szart köztük, hogy nincsen jelen, de nyilván alábecsülte a hülyéje képességeit. Amikor a teszt rátért a fiú pszichológiai jellemzőire, akkor kis híján fel is röhögött a ledermedt perfectusok között.

„... kitartó, toleráns, hűséges..."

Rain azon gondolkozott, hogy ki a fenéről írhatja a Rendszer ezt a sok zagyvaságot, merthogy nem Michről, az egyszer biztos.

Inkább áruló, szemét, balfasz... Meg mentálisan retardált.

Azonban az arcán egy kisebb mosoly jelent meg, egy amolyan irritált, dorgáló, lágy mosoly, mert valamennyire mégiscsak megkedvelte Micht, még ha az nem is igazán érdemelte meg. Örült volna, ha ott van mellette a de Malherbe, de be kellett látnia, hogy szerencsétlen fiú talán jobban is járt, hogy nem jutottak be bátyjával a templomba. Ők legalább biztonságban vannak, miattuk egyelőre nem kellett aggódnia. Nem utolsó sorban pedig nem látják ezt a förtelmet, amit elkövettek a családjuk ellen.

– ...Vajon most mit hozna ki a teszt, ha megnéznénk, hogy ki Michel ideális párja? – Innocentia hangja betöltötte a teret. Kegyetlenül visszhangzott a némaságban és az emberek lelkében, a Rain közelében álló perfectusok pedig nyomban felhördültek.

– Mindig is tudtam! – kiáltotta egy nő hisztérikus hangon. – Michel mindig is odáig volt a legjobb barátjáért, annyira egyértelmű volt, hogy homoszexuális! Dwight Siegerhez is inkább egy perfectus illene, nem az a semmirevaló ordinarius! Micsoda gyalázat!

– Szerinted az is csak egy átverés volt? A száz százalék egy átverés?! – hüledezett egy másik hang mellette.

– Annyit tudok, drága barátom, hogy perfectus és ordinarius között soha nem szabadna kialakulnia semmiféle vonzalomnak! Ez alapjaiban gyalázza meg a társadalmunk és a Rendszer működését. Az arisztokráciának soha nem szabadna a szolganéppel vegyülnie! Soha!

Rain nagyot nyelt és erősen türtőztetnie kellett magát, hogy ne bújjon elő az oszlop takarásából, ahol éppen rejtőzködött. Legszívesebben odament volna leordítani a nőt, kiosztani, hogy mégis mi a fenét képzel magáról, de tudta, hogy nem sokra menne most a kifakadásával. Főleg, hogy ő is egyre biztosabb lett abban, hogy Innocentia előbb-utóbb az ő és Dwight házasságára is ki fog térni. Ettől pedig görcsbe rándult a gyomra és egy kellemetlen érzés lepte el a szívét. Tényleg semmi esélyünk a kompatibilitásra? Sehogy sem lehetünk egy százas pár?

Rain felnézett a karzatra. Dwight ugyan nem láthatta őt a sötétségben, ő azonban tisztán ki tudta venni férje felhevült, makacs arcát. Mocskos volt és sebes, több helyen is felszakadt a bőre a bántalmazástól, de eltökéltebb volt, mint valaha. Rain soha nem látta őt még ennyire tökéletesnek, ennyire arisztokratának, ennyire... tekintélyt parancsolónak. Pedig kívülről semmi jele nem volt már előkelő származásának. Alaposan elláthatták a baját az utóbbi napokban, arról a két ocsmány C betűről nem is beszélve, amelyek minden bizonnyal borzasztóan égethették a hátát. És Rain tudta, hogy azt a gusztustalan és fájó bélyeget senki másnak nem köszönheti a fiú, csak és kizárólag neki. Miattam szenvedett, mert nem bírom egyszerűen kezelni a bátyámat.

A gondolatra ismét felbuzgott benne a tehetetlen indulat. Csak remélni merte, hogy Dwight meg fogja neki bocsátani a ballépését, hogy rendbe tudják hozni ezt az egészet. Még ha egyre reménytelenebbnek is tűnik minden.