I Could Save You(Jiminff)

Tizenhetedik

Hirtelen felülve ágyamon ébredtem fel, s vettem néhány mélyebb levegőt. Hunyorogtam a fénytől, ami az erkély ajtón szökött be, majd sóhajtottam egyet.
Miért álmodtam ezt újra?
Fogalmam sem volt, mi a bajom, de úgysem tudtam volna visszaaludni, úgyhogy lassan felkelve, s hangosan csoszogva mentem ki a konyhába, majd az erős fénynek bizonyult borongós időt próbáltam megszokni szememmel, miközben kávét készítettem fel.
Nagyot ásítva igazítottam meg hajam, ugyanis tiszta kóc voltam, miközben az álmom minél hamarabbi elfelejtésén voltam. Az egész helység Jimin jelenlétét árasztotta az álom után, és ez pont nem kellett.
Jiwoo ajtaja felé pislogtam, hogy megnézzem, alszik-e, s úgy láttam, hogy igen, szóval gondoltam meglepem egy finom reggelivel és meleg kávéval, így neki is álltam a kedvencének.
Miközben készítettem annyira televolt az agyam gondolatokkal, hogy a végén már csak caccogva egyet emeltem fel telefonom, s kerestem rá a legegyszerűbb hashtagre „#JIMIN".
Azonnal számtalan posztot dobott fel, s mind a fanoktól volt, vagy egy képet tettek ki róla, s leírták, hogy boldogok a jóllétéért, s egyen rendesen, meg pihenjen, vagy a Live-ból tettek ki screenshot-ot, és írtak mellé aranyos üzeneteket. Valaki azt is elmondta, hogy órákat sírt az elmúlt két napban, annyira aggódott érte, és csak az számít neki, hogy minden tag egészséges és épségben legyen. Ezt a posztot megmosolyogtam, ugyanakkor elszorult szívem, mert nagyrészt az én hibám volt az egész...viszont belegondoltam, hogyha ezt nem lépem meg, ez a lány nem órákat sírna, hanem napokat, amiért Jiminnek válságos állapota van, s feloszlik a banda.
Végül a sok tweet közt megtaláltam az egyik Bangtan poszt angol fordítását.

Egy pillanatra megdermedtem, ahogy a sorokat olvastam, majd a csatolt képeket végignézve, amik biztosan nem most készültek, egy kisebb kő esett le a szívemről.
Örültem, hogy igazából nincsen semmi baj a fandom és a fiúk, főképp Jimin közt, ugyanakkor tudtam, hogy nem kereshetem fel Jimint most. Nem tudom, hogy a fiúkkal hogyan áll, s azt sem, hogy a kiadóval hogyan. Biztosan gyakorolnia is kell, hiszen közeleg a visszatérésük...
Mikor készen lettem a reggelivel én már megittam a kávémat, de Jiwoo szobájába halkan belépkedve vittem be tálcán az övét, meg az ételt is, s letéve a komódra, lassan ébresztgetni kezdtem.
- Jiwoo - löktem meg karját. - Jiwoo, csináltam reggelit meg kávét - suttogtam, miközben ő oldalra fordult, s lassan hunyorogva és nyammogva nézett fel rám.
- Hány óra van? - motyogta, s visszahunyta szemeit.
- Fél tíz - mondtam mosolyogva. Ritka, ha Jiwoo nehezen kel fel, viszont nagyon aranyos is egyben.
- Az hajnal - bújt vissza a párnába, mire felnevettem.
- Pedig finom reggelit csináltam - mondtam incselkedve. Jiwoo lassan felemelte fejét, s körbenézve meglátta a komódon a tálcát.
- Mi az? - kérdezte megnyalva száját.
- Csak a kedvenced - vontam meg vállam, s leemeltem a polcról. Jiwoonak kétszeresére nőttek szemei, s meg is fogta az evőpálcikákat.
- Imádlak - motyogta, miközben belekezdett az evésbe. Én csak mosolyogva figyeltem, s elkönyveltem, hogy tényleg hiányzott.
- Találkoztam Jamie apukájával - nyögtem be pár perc elteltével, pedig nem is terveztem említésbe hozni. Jiwoo keze megállt a levegőben, s rám emelte tekintetét tányérjáról.
- Hogyan? - kérdezett mélyebb hanggal. Nyeltem egy nagyot szemeit figyelve, majd gondoltam, innen már nem tudok visszalépni.
- Amikor elvittem Jimint a nyaralóba...belázasodott. Negyven fokos láza lett, és nem tudtam levinni...nem volt más választásom - sóhajtottam.
- És én? Én nem voltam választás? - vonta fel szemöldökét egy fokkal magasabb hangon. Lehunytam szemeim.
- De igen, csak ha téged hívtalak volna oda, nem kellett volna a nyaralóban lennünk. Hívtalak volna, de az is csoda, hogy Jimin így megbízott bennem... - ráztam meg fejem.
- Megbízott benned - ízlelgette a szót Jiwoo, miközben evett még egy falatot. - Én nem ennek nevezném.
- Tudom - hajtottam le fejem. Azt hittem, sikerül végre beszélnünk, de most ráadásul az egész napot elcsesztem. Sóhajtva egyet álltam fel, s indultam öltözni.
- Ma be kell mennünk a kiadóhoz, először is bejelenteni, hogy élsz, másodjára, hogy dolgozzunk az új lapon. Az én részem már majdnem kész, de még lenne egy-két kérdésem hozzád - magyarázta teleszájjal, mire bólintva egyet mentem a szobámba.
Nem akartam vészmadár lenni...de Jiwoo nagyon furcsán viselkedett. Nyilvánvalóan kerülte a Jimin témát, meg minden azzal kapcsolatosat is, és ez nem volt rá jellemző...ha más sráccal lettem volna két napot egy nyaralóban, megállás nélkül piszkos kérdésekkel bombázna, ezért nem értettem ezt a mélyről jövő elutasítást. Persze, nem szerette ő sem, hiszen majdnem tönkrement a lapunk miatta, de én vele voltam 2 napot, nem elég érv arra, hogy legalább meghallgasson?
Végül betudtam valami kattanásnak, ami nála elég gyakran előfordul, s az egész napomat az újságnak szenteltem.
Nyárvégi stílusban kellett megírnom 4 cikket, meg képanyagot gyűjtenem hozzá, amiért majd egy nem ilyen borongós esős napon fogok ellátogatni Szöul parkjaiba, s a tengerpartra, esetleg a Han-folyóhoz.
Egész nap csendesen dolgoztunk Jiwoo-val az irodában, ami eléggé szokatlan volt az elmúlt hetek őrült rohangálásai után, és magamban halkan hozzátettem, hogy a rohangálás még hiányzott is, amikor a nagyfőnök lépkedett be hozzánk.
Szemünket kikerekítve figyeltük, ahogy keményre vasalt öltönyében lazán besétál a szobába, majd levágja magát az egyik asztalra.
- Jó látni, YeEun - biccentett felém. - Milyen volt a Wellness? - kérdezte, de semmi érzelmet nem tudtam leolvasni róla. Értetlenül Jiwoo-ra néztem, aki csak megvonva a vállát üzente, hogy folytassam a sztorit.
- Remek - válaszoltam mosolyt erőltetve magamra. - Jól éreztem magam, köszönöm.
- Ennek örülök - váltott negédes hangnembe, s tudtam, hogy itt nincs vége. - De annak jobban tudnék, ha előre szólna az esetleges távozásáról, vagy legalább ha már elment megdobna akár egy SMS-el, hogy kurvára nem jön be dolgozni, ezért ne számítsak rá két napig, ezzel elkerülve nagyon sok problémát a cég működésében - hadarta el megfeszült állal. - Okés? - kérdezett vissza hirtelen átváltva vigyorra, vagy vicsorra. Nyeltem egy nagyot, majd bólintottam.
- Rendben, uram, elnézést - hajtottam le fejem.
- Remek - pattant fel, s elindult az ajtó fele, de hirtelen visszafordult. - Ja, és...Holnap este el kell utazniuk Busanba egy konferenciára, rendben? - kérdezte, de választ nem kapott, mert elhagyta az irodánkat.
Nagy levegőt véve fogtam meg homlokomat. Utálom azokat a konferenciákat, ugyanis semmi értelme. Jegyzetelnünk kell, s amikor össze kell formálnunk egy cikkbe, na az nagyon idegtépő.
- Nincs kedvem - nyöszörögte Jiwoo, s lefejelte az asztalát.
- Nekem sincs - válaszoltam egy mély sóhaj kíséretében.
Kora délután sikerült kiszabadulnunk a cégtől, s Jiwoo ragaszkodott hozzá, hogy elmenjünk egy puccos ebédre. Nem voltam ellenére, ugyanis nem lehettem a történtek után.
- Egyébként... - kezdett bele Jiwoo, mire felnéztem rá. - Milyen? Jimin - kérdezte halkan. - Olyan, mint az újságokban?
Halványan elmosolyodtam. Jól esett, hogy rákérdezett, igaz, nem túl sokra, de legalább erre.
- Egy nagyon kellemes csalódás volt - kezdtem bele. - Szerény. Kedves. Törődő, és hihetetlenül aranyos - jellemeztem, s észre se vettem, de halványan elmosolyodtam. - Nem teljesen igaz az a kép, amit felállítanak róla a médiában. Sokkal jobb ember a valóságban - kaptam be egy újabb falatot, s Jiwoo-ra néztem, akinek az arcáról nem tudtam leolvasni semmit.
- És tényleg beteg? - kérdezte meg a nyilvánvalót. Bólintottam, s egyből aggódni kezdtem belülről. Nagyon reméltem, hogy jól van... - Elég hihetetlen nekem ez... - suttogta. - Egy ilyen híres banda igencsak kedvelt tagja hogy lehet ilyen beteg? - tette fel a költői kérdést.
- Amit én eddig láttam, az az, hogy pont a hírnév miatt van ekkora megfelelési kényszere. A fanjaik imádják őt...ezt Twitteren nagyon szépen ki lehet venni, kevés ember van, aki piszkálja, ha felszed pár kilót. Én sem egészen tudom érteni ezek alapján, de ha az ő szemszögéből nézed, értelmet nyer az egész.
Jiwoo nem szólt, csak emésztgette a hallottakat. Én közben arcát fürkésztem, hátha valamit jobban megérthetek, de nem szólt többet, s nem is mutatott ki semmit.
Nevetve mentünk haza, majd nekem neki kellett ülnöm a cikkeim írásához, hogy haladjak, ugyanis eléggé el voltam maradva velük, illetve elkezdtem agyalni a képeken is, amiket a lapba kell majd tennünk. Az ágyamon hasaltam, s a helyszíneket nézegettem, de volt pár kérdésem Jiwoo-hoz, s épp hallottam csukódni a bejárati ajtót, ezért felkeltem, s a jegyzettel a kezemben indultam meg ki.
- Figyelj, mi lenne, ha inkább Busanba... - amikor felnéztem, minden levegő a torkomon akadt. Kiejtettem a kezemből a jegyzetfüzetet, s a tollat, majd nem bírtam tovább, muszáj volt levegőt vennem, ugyanis a hevesen dobogó szívemnek szüksége volt oxigénre. Az ajtóban nem Jiwoo állt.
- Jamie? - suttogtam magam elé, de a hangomat nem találtam.

~~~

Ez az utolso resz ebben az evben, ezert szeretnek boldog új évet kívánni minden olvasomnak!😊
Koszonom az erdeklodest a tortenet fele❤
Illetve kesve, de itt is Boldog Szuletesnapot kivanok az egyetlenemnek❤
I purple you💜