Fehér nyakkendő

12. Metsző szürkeség

Deston de Malherbe egyszerre volt a perfectus világ szégyene és egyben csodája. A jó kiállású fiatalember sorban fogadta a köszöntő bólintásokat, a rejtett vigyorokat barátaitól, valamint a szemérmes pillantásokat a fiatal lányoktól. Akárhol haladt el, az emberek lelkesen fogadták, vagy éppen összesúgtak a háta mögött.

Mich már egészen megszokottan lépdelt bátyja mellett, hisz minden egyes összejövetelen ugyanez a műsor zajlott le. Deston híres volt. Nem annyira híres, mint a Sieger család legifjabb tagja újdonsült házasságával, de Dwight előtt biztos neki volt a legnagyobb hírneve a városban.

Ő volt ugyanis az a fiatalember, akinek a Rendszer képtelen volt párt választani. Az emberek nem akarták elhinni, hogy ez egyáltalán lehetséges, de az volt. Nem élt Phoebusban olyan személy – legalábbis a Rendszer nyilvántartása szerint –, aki több mint hatvan százalékra jött volna ki a fiúval.

A de Malherbe családot teljesen lesújtotta a hír, de érdekes módon Deston felettébb élvezte a helyzetet. Huszonnégy éves volt, és esze ágában sem volt még megnősülni.

– Úristen, annyira hiányzott már nekem egy ekkora mulatság! Ráadásul itt van végre az én imádott ördögi nőszemélyem, Adriana. A gyönyörű szőke haja, a formás mellei és markolnivaló feneke! Annyira imádom, már a látványától izgalomba jövök! – Deston lehunyta egy pillanatra a szemeit, mint aki tényleg élete legnagyobb gyönyörét éli át. Mich megbotránkozva rázta meg a fejét.

– Neked elment az eszed?! Adrianának kisbabája lesz a FÉRJÉTŐL. És te is tudod, hogy köztetek nem lehet semmi! – Deston erre hitetlenkedve nézett öccsére.

– Már hogy ne lehetne? Az egyik legjobb barátom, biztos beleférne egy alkalom, nem tudná meg senki... Amikor tizenhat évesek voltunk, tudod, hogy egy randevúra is rávettem!

– Igen, és kemény egy óráig tartott, mert elkezdted taperolni, ő pedig akkora pofont adott neked, hogy majdnem lerepült a fejed! Istenem, Deston, szánalmas vagy!

Mich keserűen nézett testvérére. Amúgy sem volt jó hangulata, bátyja pedig csak még tovább idegesítette ezzel a hülyeséggel. Minden gondolata a nők körül forgott, és Michnek kétségei voltak afelől, hogy egyáltalán tud-e a lenti testrészén kívül mással is gondolkodni. Nem csoda, hogy a Rendszer nem tud neki párt választani, hisz egy nőt sem tud komolyan venni. Csak a szexre kell neki mind... Az az Adriana kivételével. Világ életükben nagyon jó barátok voltak, amolyan lelki társak. De ez nem jelenti azt, hogy nála nem próbálkozott kismillió meg egyszer.

Deston elfintorodott.

– Öcsémuram, nagyon rideg vagy ma velem. Sőt, mostanában állandóan. Valami nyomja a lelked? – Azzal mindkettőjüknek szerzett egy-egy pezsgőt az egyik asztalról. Mich zavartan sóhajtott fel, mert tudta, hogy ha bátyja egyszer belekezd a lelkizésbe, akkor nem hagyja békén, amíg alaposan ki nem faggatja. De a mostani problémáiról semmiképp nem beszélhetett vele. Még csak az kéne, hogy rájöjjön a mocskos kis ügyleteire.

– Semmi különös, csak nincs valami jó közérzetem. Szerintem elkaptam valamit – hazudta a legnagyobb beleéléssel, majd biztatóan megszorította a másik srác karját. – Menj csak szórakozni, már úgy látom várnak a barátaid, és biztos Adrianával is szeretnél beszélgetni.

Deston felhúzta a szemöldökét, de nem tágított öccse mellől.

– Nekem ne hazudj, Mich. Jobban ismerlek, mint a saját tenyeremet, pedig az elég sok helyen megfordult már. – Itt valahogy elkalandozott kissé, de mielőtt Mich elborzadhatott volna, már folytatta is: – Máskor ilyenkor már rég Dwighttal és Flórával lógsz, vagy fűzöd a csajodat.