I Could Save You(Jiminff)

Harmincnyolcadik

Csendben vezettem haza Jiminnel az oldalamon. Ő a várost figyelte, hiszen a központ környékén járkáltunk, így a nagy esti forgatag teljesen elvonta figyelmét. Persze, sapkáját arcába húzva pillantgatott ki, mivel az én autóm nem volt sötétített ablakú. Néha ránéztem, s mindig egy apró mosollyal az arcán találtam. Ennek nagyon örültem a sírás után.
A házunkhoz érve lehajtottam a mélygarázsba, ugyanis amíg hazafele jöttünk dörögni kezdett az ég, Jimin pedig villámokat is látott. Nagyon nehéz volt a levegő napok óta, ez várható volt.
Lent kiszálltunk, majd a lift fele sétáltunk. Jimin nagyon el volt veszve gondolataiban, nekem pedig összeugrott gyomrom, ahogy eszembe jutott Jiwoo. Már egészen normális volt, nem akartam, hogy ez elmúljon.
Fent közöltem Jiminnel a tényállást, miszerint a mostohanővérem, főnököm és legjobb barátnőm otthon van. Látszólag elég nyugodtan állt a témához, csak sajnos azt nem mondtam el, hogy Jiwoo ki nem állhatja őt.
Belépve kiáltottam egyet, hogy hazaértünk, mire egy köntösben lévő, kissé kócos Jiwoo jelent meg hálószobájának ajtajában. Elkerekedett szeme Jimint látva, így összehúzta magán a vékony anyagot. Köszönt, s tetőtől talpig végigmérte a közben megriadt Jimint. Nem volt hülye, pontosan tudta, hogyan néz rá Jiwoo.
Amint levettük a ruháinkat, bentebb tessékeltem a megszeppent Jimint. Jiwoo is előrébb jött, s kezet nyújtott Jiminnek.
- Kim Jiwoo – mutatkozott be, mire Jimin óvatosan megfogta kézfejét.
- Park Jimin, nagyon örülök a találkozásnak – hajolt is meg hozzá, hiszen nála is idősebb volt Jiwoo.
- Részemről az öröm – rázta meg egy kicsit a kezét, s figyelte Jimint. Semmi érzelem, de tudtam, hogy egyből előítéletekbe ugrott. Anélkül, hogy egy kicsit is megpróbálta volna megismerni. És ez nagyon fájt belül, Jimin miatt is, hiszen nem tehetett semmiről, maximum én.
Amint visszahajolt Jimin, láttam az apró mosolyát még apróbbra zsugorodni. Látta már, hogy valami nincs rendben, én pedig nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát, amíg itt van.
- Jiwoo, mit szólsz, ha ma én főzök? – kérdeztem mosolyot erőltetve magamra, mire Jimin rám nézett, s egyből megnyugodott. Hirtelen nem hittem el.
Jiwoo is pár pillanatig figyelt engem, tudta, hogy valami nem a megszokott rajtam. Hát igen, sosem látott még Jiminnel. Sokszor viselkedek máshogy, hogy Jiminnek jobb legyen.
Sarkonfordulva a konyhapulthoz ültettem Jimint, amíg behoztam az ajtóból a hozzávalókat, s kipakoltam. Jimin nézelődött, hiszen legutóbb Jiwoo aludt, amikor itt volt, így nem maradhattunk a nappaliban, meg egyébként is kicsit...más volt a levegő, mint kellett volna, így gyorsan kipateroltam innen.
Jiwoo visszament a szobájába. Jimin helyett is fájt ez számomra, de nem foglalkoztam vele, mert Jimin ott volt előttem. Éppen kíváncsian mosolyogva nézett vissza rám.
- Nagyon tetszik a lakásotok – fordult az ablak fele, ami az egész falat beterítette. – Ez elképesztő.
- Igen, a szobámban is azért van ilyen ablak, mert mi csináltunk oda még egy helyiséget – bólintottam.
- Olyan mint egy szállodai szoba, ahol aludni szoktunk.
Elmosolyodva bólintottam, majd a telefonomon megkerestem a receptet, ugyanis fejből nem tudtam. Jimin az ablakhoz sétált, s lenézett az utcára, ami ugyan nem volt túl messze, de közel sem. Majd a napellenzőt megkeresve hirtelen sötétségbe borult az egész konyha, s nappali. Csak a szobám ajtaján szűrődött be fény. Egy kicsit megijedtem.
- Jimin, mit csinálsz? – kérdeztem keresve szememmel, de nem találtam a sötét kis sarokban, ahol lehúzta az ellenzőt. – Jimin? – fordultam körbe, de sehol. Hirtelen végigfutott a hideg a hátamon, de amint indultam volna szétnézni, két kéz ragadta meg oldalam, s csípett bele, majd csikizett is meg. Sikkantottam egyet, miközben felugrottam, s próbáltam lefogni kezeit, de nem engedett. Mellkasának ütköztem fészkelődésem közepette, ezzel együtt pedig egyenesen fülem mellett hallottam nevetését, s csapott meg parfümje illata. Megszédültem egy pillanatra a nagy csikizés közben. Aztán kinyílt Jiwoo ajtaja.
- Ti mi a fenét műveltek ebben a sötétben? – indult meg az ablak fele, mire Jimin el is ugrott mögülem, s mellém állt. – Miért van sötét egyáltalán?
A lakásra újra fény borult, én pedig még mindig éreztem Jimin kezének nyomait, így beharapva ajkam próbáltam elfojtani nevetésem. De ahogy elnéztem, Jimin is. Jiwoo megnézett mindkettőnket, majd véve a lapot visszament a szobájába. Jiminnel összenézve elnevettük magunkat, majd beleboxoltam felkarjába.
- Bezzeg ha én csináltam volna!
- Akkor mi lenne? – incselkedett visszaülve a bárszékre. Elképedve néztem rá.
- Elkanászodtál, Park Jimin! – ráztam meg fejem, mire elnevette magát. Mit mondhatnék? Gyönyörű volt, én pedig nagyon szerettem ezt látni és hallani.
- Hogy haladsz? – hajolt át, hogy lássa a...még mindig becsomagolt hozzávalókat.
- Na engedj oda – állt vissza mellém, kissé meglökve karcsú csípőjével. Eltátottam szám, de nem nézett fel rám, csak elmosolyodott, majd az egyik zacskóból kivéve két borsót beletett egyet a számba. Hát, egy pillanatra majdnem félrenyeltem, aztán ahogy ő is bekapta a másikat, már sikerült cigány útra mennie. Köhögni kezdtem, mire Jimin egyből mögöttem termett, s óvatosan ütögette hátam. Pár pillanat alatt rendeződtem, s próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy Jimin a hátamat, s csípőmet fogva tart engem. Kirázott a hideg.
- Jól vagyok – köhintettem még egyet, majd visszafordultam a pult fele. – Sose leszünk kész – sóhajtottam egyet.
- Megoldom – engedte le a derekam. De nem akárhogy. Végigsimítva hátamon.
Hogy mi a fészkes fene történt épp? Halvány lila dunsztom sem volt.
Jimin átvette az irányítást, ugyanis ő fejből tudott jajangmyeont csinálni. Már a felmelegedett szószhoz öntötte hozzá az összedarabolt húst és zöldségeket, én pedig a tésztának melegített vízbe tettem bele a fagyott tésztát. Jimin közben nagyon kavargatta a szószos cuccot, s nyúlkált hozzávalókért, így akarva akaratlanul összeértek kezeink, vagy jött véletlen nekem.

Jimin POV

Tisztában voltam vele, hogy YeEun ideges volt, miközben a jajangmyeont csináltuk. Ő nem tudta, hogy én tudom, s próbálta elrejteni, de láttam. Belül sunyin mosolyogtam, ugyanakkor nem egészen értettem, mitől idegeskedik ennyire. Talán a mostohanővére miatt? Tudtam, hogy nem bír engem, már első látásra, viszont megtanultam nem felvenni az ilyeneket. Azt hiszem. Ezen kívül nem sok ötletem volt, mitől érzi magát ennyire kellemetlenül.
Miután kész lett a jajangmyeon, YeEun bement a barátnője szobájába, hogy megkérdezze, kér-e, s titkon reméltem, hogy nem, mert szerettem volna YeEunnal lenni. Amennyit csak lehetett, ameddig csak lehetett, hiszen közelgett a comeback-ünk, ha elkezdődik a promo, nemigen tudunk majd találkozni, hacsak nem alvás helyett.
Szomorú mosollyal jött ki az ajtón, én pedig belül elmondtam egy köszönömöt.
- Azt mondta, most nem kér – vont vállat hanyagul, de nem hittem a semlegességében.
- Majd eszik később – mosolyogtam vissza rá.
Pár pillanatig szemeztem a tésztával. Megrohant a gyomorgörcs, a kellemeten érzés mellkasomban, mindenféle gondolat a kinézetemről, s egy falatot erőltettem számba. Lassan rágtam, de a torkomat mintha vasmarok nyomorgatta volna.
Sikerült lenyelnem, s már szólaltam is volna meg, hogy mégsem vagyok éhes, amint egy meleg tenyeret éreztem meg kézfejemen. A kezem a pulton pihent, s követtem a rajta lévő tulajdonosához vezető utat. Amint YeEun szemeibe néztem, minden gondolat elszállt fejemből, a vasmarok eltűnt, a mellkasom kellemesen hullámzott. Leginkább akkor, amikor felemelve kézfejem ujjait enyéim közé fonta. Kissé megszeppentem, de figyeltem a kis gubancot, amit alkotott. Megmagyarázhatatlan jó érzés lengett be, ahogy néztem kezeinket. Majd elmosolyodtam, s megszorítottam, nehogy elhúzza onnan.
YeEun is elmosolyodott, majd evett egy falatot, összekenve mindenfele a száját. Elnevettem magam.

YeEun POV

Éreztem, hogy a belőle áradó feszültség eltűnt, majd ettem egy falatot, hogy ösztönözzem, de azt hiszem nagyon összekentem magam. Jimin hangosan felnevetett, s elvéve kezét pulcsija ujjával gyorsan körbetörölte számat. Kissé megilletődtem, majd a pulcsijára néztem.
- Piszkos lettél!
- Megérte – nevetett tovább, mire újra falatoztam, ugyanis én éhes voltam. Jimin is evett egy kis falatot, s most már én is kezdtem megnyugodni.
Amikor újra bekaptam egy falatot, az ölemben lévő kezem alá fészkelődött egy másik. Nagyra tágult pupillákkal néztem fel Jiminre, aki szégyenlősen pislogott le kezeinkre. Összefonta ujjainkat, ahogy én az előbb, mire nyeltem egy nagyot. Túl sok jó érzést váltott ki belőlem, olyanokat, amelyeket sosem éreztem azelőtt. Jamie-vel sem.
Én is elmosolyodtam, s megszorítottam, hogy nehogy elengedjen. Ezután csendesen ettünk tovább. Igen, Jimin is, szóval én belül ugráltam örömömben.