I Could Save You(Jiminff)

Nyolcadik

Kikerekedett szemekkel dobtam el mindent a kezemből, s letérdelve mellé emeltem kezem homlokához, ami tűzforró volt. Hirtelen fogalmam sem volt, mihez kezdjek, egyszerűen úgy érezem, meg fogok őrülni.
- Mit tegyek, te jó ég... – fogtam fejem Jimint nézve. – Miért kell még ez is?
Nagyon aggódni kezdtem, ugyanis ez nem csak egy egyszerű megfázás, főleg nem a nyár legforróbb időszakában, ez egy jelzés, egy vészjelzés Jimin testétől, hogy most már nem sokáig fogja bírni a táplálék-, és alvásmegvonást.
Kiszaladva a konyhába áztattam be egy törölközőt hideg vízbe, s egy hideg lavor vizet is bevittem Jiminhez. Homlokára terítettem, s óvatosan beáztattam az arca többi részét is, majd nyakát, s azon agyaltam, hogy jobb lenne-e, ha levennem róla a pulóvert és inget, vagy nem. Végül úgy döntöttem, hogy jobb lenne a mellkasát is beborogatni, így kigombolva ingét, kezdtem azt a területet is hűteni.
- Mi bajod a testeddel, Jimin? Szép mellkasod van, és nem halvány, de annál jobban látszódó kockáid is – suttogtam, miközben újra a nyakára tértem vissza. – Annyira buta vagy – ráztam fejem, s a homlokára terítettem a kezemben lévő törölközőt.
Kimenve a fürdőszobába több törölközőért egyre jobban kezdtem aggódni, hogy ezzel nem fog lemenni Jimin láza, ezért a fejemben próbáltam olyan embert keresni, aki ért is ehhez, és nem fog lebuktatni. Jiwoo gyakran ápolt engem, amikor kicsi voltam, de ő nem tudja, és nem is tudhatja, hogy kivel és hol vagyok, így ő kilőve, ahogy a szülei is, és igazából ennyi is volt a lista, kivéve...Jamie apukája, aki nyugdíjas orvos.
- Nem, Jamie-vel már nem foglalkozunk – szögeztem le magamnak. – Egyébként is utál az az öregember – emlékeztettem magam, s ez így is volt. Mindig is utált, amiért csak egy újságíró vagyok, hiszen Jamie Amerikában tanul, ráadásul jogot, és hogy én hozzá képest egy senki vagyok. Némely megvilágításban igaza is volt, de ezt én akkor is mindig rossz néven vettem. Így visszamenve Jiminhez a nyakára tekertem egy törölközőt, a mellkasára is terítettem, s a fejét se hagytam ki. A végén már teljesen vizes lett a takaró is és ő is, így nyugodtan mentem el fürdeni, viszont előtte még megszabadítottam cipőjétől, s zoknijától is, közben nem bírtam nem észrevenni izmokkal borított combját, s vádliját, illetve a kis lábujjait se.
Mikor végeztem a fürdéssel, kerestem valami ruhát magamnak, s találtam is egy elnyűtt rövidnadrágot, meg egy agyonhasznált pólót, s visszamenve a szobába Jimint teljesen más pózban találtam, külsőre is arca vörösebb lett, és mikor letérdeltem mellé, s megpróbáltam homlokára tenni kezem, még hozzá se értem, de éreztem a testéből áradó hőt. Akkor tudtam, hogy nincs más választásom. Fel kellett hívnom Jamie apukáját.
Bekapcsolva telefonom hatvankét nem fogadott hívásom volt Jiwootól, illetve harminckilenc üzenetem, de nem foglalkoztam velük, egyből tárcsáztam a keresett számot. Pár csörgés után fel is vette.
- Haló, tessék? – szólt bele, engem pedig kirázott a hideg hangja hallatán, azonban amikor Jiminre néztem, aki verejtékben ázva szenvedett a láztól, ami bármelyik pillanatban kárt okozhatott benne, erőt vettem magamon.
- Jó estét, uram, Oh YeEun vagyok – köszöntem félénken, s beletelt egy kis időbe, mire újra megszólalt.
- Jamie volt barátnője?
- Igen, ő – szorítottam össze szemeim. – Azért keresem ilyen későn, mert sürgős segítségre lenne szükségem.
- Mégis miféle segítségre az éjszaka közepén? – kérdezte egyből élesen, pedig igazából csak este tizenegy óra volt.
- Egy barátommal vagyok, aki álmában belázasodott...borogatást tettem a homlokára és a mellkasára, de nem tudom felébreszteni se, mert nem éppen aludt sokat az elmúlt napokban, és ma még egy falatot sem evett, az előző napokban sem sok tápanyag jutott a szervezetébe... – hadartam gyorsan.
- És mit szeretne tőlem kérni?
- Hogy adjon tanácsot, mivel vigyem le a lázát  - vágtam rá, viszont pár másodpercig csend volt a vonal másik végén. – Kérem – könyörögtem a mocorgó Jiminre nézve, aki már azóta holtsápadtra váltott arcszínnel hempergett az ágyon.
- Milyen címen van éppen? – kérdezte motyogva, én pedig egy pillanatra nem jutottam szóhoz a döbbenettől. El sem hittem, hogy képes idejönni, viszont, amint a házon belül láttam, valahogy sikerült felfognom.
- Jöjjön beljebb, uram – invitáltam minél gyorsabban abba a szobába, amiben Jimin feküdt, ugyanis már az összes létező körmömet elrágtam, amíg ideért.
- Mióta alszik? – kérdezte lepakolva a kis orvosos dobozát, majd ő is letérdelt mellé.
- Körülbelül három, négy órája.
- Az remek – felelte, de éreztem a szarkazmust benne. – Nem ébred fel? – tette a kezét Jimin homlokára. – Legalább negyven fokos láza van, segítsen, vetkőztesse le alsóneműig, addig engedek hidegvizet a kádba.
Nem kellett kétszer mondani, tettem, amit tennem kellett, felültetve lefejtem hátáról ingjét, s pulóverét, majd azt a fránya csőnadrágot is lehúztam lábairól, s mikor visszajött Mr. Smith, megpróbáltuk felébreszteni, de az egyetlen reakciója a mocorgás volt, ezért megpróbáltam a kezembe venni, de nem éppen akart összejönni, ezért ugyanúgy vittem el a fürdőig, ahogy az autómig sétáltunk.
Mr. Smith segítségével beleültettük úgy a kádba, hogy bekötött keze kilógjon, s amíg rámbízta a folyamatos locsolását, addig ő hozott egy ampulla antibiotikumot, és mivel Jimin nem volt éber állapotban egy tabletta lenyelésére, ezért vénásan kapta a lázcsillapítót is.
- Ha nem menne le a láza, akkor muszáj lesz bevinni a kórházba – mondta, miközben az antibiotikumot adta be neki. – Miért nem vitte egyből a kórházba?
Igen, ez volt az a kérdés, amire azóta kerestem a választ, mióta Mr. Smith belépett a nyaralómba. Ugyanis nem mondhattam neki, hogy Dél-Korea egyik leghíresebb fiúbandájának a tagja, mert így is jelenteni fogja Jamie-nek, hogy egy fiúval voltam kettesben egy nyaralóban. Így fogalmam sem volt, mit mondhatnék.
- Mert...a szülei nem engedik – vágtam rá. – Náluk ez ilyen babona, vagy mi, hogy nem járnak kórházba – magyaráztam ki gyorsan, s igazán büszke voltam magamra ezért. Igaz, Mr. Smith elég furán nézett rám a szemüvege mögül, de nem foglalkoztam vele.
- Értem – hagyta rá. – De az biztos, hogy nagyon veszélyes állapotban volt, amikor ideértem, most viszont ahogy elnézem, kezd jobban lenni – tette megint Jimin homlokára kezét. – Hagyok itt pár szem antibiotikumot és lázcsillapítót is, és azt javaslom, valahogy bírja rá, hogy egyen, mert ez tipikusan a szervezet végkimerülésének a jele. Ha megint ilyen rosszul lesz, kórházba fog kerülni.
- Rendben – bólintottam, bár én magam sem tudtam, hogy fogok bármi ételt is belepasszírozni. – Kikísérem.
- Miért nem eszik ez a fiú? – kérdezte Mr. Smith, miután kilépett a kapun.
- Azt hiszi, baj van a testével...biztos vagyok benne, hogy valaki csúnyán leszólta a külsejét, és azóta csinálja ezt – sóhajtottam belegondolva a részletekbe.
- Nagyon nagy kár érte. Helyes fiú, sok jó adottsággal – mondta ki gondolatait, amin őszintén meglepődtem, több okból is.
- Az – mondtam ki az első számba kerülő szót, de azonnal megbántam, amint felfogtam, mivel is értettem egyet. Most komolyan azt mondtam, hogy Jimin helyes és jó teste van? Ráadásul Jamie apja előtt? Oh, te jóságos ég... – Köszönöm szépen, hogy ilyen későn elfáradt ide, és ellátta a barátomat – hajoltam meg. – El sem tudja képzelni, mennyit segített.
Ahogy számoltam, erre nem válaszolt semmit, csak intett nekem egyet, s be is szállt autójába, én pedig egyből visszafutottam a házba, s a fürdőbe mentem, ahol Jimin továbbra is a kádban ült, békésen aludva.
Az ezután következő részek elég homályosak, de emlékszem, hogy a hűtése közben aludtam el, majd hajnalban felkeltem, megmértem a lázát, ami végre normál hőfokú volt, így kihúztam a kádból, leültettem a szélére, s elkezdtem megtörölni. Eközben vagy ötször borult ő a vállamra, illetve én az övére, mert ő igazából aludt, én pedig folyton elszundítottam, de végül sikerült valahogy bevinni a szobába, majd rádobni egy takarót, viszont amikor reggel ugyanabban az ágyban keltem, nem egészen tudtam, hogy voltam képes bealudni mellette.
Szerencsére ő még négy órán keresztül húzta a lóbőrt, így én nyugodtan sétáltam el a közelben lévő boltba, vettem neki olyan ételeket, ami egyrészt diétás, másrészt nem terheli a gyomrot, s el is készítettem.
Aztán jöhetett a fekete leves. Jimin felébredt.