it's just a drawing ~ jikook | ✔

8. fejezet

A vasárnapi napon szinte semmit sem csináltam. Egész nap feküdtem az ágyban és a tévét bámultam. Nem is nagyon volt kedvem kikelni onnan, hacsak nem az ebédről volt szó. Szerencsére a többiek ezt megértették, még Jae is, így nem sokszor zavartak meg a semmittevésben. Hétfőn unottan sétáltam az iskolába és nem voltam felkészülve, hogy a szombati nap után találkozzak Sungwooval vagy Jungkookkal. Lélekben felkészítettem magam, hogy Sungwoo mindent elkotyogott a fiúknak, de nagyon reménykedtem benne, hogy kettőnk között maradt, amit beszéltünk. Úgy döntöttem, hogy veszek kaját a suli büféjében, ezzel is tovább húzva az időt, hogy ne kelljen bemennem az osztályba. De sajnos ennek is eljött az ideje, szóval fejemet lehajtva léptem be a terembe. Halkan köszöntem, majd leültem a helyemre, de Mark nem volt a helyén. Vettem egy mély levegőt, majd Jungkook padjához néztem, ahol megpillantottam a három jómadarat.

- Csá Jimin - köszöntek szinte egyszerre.

- Cső - válaszoltam nekik.

Látszott rajtuk, hogy arra várnak, hogy odamenjek, de nekem eszem ágába sem volt közéjük ülni. De csak nem úsztam meg, hiszen szinte egyszerre pattantak fel onnan, azon versenyezve, hogy ki ül majd le a mellettem lévő székre. Végül Jungkook került ki győztesként, amit hatalmas nyuszi mosolyával fejezett ki.

- Mi van veled Jimin? - kérdezte Mark.

- Semmi. Még reggel van. - kamuztam, de látszott, hogy ezt senki sem veszi be.

- Szóval? - tette karba kezeit Jungkook.

- Nem tudtam aludni az este - sóhajtottam fel és lényegében igazat is mondtam.

Tényleg nem tudtam aludni, hiszen Jungkookon kattogott az agyam. Minden milliméterét végigelemeztem és arra jöttem rá, hogy ő tényleg egy csoda. De utána eszembe jutott, hogy miket mondott Sungwoo és vagy tíz különféle lányt képzeltem el magam előtt, akik szépek és biztos Jungkook ideáljai. Utána azon kezdtem el agyalni, hogy vajon lesz-e valaha pasim? Vagy fogok egyáltalán csókolózni valaha? Szűzen és magányosan fogok meghalni? Végül felidegesítettem magam és meg sem próbáltam aludni.

- Hahó? - csettintett egyet Mark, mire egy fejrázás kíséretében visszatértem a valóságba.

- Mi? Mit kérdeztél?

- Azt, hogy miért nem tudtál aludni? - ismételte meg a kérdést Sungwoo.

- Túl meleg volt a szobában - vontam vállat, majd szerencsére megszólalt a csengő, ezért mindenki a helyére vánszorgott.

A nap további részén nem történt semmi izgalmas azon kívül, hogy megpróbáltam Jungkookot a lehető összes módon kerülni, de ez sehogy sem akart összejönni. Olyan volt, mintha megérezte volna, hogy kerülöm, ezért szinte mindig ott volt a közelemben. Azon csodálkoztam, hogy a mosdóba nem kísért el. Utolsó óránk földrajz volt, ahol a tanár párokat választott ki. Amikor közölték, hogy Jungkook és én leszünk egy pár, kezdtem az egészet abszurdnak és nevetségesnek tartani. Most úgy őszintén, mennyi esélye volt annak, hogy ő lesz a párom? A mi témánk lett a vulkánképződés, amiről holnap kell prezentációt tartanunk.

- Arra gondoltam, hogy átjöhetnél suli után - lépett az asztalomhoz Jungkook, miután vége lett az órának.

- Miért? - kérdeztem tőle, miközben a táskámba pakoltam a könyveimet, hogy ne kelljen rá nézzek.

- Tudod a prezentáció. Holnapra kész kell vele lenni, szóval muszáj lenne ma megcsinálni. Anyáék úgy is hétig dolgoznak, addig pedig simán végzünk. - tette kezét a táskámra, ezzel meggátolva, hogy tovább pakoljak.

- Rendben - pillantottam fel rá, de csak ekkor vettem észre a hatalmas vigyort az arcán. - Most mi van?

- Imádom, amikor elpirulsz - vigyorgott tovább, mire felhorkantottam és zavartan lesütöttem a szemeimet.

- Nem pirulok el - forgattam szemet, majd kezeit arrébb löktem, hogy tovább pakolhassak.

Jungkook házához vezető úton szinte egyszer sem szóltunk egymáshoz, ha pedig ez megtörtént, akkor éppen közölte velem, hogy hol vagyunk éppen.

- Remélem szeretsz lépcsőzni - pötyögte be a számot, amivel bejutottunk a hatalmas épületbe.

Nem tudtam, hogy lakótelepen laknak. Mindig is azt hittem, hogy egy hatalmas házuk van, egy hatalmas kerttel és medencével. De ezek szerint nem. Bár, ha hárman élnek, akkor igazán nincs szükségük nagy házra.

- Hanyadik emelet?

- Negyedik - mosolygott, majd mutatva az utat kezdett felfele menni a lépcsőkön.

- Igazából van egy lift, de nagyon kicsi, szóval még ketten is eléggé szűkösen férnénk el benne. Persze ez nekem nem lenne baj, de te megint elpirulnál, amit én nem akarok. - állt meg hirtelen, mire én nekiütköztem a hátának. - De, igazából eléggé akarom. - nyúlt az állam alá.

Egy pillanatra azt hittem, hogy meg fog csókolni, amire fel kellett készítenem magam. Szinte farkasszemet néztünk egymással és az egésztől libabőrös lettem a testem összes pontján. Nem bírtam nem a szemeibe nézni, szinte kiáltottak azért, hogy azokat nézzem.

- Menjünk, mert sosem érünk fel - engedte el az állam, majd egy mosoly kíséretében elindult.

Beletúrtam a hajamba és tudatosítottam magammal, hogy mennyire rossz döntés volt idejönnöm. Biztos vagyok benne, hogy élvezi, amit velem csinál. Élvezi, hogy engem szívathat.

- Egyébként ne nézd majd a rendet, mivel utálok rendet rakni magam után - szólalt meg pár lépcsőfokkal feljebb.

- Nem zavar. Én sem szeretem a rendet. - vontam meg vállam.

- Ennek örülök. Eddig akárhány lányt vittem fel a szobámba, mindenki kiakadt a rendetlenség miatt.

- Én nem vagyok egy, azok a lányok közül - horkantottam fel.

- Tudom - pillantott rám, egy hatalmas mosoly kíséretében. - Na itt vagyunk. - állt meg egy fehér ajtó előtt.

Csendben követtem őt a helységbe, majd levettem a kabátom és a cipőmet. Zavartan álldogáltam egyik lábamról a másikra, amíg Jungkook eltűnt a látószögemből. Intett, hogy kövessem őt és mondta, hogy nyugodtan nézzek körbe a szobájában. Ahogy beléptem, rögtön megcsapott az illata, amit még annó, teljesen ilyennek képzeltem el. Tényleg nem volt rend a szobában, de még lehetett mozogni benne. A falak sötétkék színűek voltak, az ágya a sarokban helyezkedetett el. Azt mondta, hogy sok lányt hozott már fel ide, de ezen az ágyon, hogy fértek el? Szerintem én egyedül alig fértem volna el rajta. Íróasztala mellett egy gitár helyezkedett el, mire muszáj volt elmosolyodnom, hiszen a gitáros srácok a gyengéim. Az asztala felett egy kép volt, amin a szüleivel pózoltak a tengernél.

- Na, kezdhetjük? - jelent meg Jungkook, majd leült az ágyára és ölébe vette a laptopját.

- Szép szobád van - jegyeztem meg, majd leültem mellé.

- Köszönöm. Bár szebb lenne, ha rend lenne. - nevetett fel, amivel teljesen egyetértettem.