I Could Save You(Jiminff)

Negyvenkilencedik

A vacsi elkészült, bár a hangulat Namjoon és köztem kissé feszült lett. Mikor tálaltunk, én kikiabáltam a fiúknak, hogy jöjjenek, akik egyből rohanni kezdtek, s beverekedték magukat a terasz ajtón. Jimin még utánuk ért be, s rám mosolygott az ajtóban.

- Minden rendben hyunggal? – kérdezte szelíden, de tudtam, hogy félt, hátha mondott valami olyat Namjoon, ami nem tetszett volna neki.

- Persze, csak aggódott, hogy megbántott esetleg azzal, ahogy beszélt, hiszen lett volna miért feszülten szólnia – meséltem el neki úgy, ahogy volt, nem akartam semmit többé elhallgatni előle. És azt se szerettem volna, hogy Namjoon és Jimin közt ebből egy konfliktus legyen.

A fiúk jó ízűen megették, amit készítettünk, majd előkerült néhány sörös doboz is. Elképedve néztem Namjoonra. Nem tudtam róla, hogy ilyet is vettünk. Nam elnevette magát, s Jiminnnek, majd Jungkooknak nyújtott egy-egy üveget.

- Szerintem nem árt senkinek egy üveg sör – vont vállat végül.

A két ajándékozott csillogó szemmel bontotta fel a sercegő sört. Én is megkívántam, de nem mertem kérni, hisz mégis nem az én pénzemből lett véve.

- YeEun, te kérsz? – nyújtott egyet nekem Jungkook kérdőn felhúzva szépen ívelt szemöldökét.

- Ma még vezet, te ész! – lökte meg lábával a kisebbet Jimin.

- Igazából nem, itt alszom. Nincs kedvem hazamenni – vallottam be, de nem mondtam le a sörről.

Senki nem kérdezett rá, hogy miért nem akarok hazamenni, aminek örültem, de továbbra se adtam választ az italra. Viszont a sör nagyon kellett volna a mai nap után, így kérdőn Namjoonra néztem. Ő hirtelen megértette, mi ez a hezitálás, így egyből mondta, hogy persze, természetesen én is ihatok belőle.

Boldogan pattintottam fel a kis sörömet, s kortyoltam bele legalább ötöt. Majd a fiúkra néztem egy nagy kellemes sóhajt kieresztve, akik mind nagy szemekkel néztek rám. De Taehyung szempárjai szokatlanul gyönyörűen csillogtak rám, így egyből nem a többiek kötötték le a figyelmem. Tényleg teljesen elámítja az embert. De amint észrevette, hogy hogy figyelem, elkapta tekintetét.

- Ez nem fair, hyung, tudod, hogyha ti söröztök, én mindig üdítőzök! Hol az üdítőm? – nézett morcosan a meglepődött Namjoonra, én pedig elcsodálkozva majdnem felnevettem, de elfojtottam a kezembe.

- Nézd meg, Tae, még YeEun is viccesnek találja az üdítődet! – nevetett fel gonoszan Jimin, mire Jungkook is, én pedig mentegetőzve néztem Taehyungra, aki durcásan ráncolva homlokát és sértődötten csücsörítve dús ajkait fordult felém.

-Nem, dehogyis, nem azért nevettem, inkább mert cukinak találtam... - hadartam gyorsan, hiszen nem akartam rossz benyomást kelteni Taehyungnál, ahogy egyik bandatagnál sem. Aztán fogtam fel, mit is mondtam egy tulajdonképpen idegennek még.

Mindenki rám nézett, Taehyung abbahagyta a morcizást, én pedig nem tudtam, most mi lesz. Valószínű elástam magam jó mélyre Taeghyungnál. Gratula YeEun, szép volt.

- Rám sose mondtad, hogy cuki vagyok! – csattant fel Jimin egy apró mosollyal szája sarkában, melyet valószínű csak én láttam. Kimentett a kínos helyzetből.

- Volt rá okom valaha? – kérdeztem vissza pimaszul, s beleittam a sörömbe. Így talán tudtam terelni a fihyelmet.

Namjoon mosolygott, s közben bocsánatot kért Taehyungtól, amiért elfelejtette, és azt hiszem Taehyung is megbékélt.

- YeEun! – akadt ki Jimin most ezúttal talán komolyan. Én csak vállat vontam, mire ő dühösen, de a szokásosan durcázva fordult el tőlem.