Huszonötödik

914 67 10
                                    

  Hihetetlen energiák lepték be a járművet, amíg oda nem értünk a bazárok közeli házak közé, parkolót keresni. A szó szoros értelmében voltam ledöbbenve, hogy mennyire felszabadult voltam. Kitisztult a fejem, ha akartam volna se jutott volna eszembe a videó Jiminről; hogy ki tudja, normálisan evett-e ma, hogy csinált-e hülyeséget. Egyszerűen csak örültem, hogy tudtam, amíg ott van mellettem, nem csinál semmi rosszat, amivel sok embernek ártana, magát is beleértve. Ott ült az autómban, ahogyan majdnem egy héttel ezelőtt, kissé erőtlenebbül – amit csak most vettem észre –, de...boldogan.
  Mondanom sem kell, hogy végignevettük az utat, hogy piszkálódtunk egymással, és hasonlók. Engem teljesen megnyugtatott a tény, hogy tud még mosolyogni, s hogy...én hozzájárultam ehhez.
- Szerinted oda jó lesz? – kérdeztem az út egyik oldalára mutatva, hogy jó lesz-e oda az autó. Jimin bólintott, majd beparkoltam, s leállítottam a motort.
- Azt hittem, nem fog menni a parkolás – kuncogott fel, mire teljes felháborodottsággal kaptam felé fejem.
- Hé! – csaptam meg karját, mire eszembe jutott valami. A másik karjához nyúltam s minden kérdés nélkül felemeltem, majd a dzseki ujját kezdtem piszkálni, de nem mozdult felfele.
- YeEun... – motyogta Jimin. – Mit csinálsz...?
- A karod – néztem fel rá, de a szemei mintha csillámokban úsztak volna, miközben kicsit elnyitotta száját. – Meggyógyult?
  Jimin lesütötte szemét, majd megpróbálta kiszabadítani csuklóját. De nem engedtem.
- Jimin...?
  Sóhajtott egy aprót, majd levette a dzsekije egyik ujját, amit már engedtem. Lassan felhúzta kockás ingét, s megmutatta a heget. Hirtelen elkaptam tekintetem róla. Nem igazán tűnt olyannak, amit szabadon lehetne hagyni. Konkrétan egy kisebb, vörös folt domborodott az alkarján.
- Az orvosok kivették a varratot, de nem adtak rá semmit – mondta elhaló hangon.
- Fáj? – kérdeztem a szemeit keresve. Bólintott egy aprót, de utána visszahúzta az ujját, s felvette a dzsekit.
- Kibírom – vont vállat. Na, azt aztán már nem.
- Nem – mondtam határozottan, mire felnézett rám. – Eljössz hozzánk, miután itt végeztünk, és kapsz egy kötést – állítottam fel a tényeket, s láttam, hogy már nyitja a száját. – Nincs apelláta! – fojtottam belé a szót, mire összezárta dús ajkait.
- Köszönöm – mosolyodott el. Sóhajtva néztem rá.
- Hihetetlen vagy – legyintettem, s kiszálltam.
  Szájtátva bújt ki ő is az autóból, s a kapucniját egyből fejére húzta, ugyanis már a bazártól 3 utca távolságban is elég sokan lézengtek. Kicsit húzott a zsinóron, ugyanis egy kisebb lánycsapat caplatott el mögötte, akik pont benne voltak az ARMYság leggyakoribb életkorában.
- Pont te mondod! – bökött felém ujjával, mire én csak elmosolyodtam rajta, s bezárva az autót elindultam a másik oldalra, amerre egyszerűen, s gyorsan jutunk a bazárhoz.
  Már pár perce halkan sétáltunk egymás mellett, ugyanis képtelen voltam eldönteni, mit kérdezzek tőle először. Borzasztó sok mindenről szerettem volna vele beszélni, de nem zúdíthattam mindent a nyakába.
- Mit mondtál a fiúknak, hol leszel? Meg kivel? – kérdeztem rá végül erre. – Gondolom, a múltkori miatt féltenek – húztam keserű mosolyra szám, mire halkan felnevetett, s zsebre dugta kezeit, úgy sétált lehajtott fejjel mellettem. Az utcán egyre több ember jelent meg, s a házak is kezdtek el-el tűnni, megjelenni parkok, illetve a Han-folyó tipikus vízparti, fülledt nedves levegője is megcsapott minket. A grillezett hús illatról nem is beszélve.
- Igazad van, jobban odafigyelnek már rám. Viszont egyszerűen annyit mondtam, hogy egy idol jó barátommal megyek el iszogatni – vont vállat nem törődömül, viszont ezen fent akadt figyelmem. Jó, oké, Jimin az egyik legsikeresebb banda tagjai közé tartozik, nyilván jóban van emberekkel, de erről még sosem beszéltünk. Nekem meg eszembe sem jutott, hogy Jimin feltehetőleg minden híres emberrel beszélt már legalább egyszer.
- Hű, erről a témáról még sosem esett szó – néztem Jiminre. – És kivel „mentél el inni”? – rajzoltam idézőjelet a levegőbe, s kissé kikerekített szemekkel vártam a választ. Jimin rám nézett, s ismét elnevette magát.
- Mintha egy kisgyereknek cukorkát mutattam volna – vigyorgott rám. – SHINee Taeminnel – mondta ki végül.
  Eltátottam számat, s megálltam a járda közepén.
- Most mi az? – nézett szét Jimin, biztosan kissé magunkra vontuk a figyelmet, és mivel nem akartam rosszabb helyzetbe hozni, közelebb lépkedtem hozzá.
- Te jóban vagy Lee Taeminnel? – kérdeztem minél halkabban, továbbra is lesokkolva.
- Igen, jó barátok vagyunk – bólintott elgondolkodva. – Miért? – vigyorodott el hirtelen huncutul, mire egy pillanatra csak bámultam rá. Csinált már ilyet? Nem, egyszer sem.
- Hát... – indultam el újra, hogy ne kelljen a szemébe mondanom. – Ismerem őket debüt óta...szóval...
- Szóval Taemin volt az első és utolsó kedvenc idolod, és hiába nem rajongsz már úgy érte, szívesen találkoznál vele – hadarta el, én pedig kikerekedett szemekkel fordultam felé. Egy pillantást vetett rám, ahogy befordultunk a bazár előterébe, s halkan felkuncogott. – Ismerem a K-pop fanokat, YeEun. Ha gondolod, egyszer elmehetünk együtt valamerre – gondolkozott el, ahogy megállt előttem. – Taemin hyung szeret bulizni, valami bárba elmehetünk – mosolyodott el, de nekem torkomon akadt a levegő. Egy másodpercig egymást néztük, majd Jiminből olyan hangos nevetős tört fel, hogy tényleg mindenki minket nézett. Értetlenül vártam, hogy most egyrészt ezt komolyan gondolta-e, és hogy mi ilyen vicces. – Láttad volna az arcod – nevetett tovább szemét törölgetve.
- Kapd be, Jimin! – esett le, hogy ezt egyáltalán nem komolyan mondta. Ráütöttem felkarjára.
- Ne haragudj – próbálta abbahagyni, így beharapta alsó ajkát, mire sok minden történt egyszerre. Először is, hirtelen ajkára vándorolt tekintetem. Aztán Jimin abbahagyta a nevetést egy pillanat alatt, s kiengedte fogai közül száját, ami így pirosabb, s dúsabb lett. Visszanéztem szemeibe, melyek megszeppenve, meglepődve néztek rám, viszont ezt az apró, s zavaros pillanatot megtörte egy hangos kiáltás, s egy puffanás az egyik bazárnál. Mindketten odakaptuk tekintetünket, ahol valaki lelökött egy kajás tálat, s az árussal kezdett veszekedni.

I Could Save You(Jiminff)Where stories live. Discover now