I Could Save You(Jiminff)

Negyvennegyedik

Percekig ültünk úgy a nyitott bejárati ajtóban, egymásba borulva, miközben a hátamra esett a meleg eső. De egy cseppet sem érdekelt. Ki sem néztem Jimin nyakhajlatából, s ő sem az enyémből. Talán fel sem fogtuk, hogy hogy is, s milyen helyzetben ültünk. Csak az járt a fejemben, hogy végre itt van, s nem akarom elengedni, hogy minden jel arra utalt, hogy neki is legalább annyira hiányoztam, mint nekem ő. Egy kis vacokká vált számomra Jimin nyaka.
Majd aztán ahogy csillapodni kezdett az a boldogság, ami átjárt, lassan lazítani kezdtem Jiminen, s ő is. Fokozatosan vezettem fel szemem arcára, amint nem öleltük már egymást.
Hirtelen egész testemben megfeszültem a tekintete láttára, hogy milyen közel van, hogy hogy ülök az ölében, hogy milyen jól áll neki a vizes szőke haj, a vízcseppek az arcán. Elvesztem. Nem tudtam reagálni. Bizsergett mindenem. S Jiminen is ugyanezt láttam.
Amikor már azt hittem, hogy valami megdöbbentő és meghatározó fog történni, Jimin lassan felvezette hideg ujjait arcomra. Egyből libabőrös lettem, ahogy elkezdte simogatni felhevült arcom. Majd ujjaira terelte tekintetét, s figyelte, ahogy bőrömhöz ér. Levegőt is elfelejtettem venni.
Ajkait szóra nyitotta, de én szólaltam meg előbb.
- Sajnálom – mondtam ki, ami egy hete nyomta lelkem. Sajnáltam, ami Jamie-vel történt, s mindennél jobban elakartam neki mondani. Jimin meglepetten nézett szemeimbe, de nem álltak meg ujjai. – Sajnálom, hogy így kellett találkoznod vele...Nem így terveztem, én-
- Nem haragszom. Én akartam bocsánatot kérni – sütötte le szemét. – Ahogy aznap viselkedtem...
  Megragadtam állát, s felemeltem, hogy szemembe nézzen.
- Nincs miért bocsánatot kérned – mosolyogtam rá, mire ő is rám. Megnyugvást láttam szemében, ahogy enyéim közt cikázott. – Hiányoztál – bukott ki számon ez az egyetlen kis szó, mellyel sikerült megfagyasztanom a levegőt. Szívem torkomba ugrott, Jimin szeme kicsit elkerekedett. Elengedtem állát, s ő is arcom. Már épp magyarázkodtam volna, amikor válaszolt.
- Te is nekem – suttogta félénken, s én szélesen elmosolyodtam. Jimin is elmosolyodott, s én a nyakát átkarolva újra megöleltem, ő pedig elnevette magát. Újra beszívtam illatát, s élveztem a közelségét. Mintha nem akartam volna most már sose távol lenni tőle.
- Várj – löktem el magamtól, s aggódva néztem meglepett szemeibe. – Hogy kerülsz ide?
- Ezt mondjuk én is kérdezhetném – vonta meg vállát, elnézve rólam.
- Jimin – szóltam rá.
- Oké – sóhajtott egy nagyot. – Kicsit sok volt a próba, meg minden és...ez a hely jutott eszembe. Nem gondoltam volna, hogy itt leszel – pillantott fel rám félénken, majd elkerekedtek szemei. – Mármint, ez nem baj, mert...örülök, és... - kezdett habogni, én pedig elnevettem magam. Mutatóujjamat álla alá tettem, s felemeltem fejét, hogy egy apró pillepuszit nyomhassak arcára.
Puha és forró volt egyszerre, bár szerintem a puszi után még forróbb lett. Azt hiszem, sosem láttam ekkora döbbenetet és zavart Park Jiminen. Szemei tányérméretűek voltak, de gyönyörűen csillogtak.
- Hát...ha jól emlékszem utoljára Hyeong-don-tól kaptam puszit az arcomra a Weekly Idol-ban – jegyezte meg, majd Jiminesen elmosolyodott, én pedig lassan fogtam fel, mit is mondott. Nem tudtam túltenni magam a tényen, hogy mit is tettem, s hogy milyen jól esett, vagy hogy mennyi ilyet szeretnék még neki adni.
- Talán hiszek neked, de ha ez a helyzet, akkor nem tudom, jobban teszem-e, ha nem kérdezem meg, kié esett jobban – csipkelődtem, mire felnevetett, én pedig ismét nem tudtam betelni a látványával.
Majd ahogy a hátam már egy kicsit fázni kezdett az esőtől, kimásztam Jimin meleg öléből, s lenyújtottam kezeim neki. Nem értette először, ezért csak nézett rám.
- Mindketten csurom vizesek vagyunk, menjünk el fürdeni, mert megfázunk aztán nézhetünk mindketten – fogalmaztam meg szépen, hogy mennyit kapnék a Bangtantól, ha tüdőgyulladással vinném haza. Döbbenten nézett rám. Először nem értettem, mit néz ennyire, aztán megpöckölve fejét kiakadtam.
- Hé! Miket gondolsz te rólam? – kérdeztem hitetlenül nézve rá. Ő meg elnevette magát rajtam.
- Én már mindent kinézek belőled – vont vállat, s felállva az ajtóhoz lépett, hogy becsukja. Szerintem én ennél jobban nem tudtam volna felháborodni. Mikor táskával kezében megfordult, továbbra is sunyin mosolyogva nézett rám. – Most mi az?
- Semmi – fújtam rá, majd a fürdőbe mentem, hogy egy törölközőt tegyek a hátamra, amíg Jimin fürdik.
  Majd megálltam vele szemben az ajtóban. Felvont szemöldökkel nézett rám, én pedig lazán vállba ütöttem, s megrázva fejem kimentem a konyhába, hogy valami kaját dobjak össze.
  Amíg Jimin tusolt vettem egy mély levegőt. Majd akaratlanul egy mosoly kúszott arcomra. Fél órája sincs itt, és már érezhetően kellemesebb a közérzetem, a ház is melegebb lett, otthonosabb. Akkor, ott, a konyhában azt kívántam bárcsak örökre itt maradhatnánk, mindenkitől távol.

Jimin POV

  Amint beálltam a meleg tus alá egyből jobban éreztem magam. Egy idő után már hideg volt az esőben barangolni, teljesen átfagytam, és YeEunnal az ölemben sem lett sokkal melegebb. Vagy mégis...Már szélesen mosolyogtam a gondolatra, hogy YeEun hogy kapaszkodott belém az előbb. Ugyanakkor ki is melegedtem, hirtelen túl forró lett az előbbi kellemes víz. Ötletem sem volt, mi történt az előszobában. Azon felül, hogy leütött egy kanállal, az még megdöbbentőbb volt, ahogy utána viselkedett. Az a szoros ölelés, mintha az élete múlt volna rajta, hogy ne engedjen el. Nem mondom, valami...nagyon furcsa most köztünk. Valószínűleg, ha hagyom, egészen máshogy végződhetett volna az a pár perc.
  A gondolatra egyből torkomban dobogott szívem, s egész testem reagált az elképzelésre. Elszörnyedve vettem tudomásul. Miken agyalok? Teljesen helytelen és semmi valóságalapja nincsen.
  Kilépve a kabinból egyből megtaláltam a tükröt. Ismét szembenéztem magammal. Azt javasolják, hogy minden nap nézd meg magad meztelenül a tükörben, s keress olyan dolgokat magadon, amelyekre büszke vagy. Én az utóbbi időben sosem találtam. Azokat a részeimet sem tudtam értékelni, melyeket pár hónapja még igen. Sőt...egyre inkább kezdtem megutálni minden porcikám.
  Most is, az arcommal kezdtem. Smink nélkül, felduzzadt szemek az alváshiánytól, táskák alattuk. Szemöldököm kócosan állt, felső ajkam lassan elszíntelenedett, míg az alsó egy kicsit halványan piroslott. Ajakfény nélkül mindig ilyen volt. Hajam kócosan, s vizesen állt mindenfele. A lenövés idegesített, már nagyon látszódtak fekete hajtöveim. A víz lecsurgott a nyakamon, arcomon, mellkasomon, odaterelve a figyelmem. Szálkás izmok, látszódó bordák, törékeny testalkat. Nyeszlett, erőtlen, mint én magam. Hát, ennyit a napi önbizalomnövelő tréningről.
  Felöltöztem, s kimentem a konyhába a rament készítő YeEunhoz. Egy törölköző volt a hátára téve, s nedves haját próbálta arrébb lökdösni, hogy tudja figyelni a vizet. Nem vett észre engem, de én a konyhapultra könyökölve figyeltem őt. Csinos alakját, hosszú lábait, karcsú csípőjét, s amikor megfordult magamban imádtam a pici pocakját.
Majd ahogy felnéztem YeEunra, megrohantak a gondolatok, hogy ez sosem lehetséges, s szedjem össze magam. Ő pedig csak nézett azokkal a gyönyörű szemekkel. És azt hiszem, végre rájöttem, mi az az érzés, amit a dalban elkezdtem leírni.

YeEun POV

Észre se vettem, mikor jött ki Jimin hozzám. De nem ez volt a legsokkolóbb, amikor megfordultam, s ránéztem. Elámulva figyeltem őt, egyszerűen elképesztő látvány volt. Arca fel volt kicsit puffadva, de sosem tűnt ennyire aranyosnak duzzadt pofival. Smink nélkül már sokszor láttam, de azt hiszem sosem csodáltam meg ennyire. Természetes volt, tiszta és angyali az igazi külsője. Ajka ahogy felemás színben, átmenetesen piroslott nagyon különlegesnek és nem megszokottnak tűnt. Nedves hajának lenövése kiemelte sötét szemöldökét, de közben szőke tincsei kontúrt adtak arcának. És...a nyakán lefolyó vízcseppekre inkább nem figyeltem.
- Mi az? – nevette el magát zavartan, s megrázta haját, így még kócosabbá téve. Nyelve egyet felfogtam, hogy valószínű egy ideje bámulhatok rá, s neki fogalma sincs, mit nézek ennyire. Megköszörülve torkom a már felforrt vízhez fordultam.
- Csak elbambultam – motyogtam, majd a vízbe öntöttem a tésztát, s a port.
- Tudtad, ha teszel bele tojást és zöldségeket, egészségesebb? – kérdezte legnagyobb megkönnyebbülésemre. Érdeklődve fordultam felé. A hűtőhöz sétált, én pedig majdnem végignéztem rajta. De csak majdnem.
  Szedd össze magad! Elment az eszed, Oh YeEun?