I Could Save You(Jiminff)

Negyvenötödik

Jimin egész rendesen vacsorázott. Mármint, magához képest. Nem kellett elterelnem a figyelmét, nem lett ideges, nyugodtan beszélgetett velem. Furcsán figyeltem őt, megváltozott ezalatt az egy hét alatt.
- És mit csináltatok a héten? – kérdeztem rá puhatolózva, hiába tudtam, hogy sokat próbáltak, volt egy olyan sejtésem, hogy Jimin nem tud a Hoseokkal való beszélgetésemről.
- Sokat gyakoroltunk...Nemsokára comeback, úgyhogy nem vesztegetünk időt – magyarázta Jimin, miközben a kezemből vette ki az elmosott, vizes tányérokat, hogy áttörölje, majd a stócra tegye.
- Hogy haladtok? Úgy olvastam ilyenkor mindig nagy a sürgés-forgás – tapogatóztam tovább, de talán nem volt semmi olyan, amiről tudnom kellett volna még. Jimin meglepően jól volt, és ez nyugalommal töltött el. Lehet hiányzott neki egy kis pörgés, hogy le legyen foglalva és ne agyaljon.
- Hát igen, keveset vagyunk otthon, vagy a stúdióban vagy a táncteremben töltjük a napokat – értett egyet, s én ránéztem, hizsen ez biztosan nem könnyű. Ő is szemeimbe nézett, de mielőtt válaszoltam volna, elmosolyodott. – Ne aggódj, szeretjük ezt csinálni. Néha fárasztó, és úgy érezzük, napokat tudnánk aludni, de megéri, hidd el. A rajongóinkért megéri. – Melegséggel töltött el az az elszántság a tekintetében, melyet a rajongói felé tanúsított.
- Hihetetlen az a kapocs, ami a rajongóitok és köztetek van – néztem rá ámulattal, de már törölgetett tovább. Halványan elmosolyodott.
- Tudod, nélkülük nem lennénk sehol – kezdett először beszélni mélyebben az ARMYkról. Érdeklődve figyeltem, tovább mosogatva, Jimin kezébe adogatva a kész tálakat, illetve nem figyelembe véve, amikor összeért a kezünk, vagy alkarunk, derekünk, lábunk, mert akkor nem tudtam volna felfogni, amit mond. Egész jól ment. – A fiúkkal sokat gondolkozunk, hogy honnan jön mindez a sok támogatás és szeretet, de sosem jöttünk még rá.
- Ahogy én megismertelek titeket, nem meglepő, hogy ekkora érdeklődés van felétek – próbáltam megmagyarázni, hogy én hogy látom. Jimin felém fordulva rám nézett. – Nem sokat beszéltem veletek, de a hülye is látja, hogy nem vagytok átlagos idol banda. Nem mondtatok előttem semmi olyat, de érezhető köztetek a szeret és megértés, amit a másik felé közvetítetek. Ez különleges, és lehet, hogy nem látjátok, de hidd el, az a több százezer ember igen. Ezért tartotok ott, ahol – fejeztem be egy mosollyal, s akkor vettem észre Jimin könnyes szemét. De mielőtt bármit mondhattam volna még, egyszerűen a nyakamba borult, s olyan erősen tartott, hogy nem kaptam levegőt.

Jimin POV

YeEun szavaitól teljesen elérzékenyültem. A fiúkkal...sokat agyalunk ezeken a dolgokon, félünk, hogy az ARMYk egyik napról a másikra elfordulnak tőlünk, s utána mi már senkik leszünk. Nem a pénz, és hírnév, ami minket aggaszt, hanem az a szeretet, s bizalom, melyet tőlük kapunk. Annyi, de annyi rajongói levél szól arról, hogy hogyan mentettük meg az életüket, hogy mi vagyunk az egyetlen boldogságuk, mert kirekesztették őket, a szülők nem foglalkoznak velük, bántalmazás áldozatai és félnek, félnek az elítéléstől, s egyedülléttől. A tény, hogy mi ezeknek az emberenke segítünk túllépni a szörnyűségeken, egyre inkább beleépül a mindennapjainkba, s boldogsággal tölt el. Hiszen mindig is ezt akartuk csinálni. A debüt óta ez volt a célunk, csak nem tudtuk, hogyan kéne ezt megdallamosítani. És azt hiszem, most kezdönk rájönni.
- Tudod...az új albumunk nagyon más lesz, mint az eddigiek – engedtem el szegényt, hiszen nem kapott már levegőt. – És mind nagyon aggóddunk, hogy milyen reakciót vált majd ki. Hogy megüti-e a mércét, hogy elfogadják-e. Nagyon régóta dolgozunk rajta és...borzasztóan várjuk a comeback-et. De félünk, mindannyian – hajtottam le fejem egy nagy levegőt véve.
- Hé... - jelent meg egy kéz előttem, s állam alá nyúlt. Felemelte fejem, én pedig azzal a szempárral találtam szembe magam, mellyel nagyon sokat álmodok mostanság. – Szeretni fogják. Sőt...hatalmas siker lesz. Nemcsak azért, mert jó zenéket csináltok. Hanem mert a rajongóitok annál sokkal több mindent szeretnek bennetek – mosolygott rám, s szavai úgy űzték el a vihart a fejemből a comeback-el kapcsolatban, mintha sose lett volna.
A levegő majdnem megváltozott körülöttünk, de nem akartam megint ezt. Fogalmam sem volt, honnan jön mindez, vagy hogy egyáltalán mi ez velem. Féltem ezektől az érzésektől, nem ismertem őket, így amilyen gyorsan csak tudtam, kihúztam magam most is, mint az előbb.
- Kíváncsi vagy, hogy jutottam be? – mentem el mellette a bejárati ajtó fele, hogy kivegyem azt a kis kulcscsomót az ajtóból.

YeEun POV

Ötletem sem volt, mit kezdjek Jiminnel és ezzel a helyzettel. Egyik pillanatban nagyon jól éreztem magam a társaságában, aztán már hirtelen nehéz volt a levegő, s forró, s egymás szemébe néztünk, mintha úgy beszélgetnénk. Aztán Jimin mindig megszakítja ezt a pillanatot, mielőtt bármi furcsa történne. S nem tudtam, hogy ez jó, vagy nem.
- Kíváncsi vagy, hogy jöttem be? – indult el előlem az ajtó fele, s kiniytva azt kivette belőle a kulcsot.
Az álomvilágból kiugorva próbáltam felfogni, amit Jimin épp kérdezett tőlem. Nem éppen azon gondolkoztam az előbb, hogy Jimin hogy került ide, bár ez is elég érdekes egy dolog volt, hiszen sosem adtam neki kulcsot a nyaralóhoz. Amint értelmeztem kérdését, érdeklődve fordultam a bejárato ajtó felé.
- Egyszer elmondtad, hogy van az ablakban lévő növénytartóban egy kulcscsomó – adta a kezembe vissza.
- Ja, igen... - makogtam, azon agyalva, mikor és miért mondtam neki ilyet. – De hé! Ez nem azt jelenti, hogy-
- Tudom, tudom...de más hely nem jutott eszembe és kellett egy kis nyugalom...meg...nem először vagyok itt a héten – ült le a konyhapult mellé nem nézve rám. Hirtelen fel sem fogtam, mit is mondott. Csak néztem lehajtott fejét. És úgy döntöttem, nem vádolom ezért, hiszen megértettem. Meg egyébként is, ez szerintem a mi helyünk lett.
- Jól van...végülis bármikor jöhetünk ide – mosolyodtam el, s ő is felnézett rám. Megnyugodott, én pedig úgy döntöttem, elmegyek fürdeni, ugyanis már fázott a hátam törölközőben is. Jimin pedig a nappali részben megpróbálta a Tvt beüzemelni, hogy legalább azt tudjunk nézni.