it's just a drawing ~ jikook | ✔

17. fejezet

- Mert tudtam, hogy vágysz arra a csókra - válaszolta, mire összeráncoltam a szemöldökeimet.

- Vágytam rá?

- Jimin, én tudom, hogy nem vagyok közömbös számodra, ezt már az első találkozásunkkor is vágtam. Érzem a tested reagálását az enyémre, főleg amikor a közeledben vagyok. - mondta halál komoran, mire lehajtottam a fejem és a takaró szélével kezdtem szórakozni.

- De ez még nem válasz arra, hogy te miért csókoltál meg - motyogtam, mire felkuncogott.

- Engem nem zavar, ha csókolózunk, plusz neked még kedvezek is ezzel, szóval ennek örülnöd kellene.

- Képes lennél azért megcsókolni, mert én akarom úgy, hogy te közben semmit sem érzel? - pillantottam rá, mire ő csak egy aprót bólintott.

- Egyetlen olyan csókom sem volt még, ami szerelemből történt, már megszoktam az érzést. Néha, csak vágyom arra, hogy valaki megcsókoljon és elhiggyem, hogy szeret. - tette karba kezeit, mire még jobban ledöbbentem.

- Ezt, hogy érted? Nem voltál még sosem szerelmes?

- Nem, de nem is vágyom rá - vonta meg vállait.

- Én vágyom rá - nyeltem egy aprót, majd szám szélét kezdtem rágcsálni zavaromban.

Nem értettem, hogy mi az oka, a hirtelen megnyílásának előttem. Bevallom őszintén nagyon tetszett, hogy így el tudunk beszélgetni, akárcsak két barát vagy mi. Azt sem tudom, hogy mi van közöttünk, hiszen a barátok nem smárolnak csak úgy.

- Azt látom Jimin - mosolyodott el, majd ismét leült mellém. - Oké, ez most lehet, hogy kicsit hülyén fog hangzani, de ha vágysz valakire, akkor én itt vagyok neked.

- Mi? - nyeltem egy nagyot.

- Több mint barátságra gondoltam igazából, mivel én nem érzek irántad semmit.

Szavai fájtak, de még is csábító volt, ez a barátság extrákkal dolog. Kell valami újítás, az unalmas életembe igaz? Fogalmam sincs, hogy mit takar ez, de úgy tűnik Jungkooknak van már tapasztalata etéren, hiszen eléggé magabiztosan állt a dologhoz.

- Az milyen? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Csókolózunk, meg ilyenek - vonta meg a vállait, mire még jobban megzavarodtam.

- Meg ilyenek?

- Hát dughatunk is - vigyorgott, mire muszáj volt eltakarnom a fejem, hiszen még a szex gondolatától is zavarba jöttem. - Ne jöjj már egy szótól is zavarba Jimin. - vette el, a fejemet takaró kezeket.

- Barátság extrákkal?

- Annak is lehet nevezni, nekem igazából mindegy - vonta meg vállait, majd átkarolta a derekam és közelebb húzott magához.

- Ohh - nyeltem egy aprót, majd szembe fordultam vele.

- Szóval? - hajolt még közelebb hozzám, éreztem levegővételeit az arcomon.

- Úgy sem tudok nemet mondani neked - suttogtam, mert időközben elhagyott a hangom.

- Tudom - vigyorgott, majd egy határozott mozdulattal az ágyra lökött és fölém mászott.

Két kezével, a fejem két oldalán támaszkodott meg és csak bámult a szemeimbe, amitől én úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban elájulhatok. Hogy lehet valaki ilyen tökéletes?

- Most mire gondolsz?

- Semmire - köszörültem meg a torkom, majd zavartan oldalra pillantottam.