it's just a drawing ~ jikook | ✔

Epilógus

* Jungkook POV *

- Jungkook nagyon nem szeretem, amikor ilyen titokzatos vagy - kapaszkodott belém Jimin, miközben segítettem neki kiszállni a kocsiból.

Egy meglepetéssel készültem neki, hiszen ma volt egy éve, hogy először  találkoztunk. Igaz, hogy ekkor még azt sem tudtam, hogy ő még is ki a halál, de azzal tisztában voltam, hogy Jimin már ekkor belém volt esve. 

- Nyugi, mindjárt odaérünk - mondtam neki, majd jeleztem, hogy álljon meg, hiszen ki szerettem volna venni a csomagtartóból a kosarat.

Sungwoo autóját azóta megjavították és mondhatni jobb, mint volt. Megígértem, hogy úgy fogok rá vigyázni, akárcsak az életemre, ezért megbízott bennem és kölcsön adta a járgányát. Nagyon izgatott voltam, hiszen több, mint fél éve ügyködök az ajándékkal, amit neki szántam és nagyon reménykedek benne, hogy nem okozok neki csalódást és meg lesz vele elégedve. Ő már indulás előtt odaadta az ajándékát, ami két karkötő volt, mindkettő közepén egy " J " betű, a másikunk kezdőbetűjét szinbolizálta. Mondanom sem kell szerintem, hogy ezt a karkötőt még akkor sem fogom levetni, ha valaki erőszakból próbálja majd levenni rólam.

- Most szarul érzem magam. Én csak egy karkötőt vettem neked, te pedig valahova el is viszel engem. - motyogtam, mire elmosolyodtam.

- Ne érezd szarul magad, mert nem az ajándék nagysága a fontos, hanem a szándék - vezettem le az útról és a kis patak felé vettem az irányt, ahol reményeim szerintem senki sem lesz.

Fellélegeztem, amikor a kis park üres volt, amikor odaértünk. Kiválasztottam a legszimpatikusabb helyet, majd leterítettem a pokrócot, amire majd ülnük. Előszedtem a kajákat és az italokat is, majd lesegítettem Jimint a földre és megszabadítottam a szemfedőtőtől, ami eddig gátolta a látásban. Eltátott szájjal pillantott körbe, én pedig egyszerűen képtelen voltam betelni a látványával. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire szerelmes leszek valakibe, sőt azt sem, hogy egyáltalán lesz valaki, aki mellett nem akarok majd mást.

- Tetszik? - kérdeztem tőle, mire heves fejrázásba kezdett. - Ez a meglepetésem első része, szóval még lesz itt egy apróság.

- Igen?

- Igen, de előtte együnk - mosolyodtam el, majd meggyújtottam a lámpást, amivel jobban látunk majd, mint a telefon vakujával.

Meg azért a vaku fényénél nem annyira romantikus egy vacsora, mint mondjuk egy lámpás mellett. Nem szerettem volna telezabálni magamat, ezért többnyire csak édességeket és apró ételeket hoztam, amitől nem tudjuk ájulásig enni magunkat. Plusz az ajándék átadása utánra is volt egy tervem, amit telezabálva nem lehet annyira élvezni. Mosolyogva figyeltem, ahogy Jimin tele szájjal meséli, hogy az Jaehyun miként hozta zavarba őt a szülei előtt. Vettem egy mély levegőt, miután mindketten megelégeltük a desszerteket és eldőltünk a pokrócon.

- Tudod Jimin - simogattam a karjait, mire kérdőn pillantott rám. - Örülök, hogy találkoztam veled. Anyának igaza volt, komolyan miattad változtam meg.

- Mi ütött beléd? - kuncogott fel. - Mióta beszélsz ilyen könnyen az érzelmeidről?

- Ez az este erről szól, szóval megfogadtam, hogy nem fogom visszafogni magam - kacsintottam egyet, mire kivillantotta a fogait. - Szóval köszönöm, mert nem gondoltam volna, hogy valaha is normális kapcsolatom lesz.

- Örülök, hogy segíthettem - mondta Jimin. - Én sem gondoltam volna, hogy abból a nyamvadt beadandómból ez lesz.

- Nem tudom, hogy meddig fog tartani a kapcsolatunk, de biztos vagyok benne, hogy nálad normálisabb embert sosem fogok találni és ezt most halál komolyan mondom. A mai világban rohadt nehéz olyan valakit találni, aki nem csal meg és komolyan szeret téged. - fordultam vele szembe, mire láttam, hogy szemei csillogni kezdenek.