I Could Save You(Jiminff)

Tizennyolcadik

  Jamie arca mintha kétségbeesett lett volna, ugyanakkor teljesen lesokkolt a látványa. Nem csak az, hogy Koreában van, hanem hogy még mindig mennyire helyes.
  Nem volt időm tovább gondolkozni, Jamie nagy léptekkel megindult felém, én pedig hirtelen hátráltam egy lépést, de mindhiába, amint előttem volt, kezeit arcomra tapasztotta, s egy mohó csókba invitált.
  A dús ajkak teljesen az uralmuk alá vontak, először reagálni sem tudtam, azonban amikor mozogni kezdtek enyéimen, ösztönösen cselekedtem ugyanazt. Jamie belemosolygott csókunkba, s ha lehet még kétségbeesettebben tapadt ajkaimra, mire elködösült az egész elmém. Csak egy dolgot voltam képes látni, s az Jamie, és az az egyetlen képesség volt, amivel mindig is levett lábamról.
  Lassan elvált tőlem, de továbbra is az arcomat fogta két hatalmas tenyerével. Meleg volt, kellemes, s megnyugtató, mint másfél évvel ezelőtt.
- Szia – suttogta, majd kinyitotta szemét, s halványan elmosolyodott. Szeme gyönyörű gyémántkék színben csillogott, ahogy a enyémbe meredt, úgy figyelt, mintha nem hinné el, hogy ott vagyok előtte. Belülről elkezdtem felépülni a sokkból, hogy itthon van, és hogy milyen hévvel tapadt ajkaimra, mennyire szorosan tart magánál, milyen közel. Azt hiszem, olyan érzések szabadultak fel bennem, amikről fogalmam sem volt azelőtt. Hiányzott. Boldog vagyok, hogy itt van. Szeretem.
  Annyi idő eltelt, hogy azt hittem, ezek az érzések már nem is léteznek...pedig mindvégig ott voltak, lent a mélyben. Nagyon mélyen.
- Szia, Jamie – suttogtam én is vissza, mire lehunyva szemeit homlokomnak dőlt, majd újra ajkaimra hajolt, azonban ez a csók sokkal gyengébb volt. Érzelmesnek mondható, és ismét rá kellett döbbennem, hogy milyen jól csókol Jamie.
- YeEun, van nálam pár dolog, meg miért volt nyit... – torpant meg Jiwoo az előszobát és konyhát elválasztó pult mögött. Szemei először kikerekedtek, majd Jamie elengedett és olyan mosolyra húzta száját, hogy azt hittem, ott ájulok el.
- Mi újság, Jiwoo? – kérdezte, miután felé fordult. Jiwoo elnevette magát, s kitárva karját szaladt hozzánk, majd borult Jamie nyakába.
- De rég láttalak, te – billegett vele egy kicsit, miközben megsimogatta hátát, majd elengedte és szemügyre vette. – Te egyre helyesebb vagy – jegyezte meg.
- Te pedig egyre szebb – bókolt Jamie, én pedig halkan felnevettem. Mindig ezt csinálta Jiwoo-val, ha valamiért Jiwoo megdicsérte.
- Ez nem igaz – legyintette le. – Na, mit főzzek vacsira? – indult a konyhába. Egymásra néztünk Jamie-vel, mire Jiwoo felnevetett.
- Értem, rendben, a kedvencetek lesz – mosolygott, s hozzá is kezdett. – Nyomjatok be egy filmet – intett a Tv fele.
  Jamie továbbra is mosolyogva nézett rám, majd megfogta kezem, s a nappaliba húzott, majd kiválasztott egy filmet. Amint leült mellém, befészkeltem magam a karjába, ő pedig átkarolt.
  Egy nagyon különös érzés lengett körbe engem. Valahogyan megnyugvást éreztem, ugyanakkor valami belső vészjelző szólt, valamit tudatni akart velem. Ahogy végignéztem Jamie-n, s megpróbáltam felfogni az új felállást, miszerint itthon van és velem van, valami nem stimmelt. Tény, helyesebb lett, mint volt, az illata már nem olyan, mint régen, de most is eszméletlen jó, azonban valami...
- Hogy hogy itthon vagy? – kérdeztem halkan. Lassan rámvezette tekintetét a filmről, majd elmosolyodott, s adott egy puszit az orromra.
- Hiányoztál – mondta egyszerűen. – Meg, apám szerint is haza kellett volna már jönnöm hozzád – mosolyodott el, miközben beletúrt hajamba. Nem tudtam eldönteni, hogy mit érezzek, vagy gondoljak. Egyszerre kételkedtem, főleg abban a részében, hogy az apukája ilyet mondana neki, és egyszerre éreztem egyfajta belső megnyugvást, amit már azóta nem éreztem, hogy elkezdődött a paparazzi életmódom.
Jimin.
  Te jó ég, vajon Mr. Smith mondott valamit Jamie-nek Jiminről? Ahogy arcát fürkésztem, nem egészen tudtam volna azt mondani, hogy tudna róla. Ha tudna róla, vagy már az elején számonkért volna, vagy most lenne mérges, és nem szólna hozzám. De semmi ilyen nem történt. Életemben először kezdtem egy kis szimpátiát érezni az apja felé.
- Te is hiányoztál – súgtam a nyakába bújva, s onnan néztem a képernyőt. Éreztem, hogy elmosolyodik, majd simogatni kezdte hátam, minek következtében perceken belül elaludtam.

„- Ne, hagyd abba! – kiáltottam hátra nevetve, miközben a parton futottam, amennyire tudtam. – Ne, kérlek! – kiáltoztam, de mindhiába, továbbra is érkeztek rám a vízcseppek, igen nagy mennyiségben.
  Megfordultam, s hangosan nevetve tartottam magam elé kezem. Az egész ruhám csurom víz volt, nem lett volna már értelme tovább menekülni.
- Oké, nyertél, de hagyj most már – mosolyogtam még mindig ugyanolyan szélesen, levegőért kapkodva.
- Ugyan miért tenném? – kérdezett vissza Jimin, miközben felemelve kezét jött egyre közelebb, de ő is annyira mosolygott, hogy szeme sem látszódott.
- Ne már, Jimin – nevettem fel nyűglődve, de nem hatottam meg. Nagyon gyors mozdulatokkal kezébe kapott, s újra megindult velem a vízbe, de ezúttal derékig belegázolt. – Jimin, komolyan – nyöszörögtem a nyakába kapaszkodva, amilyen erősen csak tudtam, ezzel pedig nagyon közel hajolva arcához. Amint ezt ő is észrevette, mosolya fokozatosan, de gyorsan eltűnt, s megkeményedett állkapcsa. Tánctól erős keze szorosabban fogott oldalamra, s lábamra, minek következtében még közelebb kerültem, s az alkohol sem segített ezen a lehetetlen szituáción.
  Minden erőmmel azon voltam, hogy a szemén tartsam sajátjaim, de egy óvatlan pillanatban, amikor ő is egy röpke másodperce ajkaimra nézett, én sem tudtam megállni.
Dúsak...
  És ebben a pillanatban zuhantam a vízbe. A döbbenettől nem vettem levegőt, így azt a víz alatt kíséreltem meg, minek következtében telement a szám vízzel. Hangosan köhögve jöttem fel a víz alól, majd lábra tornáztam magam, s megtöröltem szemem.
- Park... – kezdtem halkan a már parton álló, s nevető Jiminre nézve. – Jimin! – kiáltottam.”

- YeEun – szólítgatott halkan valaki. – YeEun, kész a vacsi – éreztem meg egy puha kezet arcomon.
  Lassan kinyitottam szemem, azonban valami kellemetlen érzés fogott el. Mintha nem itt akartam volna lenni. Jamie simogatta arcom, éreztem a kedvenc ételem illatát, de valami nem volt rendben.
- Átaludtam az egész filmet? – kérdeztem nyammogva. Jamie elmosolyodott, s bólintott.
- Nem baj, gyere – nyújtotta kezét, amit elfogadva ültünk le mindhárman.
  Jiwoo egész vacsora alatt nem hagyta békén Jamie-t. Amellett, hogy Amerikáról faggatta, mint régen, beszólogatott neki, s Jamie sem volt rest visszaszólni. Egy ideig mosolyogva figyeltem, majd pár rossz gondolat szállt meg.
Vajon Jiminnel is képes lenne ilyen önfeledten beszélni Jiwoo? Nevetni, viccelődni, piszkálódni? Akár beszélgetni? Nagyon nem voltak pozitív érzéseim a válaszok felé, és ez magamat is meglepve elszomorított.
  Este Jamie nálunk aludt, de én nehezen hunytam álomra szemem. Egyre jobban és jobban mardosott belül valami, de nem tudtam hova tenni. Rossz előérzet? Aggodalom? Hiány?
  Elképzelésem sem volt, és azt sem tudtam, mivel múlasszam el. Elvégre, ha Jamie itthon van, vele kell foglalkoznom...