I Could Save You(Jiminff)

Harmincötödik

Jimin POV

- Hyuuuuuung! – nyüszítettem az emeletről lefele sétálva. – Lejöhetek már?
- Nem, Jiminie, menj vissza – válaszolt Hoseok hyung. Grimaszoltam egyet, s visszamentem a lépcső tetejére, de elegem volt már abból, hogy lassan két órája nem mehettem le, úgyhogy hallgattam őket. Nem hallgatózdtam, hallgattam. – Ez nagyon rendes volt tőle. Látod, nem véletlen mondtam, hogy megbízható – folytatta hyung.
-Tudom, Hoba, de mint leader, jogom van aggódni.
- Ha ez megnyugtat, Namjoon-ah, én sem állok túl pozitívan ehhez. Ne érts félre, örülök, hogy Jiminie szerelmes, engem a tény zavar, hogy YeEun újságíró – szólalt fel Yoongi hyung. Elkerekedtek szemeim. Szerelmes? Nem vagyok szerelmes, YeEun csak egy nagyon jó barátom, aki kisegített néhányszor.
- Én amiatt nem aggódnék – vágott bele Jin hyung. – Túl aggódjátok.
- Túl aggódjuk? Hyung, nem arról beszélek, hogy YeEun kotyogna ki valamit rólunk. Egy újságíró egy nagy cégnél dolgozik. Lehet, hogy YeEun rendes lány, de a cég biztosan nem az – magyarázta meg Yoongi hyung, és erre én is felfigyeltem. YeEun cégje. Igaza van hyungnak. – Sőt, igenis jogosan mondhatom, hogy YeEun miatt is aggódok, hiszen az újságjukat hogy akarta megmenteni? Miért ismeri Jiminiet? Mert róla akart írni.
Azt hiszem, hirtelen nem kaptam levegőt. Megrohantak az emlékek, nem is hallottam már mit beszélnek a fiúk. Eszembe jutott az első találkozásunk. Pocsék állapotban voltam, de akkor is képeket készített rólam. Csak azt nem tudtam, hogy mi volt az oka erre. A második alkalommal is ugyanez történt, jó ég, miket vágtunk egymás fejéhez...és a kórházban is. Szörnyen visekedtem vele, nem is tudtam, mi vezérli abban, hogy velem legyen.
Vetekedtek bennem a pro és kontra érvek, nem tudtam, mit higgyek, egyszerűen féltem, hogy YeEun csak hasznot akar belőlem húzni, és neki semmit sem jelentett ez a pár hét. És egyetlen kérdés maradt végül a fejemben, mely nem hagyott nyugodni.
Mi van...ha még most is írja azt a cikket rólam?

YeEun POV

A kissé homályos bulis esténk után úgy döntöttünk Jiwoo-val, hogy kicsit rendet teszünk, melyet nemigen tettünk meg egy jó ideje. Így egy nagyon jó hangulatú napunk volt.
Nem egészen tudtam mit kezdeni a helyzettel, ugyanis Jiwoo visszaváltozott olyanná, mint amilyen Jimin előtt volt. Ez pedig szokatlan volt, és nem értettem, mi történt. Viszont amikor délután kidőltünk másnaposan, elgondolkoztam. Nem kaptam semmi üzenetet Jimintől, de nyilván foglalkoztatott, hogy mi van vele, ugyanakkor nem akartam zargatni. Aztán eszembe jutott, hogy tuladjonképpen...nem igen ismerem a zenéjüket, hogy ki mit csinál a bandában, nagyjából semmit. Így az egész délutánomat videónézéssel, cikkolvasással töltöttem.
Az internet mocskát, apraját nagyját próbáltam figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor persze ezt nem egészen lehetett, hiszen ez is a banda része. De...amit a videókban láttam nagyon vegyesek voltak. Nem igen ismerek bandákat, inkább csak a régebbieket, mint BigBang vagy a SHINee, de meg kellett mondanom, valami igazán érdekes dologra bukkantam minden MV-vel. A zenének és stílusnak, amit képviseltek, volt egyfajta másság érzete. Hogy úgy mondjam, megnyugtatta az embert, vagy levezette a dühét, kisiratta vele a bánatát, kinevethette boldogságát a dalokkal. Fontosnak, szeretettnek érezhette magát. A fiúk egytől egyig szerették minden rajongójukat, s ez visszafele is ugyanúgy működött. És itt nem az egyszerű előadó-banda szeretetről volt szó. Ez valami sokkal több volt.
Aztán...úgy voltam vele, rákeresek csak úgy "Park Jiminre". Nem egészen gondoltam át. Várhatóan más volt, mint a valóságban, de azért ekkora különbségre én sem számítottam.
A Google egyből képeket dobott ki, és alap adatokat, mint életkor és magasság. A képek közt szerepelt vörös, fekete és ezüst Jimin is. Na most, azonfelül, hogy mind piszok jól állt neki, a megjelenésével teljesen ledöbbentett. Azt tudtam, hogy volt érzéke a divathoz, de hogy a kamerák előtt ezt a magabiztos és határozott oldalát mutassa, kissé sok volt számomra. Nem tudok ezen szépíteni, szívdöglesztő volt Jimin a képeken, ami nyilván elvárás volt, de akkor is. Még az én érzékeimet is felébresztette.
Aztán a sok szép után sok rosszat is találtam. Namjoonnak voltak problémái a 'nőgyűlölő és diszkriminatív' dalszövegi miatt, minden tagot valamiért ki akartak dobatni a bandából, majdnem feloszlottak 2014-ben, Taehyungot furcsa becenevekkel illették, amiért ő maga szólt, hogy hagyják abba, megdobálták őket a koncerteken kemény tárgyakkal, Yoonginak pszichés bajai voltak és vannak, Jungkookot bántják, amiért elméletileg többet van reflektorfényben, így nem posztol egy ideje Twitteren, Hoseokot bántják a 'gyerekes' viselkedéséért, Seokjinre ráfogják, hogy egyáltalán nem tehetséges, és nem is helyes, más fandomok bántják az ARMY-kat, mert a BTS egyre sikeresebb, végül pedig Jimint bántják a husis arca miatt...Rendesen elszorult a szívem. Ezek borzasztó dolgok, egy-egy kommentet, tweetet felfogni sem tudtam. Hogy képeseket az emberek ilyeneket írni? Semmi joguk nincs hozzá, hogy akárkiről így beszéljenek. Fogadni mernék, ha élőben kellene ezeket mondani, egyiknek sem menne.
Majd kiakadásom közepette találtam egy cikket, ahol a fiúk válaszolnak ezekre a bántásokra. Ennél már nem voltam szomorú, sem dühös. A cikk dalszövegekből idézett néhány sort, ahol a fiúk megvédték a rajongókat, és néha magukat is. Ebből is teljesen érezhető volt a rajongók és a fiúk közti szoros kapcsolat.
Olyan hat óra fele felkeltem a puha ágyamból, s izzadtan, szenvedve a másnaposságtól és a melegtől battyogtam ki a nappaliba. Jiwoo megint valami filmet nézett, így én a hűtő fele mentem.
Békésen eszegettem a vacsorám, tovább olvasva a fiúkról mindenfélét, amikor kaptam egy üzenetet. Majd még egyet, a végén pedig egy hívást.
Namjoon.