[BL] A történet a távoli jövőben játszódik. Dwight tizenkilenc éves perfectus fiú, akinek teljesen felfordul az élete, amikor a Rendszer férjéül választja az alacsonyabb társadalmi rétegből származó Raint, akivel a Párválasztó teszt alapján száz szá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amikor Caleb a nyakára illesztette a hideg fémet, Dwightot már meg sem hatotta. A hátára karcolt bélyegtől úgysem szenvedhetett már el nagyobb megaláztatást, mit érdekelte őt, ha Caleb még egy nyakörvvel is beletapos a perfectus büszkeségébe. Annyi minden történt vele az utóbbi napokban, annyi árulás és elutasítás érte őt sokkal fontosabb emberektől, hogy pont ez az apró részlet érdekelte őt a legkevésbé.
– Már csak az ostor hiányzik és a latex – szólalt meg kifejezéstelen arccal, ahogy Caleb a nyakörv láncát hozzácsatolta a kezein lévő bilincshez. – Akkor tökéletesen úgy néznék ki, mint egy szexrabszolga.
– Nem is rossz ötlet – válaszolta Caleb hűvös és kimért mosollyal, amit Dwight legszívesebben lekapart volna az arcáról. – De akármennyire is a ribancom akarsz lenni, el kell, hogy szomorítsalak: te csak a kutyám lehetsz, Dwight. Mit szólnál, ha négykézláb vezetnélek végig a nefasok előtt? Mint egy rühes korcsot?
Dwightban erre akaratlanul is elkezdett buzogni a Sieger vér. Nem gondolta volna, hogy egyszer képes lesz valakit tiszta szívből gyűlölni, de úgy érezte, hogy Caleb elég jó úton halad, hogy elérje ezt nála. Talán pont ez volt a célja? Soha még csak hasonlót sem érzett senki iránt. Ugyanakkor nem tudta teljesen átadni magát a gyűlöletnek, mert nem tudta egyszerűen felfogni, hogy miért. Miért történik ez az egész? Idegesítette és sértette, hogy valaki ennyire mélyen megveti őt, aki ellen nem követett el semmit. Nem akarom ezt. Nem akarom gyűlölni, de egyszerűen nem hagy más választást.
– Nem lehetek nagyobb korcs, mint a gazdám, szóval azt csinálsz, amit akarsz! – válaszolta keserűen, és magát is meglepte, hogy milyen merészen visszaszól, de a lelkét elemésztő harag sokkal erősebben munkálkodott már benne, mint a félelem vagy a rettegés. Szinte biztos volt benne, hogy erre Caleb fel fogja őt képelni vagy esetleg megrugdossa, ő pedig már előre összeszorított a szemét és várta, aminek jönnie kell. A férfi azonban csak hangosan felnevetett.
– Ebben, látod, igazad van. Nem is gondolnád, hogy mennyire!
Dwight meglepetten nézett rá, Caleb arca azonban elkomorult és kerülte a pillantását. És az ilyen pillanatok voltak azok, amikor a fiú úgy érezte, hogy Caleb tettei mögött valami sokkal több és mélyebb húzódik meg, mint a perfectusok iránti szimpla gyűlölet. Egy olyan személyes sérelem, amit ő talán fel sem tud fogni. De mégis...
Miért én állok ennek az egésznek a középpontjában? Miért engem gyűlöl mindenkinél jobban? Vagy rosszul érzem?
Dwight fürkészően nézte Caleb vonásait, de nem volt ideje elmerengeni, mert a férfi hirtelen magához tért és nagyot rántott a fémláncon.
– Indulunk, te szánalmas kutya.
xxx
Habár nem négykézláb kellett haladnia, de Dwight így is el tudott volna süllyedni a szégyentől, ahogy minden szem rászegeződött a Keletiben. Félmeztelenül, nyakörvben és bilincsben sétált a tűző napon Caleb mögött, aki a láncnál fogva rángatta őt előre, miközben hozzá sem szólt. Tényleg olyan volt, mint egy utolsó rabszolga.
