I Could Save You(Jiminff)

Huszadik

  Jiwoo-val aludni nem éppen a legszerencsésebb. Jiwoo olyan „valamit ölelnem kell, hogy tudjak aludni" fajta, és ha vele alszok, én vagyok az a valami. Az órára nézve konstalláltam, hogy képtelen voltam sokat aludni, így óvatosan felkelve összedobtam egy bekavarós kávét - legrosszabb -, s kiültem a teraszra. A műanyag szék már reggel 8kor tűzforró volt a Nap sugaraitól, melyek égették bőrömet, így csak tippelni tudtam, milyen lesz majd délben. Ettől függetlenül minden percét kiélveztem annak, hogy reggel a tengert figyelem.
De ja vu...
Pár perccel később Jiwoo dugta ki kócos fejét az ajtón.
- Te miért nem alszol? - kérdezte rekedt hangon, s ki sem nyitotta szemét. Halkan elnevettem magam.
- Nem tudok - vontam vállat. - De te menj csak.
- Az lesz - vágta rá, s visszament.
Mosolyogva megráztam fejem. Még egy ideig csak úgy ültem a perzselő Napon, igazán jól esett a friss reggeli meleg levegőt érezni a bőrömön, s a tenger által hozott illatok is kábítóan hatottak rám.
  Mivel éhes lettem, elindultam le a partra, közben pedig szemügyre vettem a környéket, ahova most kaptuk a szállást. Eddig összesen háromszor voltunk Busanban hasonló hülyeségek miatt, de mindig más pontjain voltak a szállásaink. Ez a kerület kissé gazdagabbnak tűnt a legutóbbinál, tisztábbak voltak az utcák is, több ember tengődött a meleg ellenére. A tipikus nagyvárosi nyüzsgés azonban nem itt mutatkozott meg, az inkább a tengerparttól egyre távolabb.
Egy pékségben vettem reggelit, Jiwoo-nak pedig nem, hisz úgyse kel fel úgy, hogy ne ebédelne először.
  Komótosan érkeztem meg a homokos partra, ahol sétálgattam egy kicsit, benézve az éttermekbe, s elkönyvelve, hogy túl korán van a nagy forgalomhoz. A vízben is kevesen voltak, bőven el lehetett férni. Pont ez volt a legalkalmasabb arra, hogy nyugodtan kifeküdjek a felszínére.
Jól tippeltem, Jiwoo olyan fél 12 fele érkezett meg, így kerestünk egy, a pénztárcánknak is megfelelő éttermet a parton, s rendeltünk valami különlegességet. Általában ezt szoktuk csinálni.
- Na, és mi újság Jamie-vel? - kérdezett rá Jiwoo, mire elmosolyodtam.
- Egész jól meg vagyunk az egy év kihagyás ellenére - vontam vállat, s azon agyaltam, vajon elmondjam neki, hogy valami nincs rendben velem?
- Ennek nagyon örülök - vigyorodott el. - Úgy vártam, hogy újra együtt legyetek - ujjongott, én pedig nem akartam elrontani jó kedvét. Boldognak tűnt. - Remélem, így is marad - kapott be még egy falatot tovább virulva, viszont én ennyire nem mondhattam magam boldognak. És a legjobb volt az egészben, hogy én sem tudtam, miért.
  Az egész délutánt a parton töltöttük, leginkább csak Jiwoo, ugyanis én végig a vízben voltam. Igaz, mélyre be kellett úsznom, ahol már egyáltalán nem láttam a lábam alatt semmit a nagy sötétségen kívül, mert annyian voltak, de nem volt baj. A rálátásom Busanra gyönyörű volt, a víz itt hűvösebb, s alig volt bent pár ember.
  Ahogy Busant figyeltem, valami a látóterembe repült. Egy fehér hőlégballon volt, valami fekete írással rajta, de túl messze volt, hogy elolvashassam, viszont felkeltette az érdeklődésem, így kintebb kezdtem úszni. Ahogy közelebb értem, kirajzolódott előttem...Jimin arca. Nagyot dobbant szívem, majd a feliratot is elolvastam. „Love Myself"
A ballon fordult, s a másik oldalán újabb idézet állt: „I Love the Sea of Busan"
  Megmosolyogtam ezt a mondatot, ugyanis a számból vette ki a szavakat. 
  Egy újabb ballon indult útnak kicsit távolabb, de azt sem láttam tisztán, így arra is elkezdtem úszni. Ezen Jungkook neve és képe virított, mellette pedig ugyanúgy a „Love Myself" felirat, s fordult is.
„I love My Bros! BTS Forever!"
Ezt hihetetlenül édesnek találtam, ezen is csak mosolyogni tudtam. Ugyanakkor nem igazán tudtam, mi lehet ez. Kedves üzenetek, de miért pont itt? Gondoltam, utána nézek, így nagy nehezen megkerestem Jiwoot a szememmel a sok ember közt, s elindultam ki. Egyébként is ideje lett volna indulni, ha el akartunk készülni az estére.
  Jiwoo épp egy könyvet olvasott a parton ülve, elég szűkösen a többi ember közt. Felnézett rám, s egy hatalmasat sóhajtott.
- Azt hittem, sosem jössz ki a vízből - intett nekem, hogy üljek le, de csak leguggoltam. - Ez a pasas kiakaszt, folyamatosan bámul - suttogta nekem, mire óvatosan körbenéztem, s elnevettem magam.
- Képzelődsz - legyintettem, s a táskámért nyúltam. - Kéne net, felmegyek, te jössz? - álltam fel táskával a vállamon.
- Bármit, csak ezt ne - állt fel gyorsan, s hipersebességgel pakolta össze a cuccait, majd indult is el, mire újra elnevettem magam.
- Az a pasas nem téged bámult, hanem a mellettünk lévő két lányt - magyaráztam neki, de nem is figyelt rám, ugyanis az útra lépve hangosat sikított, s egyből visszaugrott a homokra. Furán néztem rá.
- Forró a beton - mutogatott, s letette a földre papucsát, majd belebújva követett. Én pedig csak nevettem.
- Mi van veled? Fura vagy. Sokat alszol, képzelődsz és szétszórt vagy - kérdeztem a nyaraló felé tartva.
- Én sem tudom - rázta meg fejét. - De engem is idegesít.
  Fent Jiwoo elment letusolni, azonban én jól éreztem magam a sós bőrömben, így kimentem a teraszra, s ezúttal vittem ki egy plédet a forró székre. Fellépve Twitterre beírtam, hogy #LoveMyself, mire egy rakat BTS-el kapcsolatos posztot dobott ki, annyival kiegészülve, hogy egy mellette lévő hashtag #BTSLoveMyself volt, így rányomtam.
  Mindenki csak találgatott, vagy elalélt a kis projekttől, valaki összeesküvéseket szőtt, valaki pedig feltöltött még hasonló ballonokat Daegu-ból. Ilsanból. Gwangjuból, Gwancheonból. Igazából meg is lepődtem, hogy ennyi féle városból származnak a bandatagok.
Konkrétabb dolgokat nem találtam, semmi hivatalos nem volt posztolva ezekről a ballanokról, viszont nagyon szép dolognak találtam.
- Mit csinálsz? - lépett ki Jiwoo a teraszra, a haját törölve. Még a telefonomat bújtam, és aztán...megláttam egy posztot.
Abban a posztban...egy fan írja ki fájdalmát, alatta pedig egy koncertfelvétel van. A videón...Jimin énekel, de hirtelen lehunyja szemeit, s eldől, akár egy rongybaba. A zene leáll, káosz keletkezik, a fiúk rohannak, s minden elsötétül.