Fehér nyakkendő

5. Perfectus szabályok

– Micsoda?! Két hét felügyelet? Mi a francról beszélsz!?

Dwight nem akart hinni a fülének, szeme pedig olyan dühösen csillogott, mintha legalább ölni akarna. Vince csak fáradtan sóhajtott egyet. Néha átkozta a sorsot, amiért egy ilyen értetlen fiú mellé helyezték inasnak. De nemcsak értetlen, még modortalan is!

– Jól hallotta, uram. És ha megkérhetem, ne használja azt a szót, hogy „franc". A vizsgálat szerint az ön viselkedése hatvan százalékban negatív irányba fordult, az egészsége pedig húsz százalékot romlott. Az élethossza tizenhét perccel rövidült, és veszélyesen ingataggá váltak az érzései. A düh és a szerelem érzései nagyon gyakran váltják egymást, és ez rendkívül helytelen.

Vince csak pár dolgot olvasott fel a hosszú elemzésből, amely a fiú állapotáról készült. Összességében egy hét alatt rengeteget romlott az eddigi tökéletes állapota, és az inas fanyarul gondolt rá, hogy ez az újdonsült családtag hibája.

Dwight forrongott, ugyanakkor csak most fogta fel a szolgáló utolsó mondatát.

– Szerelem? Mi ez a baromság? Te jó Isten, mekkora szar ez a gép! – Zavarában hangosan nevetett, és a karjára kapcsolt gép a „kényelmetlenség, hazugság, káromkodás" kifejezéseket írta ki. Dwight erre olyan ocsmány dolgot mondott, hogy a gép majdnem kiakadt. Vince gyorsan csatolta le a fiúról az eszközt.

– Dwight úrfi, ön is tudja, hogy ez a gép nem teljesen pontos. Csak nagyjából határozza meg az ön érzéseit, az egyes szerveinek működése alapján.

A szolgáló próbálta lenyugtatni urát, habár magában jól tudta, hogy ez a vizsgálati gép a világ egyik legkorszerűbb eszköze. Ugyanazok a fejlesztők dolgoztak rajta, akik a Rendszernél is működnek. Persze a tapasztalt férfi tudta, hogy egy ilyen fiatal fiúnak rendkívül nehéz szembenéznie a saját érzéseivel, főleg ha ennyire önfejű.

– Nem érdekel, hogy miként határozza meg, ez a gép minden bizonnyal helytelenül működik! – Dwight elhúzta a száját, de kezdett megnyugodni. Igen, biztos volt benne, hogy ez a gép helytelenül működik, hisz amit ember alkotott, az el is romolhat. – És nem egyezek abba bele, hogy két hétig pincsiként kövess engem. Van egy magánéletem, Vince, és ezt tiszteletben kell tartanod! – karjait összefonta, és fölényesen nézett a tőle alacsonyabb rangú férfira. Ugyan nem szeretett visszaélni pozíciójával, de az ilyen helyzetekben nem tehetett mást.

Vince ismét sóhajtott.

– Uram, ha csak rajtam múlna! Ezt a Rendszer határozza meg. Ha nem változik a viselkedése, komolyabb következményei is lehetnek... – Remélte, hogy a fiatal úrfi felfogja, hogy ez tényleg nem az ő akarata. Ki szeretne két hétig ezzel a makacs fiúval lenni? Vince előre félt, hogy bele fog őrülni.

– Hah, ez nevetséges! Beszélek anyámmal, mert ez egyszerűen nevetséges! – Dwight dühösen fújtatott, majd kirontott a laborból, magára hagyva a tanácstalan szolgálót.

Ez nevetséges. Még hogy én szerelmes?

xxx

– Nincs időm erre a butaságra, Dwight. Épp telefonálok, nem látod? – Dolores fejcsóválva lépett arrébb, majd mosolyogva beszélt tovább a műszerbe.

Dwight most egészen úgy érezte magát, mint egy meg nem hallgatott gyerek. Pedig igencsak felnőtt volt már, egyetemista, házasember. Mégis, úgy bántak vele, mint egy gyerekkel, egy nyavalygó kölyökkel. Nem vagyok gyerek, az istenit!

– Mich – mondta a karórájába, mire az tárcsázni kezdte legjobb barátját. A másik fiú kisvártatva fel is vette a telefont, habár hangja igen sietős volt.