I Could Save You(Jiminff)

Negyvenkettedik

- Oh kisasszony! – virult ki egyből az igazgató. Fel is állt a székéből. Döbbenten néztem, köszönni is elfelejtettem.
Közelebb lépkedett hozzám, s az asztal fele gesztikulált.
- Üljön le! – mosolygott, vagy nem tudom mit csinált, miközben megcsapott a parfümje illata, amit mindig túlsikerül öntenie.
Már eléggé biztos voltam benne, hogy valamit nagyon elrontottam, amikor egy pohár kávét is kaptam az asztalra magam elé. Ő is helyet foglalt, én meg feszengve kavargattam meg kávém, majd ittam is bele, ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy addig nem kezd bele mondandójába, amíg nem kóstolom meg azt a kávét.
- Oh kisassony, tudja-e, hogy miért van itt? – kérdezett rá, én pedig megráztam fejem. – Nos, ismeri a cégünk beosztási rendszerét, a napi feladatokat, a határidőinkkel járó felelősséget – sorolta, és akkor esett le. A papírhalom az asztalomon nem véletlen volt. Egy nagycsomó elmaradásom van.
- Igen, uram és elnézést-
- Ne sajnálkozzon – váltott át egy teljesen más hangulatba. A komor, zsémbes és munkaközpontú főnökömmel találtam szembe magam, akit mindig is utáltunk Jiwoo-val. – A határidőket nem véletlen szabom meg! Van róla fogalma mennyire nehéz azokat megszervezni? Eljuttatni a piacra? Időben?! És maga meg simán áthúzza a számításaimat! – kiabált, én meg ekkorra már régen letettem a kávém. Lehajtott fejjel hallgattam. – Ide figyeljen! – Felkaptam fejem, s egyenesen szikrákat szóró szemeibe néztem. Nem volt ínyemre, de ő volt a főnök. – Pár hete sikerült kihúznia magát a nagy Park Jimines zűrből, de még egyszer nem lesz rá képes, és akkor repül innen!
Akármennyire is nem erre kellett volna figyelnem, akaratlanul is torkomba ugrott szívem a név hallatán. Vajon hogy van? Mennyire lehet rosszban a fiúkkal? Mennyire lehet maga alatt a Jamie-vel való találkozása után? Ahogy ezen gondolkoztam, egy nagy csattanás szakított ki a transzból, amelybe Jiminnek köszönhetően kerültem.
- Hallja, amit mondok?! – kiáltott hangosabban egy halom papíron támaszkodva az asztalon. Összerezzentem, majd hajolva egyet válaszoltam.
- Igen, uram, többet nem fordul elő, behozom a lemaradást.
- Egyetlen hetet kap, hogy az összes cikk meg legyen írva, hiba nélkül, a gépen és papírformában, nyomtatásra készen! Most pedig menjen, és szedje össze magát! Úgy viselkedik, mint a tizenhat éves lányom, aki bele van bolondulva a szomszéd fiúba – intett az ajtó fele, s ujjai közé fogta orrnyergét.
Szavai hallatán megállt bennem az ütő, s csak bámultam rá. Mikor észrevette, ismét elküldött melegebb éghajlatokra. Akkor már észbe kaptam, s sietősen elhagytam az irodát. Viszont az ajtó előtt megálltam, s a szemben lévő falra meredtem.
- Belebolondulva?

Jimin POV

Nem tudtam aludni az éjszaka. Pedig lehet kellett volna. Korán keltünk a fiúkkal, elkezdődtek a húzós comeback előtti hetek. Próba-próba hátán, korán kelés, későn fekvés, tíz perces szünetekben bekapott pár falat, titokban alvás a táncterem előterében, izzadtság szag, feszültség a fáradtságtól. Ezek vártak rám azután az este után, amikor életem eddigi legszebb pár órája történt, s rombolódott is le az önbecsülésemmel együtt. A fiúkkal való veszeledést nem is említve. Nem bíznak bennem, s már én sem magamban. Úgy éreztem, összeomlik a világom, melyet próbáltam minden erőmmel megtartani.
Amikor felkeltem, Hoseok hyung már régen nem volt a szobánk közelében sem. Nekem a szívem mellett a fejem is eléggé fájt, ez tetézte az alapszituációt.
Beléptem a fürdőbe, hogy kicsit felfrissítsem magam, ugyanis tegnap este fürdeni sem volt energiám, csak bedőltem az ágyba, s aludtam. YeEun üzenetét sem láttam már az este, csak reggel. Jól esett, de képtelen voltam a helyzettel foglalkozni, muszáj voltam a próbákra figyelni. A rajongóink mindennél fontosabbak voltak. Bár lehet nem is akartam ezzel törődni.
A tükörbe nézve próbáltam magam megemberelni, de ez igazán nehezen ment, ahogy az önutálat lassan teret engedett magának elmémben. Undorodtam a rám visszanéző embertől.
"Tényleg elhitted, hogy érdekeled őt?"
"Azt hitted, végre megszeret valaki, mi? Milyen szánalmas és naív."
Könnyek gyűltek szemembe, így inkább beálltam a zuhany alá, s csak folyattam magamra a forró vizet, mindenféle szörnyű gondolatot kiűzve fejemből. Majdnem sikerült.
- Chim, siess, reggelizned kell, aztán indulunk – kopogott be Jin hyung, mire a reggeli szótól ferfordult az üres gyomrom. Valamennyit muszáj lesz ennem, hogy bírjam az egész napos próbákat.
Kullogva mentem a konyhába, ahol Tae evett egy tál gabonát a konyhapultnak támaszkodva, kócos, kómás fejjel, fülén fülhallgatóval, pedig nem is volt semmire sem rácsatlakoztatva. Megmosolyogtatott, így odalépve hozzá leemeltem a füléről. Felnézett rám, s pislogott párat értetlenül, de szerintem fel sem fogta, hogy a fején volt. Vagy hogy ki vagyok. Csak evett tovább. Inkább ráhagytam, s leültem Yoongi és Namjoon hyung mellé az asztalhoz.
Ránézve az ételre ismét undor fogott el, de tudtam, hogy ezúttal nem játék. Belekezdtem.
A tagok csendben rohangáltak fel-alá. Taehyung tovább nyammogott, Yoongi hyung valamit olvasott, szintúgy Namjoon hyung is. Jin hyung kaját csomagolt, kerülgetve Tae-t, aki észre sem vette, hogy feltartja őt.
- Jeon Jeongguk, ha most azonnal nem kelsz ki az ágyadból, én esküszöm az égre...! – kiáltotta el magát, mire összerezzentem a hirtelen hangra.
Hyung elindult Jungkook szobája felé, én pedig nem lettem volna a helyében. Tényleg idő volt már, de Jungkook a több mint hat év alatt nem tudott hozzászokni a kelésrendhez. Vagy nem akart.
Úgy tettünk, mintha nem hallottuk volna Jin további, nem egészen egy idol-hoz méltó szavait, hogy Jungkook valószínűleg leesett az ágyról, s nyöszörögve válaszolt hyungnak. Én azért mosolyogtam rajta.
Hobi hyung is előkerült a fürdőből, s vizes haját törölgetve jött a konyhába, hogy leüljön közénk.
- Namjoon-ah – szólt már teleszájjal. – A szobádba tettem pár dal ötletet, meg átírtam néhány sort a dimple-höz – kezdtek az albumról beszélni, én meg figyemesen hallgattam őket.
Nálam is van egy dal. Nemrégen kezdtem el írni, de még senkinek sem mutattam meg. Túl...hiányos és még én sem tudom, mi is lesz a mondandója. Egyszerűen csak kiakartam írni egy érzést magamból, amit még én sem értettem. De mindenképpen szeretném, hogyha felkerülne az albumra.
- Jiminie – szólított meg Yoongi hyung, mire odakaptam fejem, de ő nem nézett rám. – Minden rendben? – motyogta, de alig hallhatóan. Szélesen elmosolyodtam. Nem az ő asztala érzelmekről beszélni, de velünk mindig kivételt tesz, ha kell. Előttünk már teljesen őszinte tud lenni. És ez is egy ilyen pillanat volt, így boldogan válaszoltam.
- Persze – hazudtam, hiszen a tus alatt sikerült könnyeket ejtenem ma reggel.
- Ha szeretnél beszélgetni, nyugodtan gyere be a stúdiómba – hadarta el, majd evett tovább, mintha semmit sem mondott volna. Fülig érően mosolyogva bólintottam, s megettem az utolsó falatom. Majd próbáltam fejben nem számolgatni, hogy mennyi mindent ettem.
Tudtam, hogy mennyire aggódnak értem a tagok, így minden erőmmel azon voltam, hogy ne látszódjon rajtam ez az egész. De belül, folyamatosan dúlt a vihar, hogy feszínre törjön, s pusztítson az a valami, ami nem hagyott nyugodni. És ez egész héten így ment. A tus alatt zuhantam össze, hiszen csak ott lehettem egyedül. A fáradtságról nem is beszélve, ami a próbák és a diéta miatt volt. Csak gyűlt és gyűlt az a belső valami, s tudtam, nem úszom meg robbanás nélkül. Csak az volt a kérdés, mikor következik be. S hol, illetve hogyan.

~~~

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánok, és ha véletlen idén már nem teszek ki új részt, vagy a fiúk nem váltják meg megint a világot, hogy írjak egy külön posztot, akkor boldog új évet is kívánok!💜
Sajnálom a múltheti elmaradást, ez sajnos jövőre szerintem még többet fog előfordulni, főleg az érettségi időszakban😪 De igyekszem írni a történetet, hiszen én is nagyon szeretem❤️
Illetve szeretném megköszönni mindazoknak, akik kommenteltek az előző fejezet alá. Nagyon örültem, hogy ennyi okos és ügyes ARMY gyűlt össze a történetem alatt, és hogy megtudtuk osztani a gondolatainkat egymással❤️ Remélem, hogy találkozunk még egy-egy ilyen érzelgős téma alkalmából, s oldalakat tudunk majd írni egymásnak.
Lezárásként pedig hagy köszönjem meg, hogy a történet ennyi emberhez eljutott, és hogy ezzel hetedik helyre került a magyar olvasói ranglistán. Igazából már hetek óta látom a "#7 - jimin" feliratot a történet mellett, de egyszer átállítottam a Wattpadomon, hogy angol ranglistát mutasson, így a sajátomon nem tudtam megnézni, hogy tényleg így van-e. Viszont ezt a screenshot-ot kaptam az egyik barátnőmtől, és őszintén szólva könnyes lett a szemem. Elmondhatatlanul hálás vagyok nektek❤️ Köszönöm mindenkinek még egyszer💜