it's just a drawing ~ jikook | ✔

49. fejezet

- Értem - szólalt meg Jungkook, miután végeztem a hosszú monológommal.

- Ennyi? - torpantam meg, majd rá pillantottam. - Ez a válaszod arra, hogy nem vagyok egy kurva megszállott? - emeltem fel a hangom, hiszen nem ezért beszéltem neki tíz percen keresztül.

- Tudom, hogy nem vagy megszállott Jimin. És megbántam, hogy nem hallgattalak meg. - nyúlt a kezemért, de én elhúztam tőle, még ha legbelül azonnal a nyakába borultam volna.

- Örülök, hogy végre beláttad - csúsztattam zsebre kezeimet a sikertelen művelete után.

- Akkor most elmondom az én szemszögömből is a történetet, mert úgy érzem, hogy erre vagy igazán kíváncsi. - indult meg, én pedig követtem őt.

Igaza volt, tényleg erre voltam igazán kíváncsi, de szerintem ez érthető, mivel az este folyamán nem igazán osztott meg velem fontos információkat, sőt konkrétan semmit sem. Szám szélét rágtam és vártam, hogy végre megszólaljon, hiszen már hosszú percek óta csak sétálunk. Nem érdekelt, hogy hol vagyok, hogy hány óra, én csak azt szerettem volna, hogy végre őszinte legyen velem és elmondja az érzéseit. Nyilván egyikünk sem zárta még le a kettőnk kapcsolatát, hiszen akkor nem lennénk itt.

- Amikor megtaláltam a papírkupacban a rólam készült rajzot és azt a sok információt, akkor teljesen lesokkolódtam és először fel sem tudtam fogni az egészet. - szólalt végre meg és kezdett bele a mesélésébe. - Csak az az egy mondat járt a fejemben, hogy még is honnan tudtál meg rólam ennyi mindent. Utána megjelentél, én pedig elveszítettem a fejemet és jobbnak láttam, ha eljövök onnan. Sungwoo utánam jött, de hozzá sem volt semmi kedvem, ezért csak random sétálgattam a városban. Próbáltam valamilyen ésszerű magyarázatot kitalálni erre az egészre, hiszen basszus kurva fontos vagy nekem Jimin, de semmi értelmes nem jutott az eszembe, ezért azt az utat választottam, hogy inkább teljesen megszakítom veled a kapcsolatot, hátha úgy nem fogok szenvedni, viszont tévedtem. Tudom Jimin, hogy ott bőgtél a bejárati ajtóm előtt, minden egyes szavadat hallottam, de egyszerűen nem tudtam kinyitni az ajtót. Túl gyáva voltam és most már belátom, hogy a világ egyik legszarabb döntése volt megpróbálni téged ellökni magamtól. Sungwoo folyamatosan járt át hozzám és azzal tömte a fejemet, hogy nem is hiányzok neked és, hogy boldog vagy, amiért eltűntem.

- Ez kurvára nem igaz - szóltam közbe, hiszen éreztem, hogy a kimondott szavak mennyire fájnak neki.

- Tudom Jimin, tudom, hogy nem igaz - sóhajtott fel. - És, amikor elmentem a suliba, akkor az elsődleges célom az volt, hogy beszéljek veled, de rosszkor voltam rossz helyen, ezért hallottam a közted és Sungwoo között folyó beszélgetést. Mérges lettem, hiszen ekkor esett le, hogy egész végig az állítólagos legjobb haverom keverte a szart, amit neki is szerettem volna elmondani. Most pedig itt vagyok és kurvára utálok ilyen őszinte lenni és Gaint egyszer meg fogom verni, amiért nem említette, hogy ma veled találkozom helyette. - túrt bele idegesen a hajába, mire lehajtottam a fejem.

- Sajnálom - suttogtam, mire szemem sarkából láttam, hogy rám pillant.

- Mit?

- Hogy hittem Sungwoonak - nyeltem egy aprót, hiszen éreztem, hogy hamarosan megjelennek a könnyeim.

- Jól figyelj, mert ilyen nem sokszor van, de belátom, hogy én voltam a seggarc és én nem adtam neked esélyt arra, hogy mindent elmagyarázz és konkrétan miattam szenvedtünk mindketten több mint egy hónapot. - lassított léptein, majd ismét megállt.

- Tényleg seggarc voltál - mosolyodtam el. - És most mi lesz? - vettem elég bátorságot, hogy végre ránézzek.

- Nem tudom Jimin. Nekem kibaszottul hiányzol. - tett egy lépést felém, mire szívem hevesen verni kezdett.

- Nekem is hiányzol Jungkook - mondtam könnyeimtől alig látva.

Behunytam a szemeimet és kicsit sem érdekelt, hogy mit fog erre szólni, oda léptem hozzá és szoros ölelésbe vontam. Ahogy megéreztem jellegzetes illatát, utat törtek maguknak a könnyek, hiszen olyan rég ölelhettem őt meg. Gyengéden simogatni kezdte a hátam, ezzel még hangosabb sírást kiváltva belőlem.

- Sajnálom Jungkook - zokogtam.

Nem érdekelt, hogy mennyire nézhetek ki szánalmasnak, egyszerűen muszáj volt kiadnom magamból a magamba fojtott érzéseimet. Fogalmam sincs, hogy mennyit állhattunk ott ölelkezve, de nem is érdekelt annyira. Sokkal inkább az, hogy Jungkook nyugtatott engem és édes dolgokat mondott, amitől egyből jobb kedvem lett.

- Ne sírj Jimin, most már minden rendben lesz - törölte le hüvelykujjaival a könnyeimet, miután kicsit eltolt magától.

- Igen? - kérdeztem tőle, mire ő csak egy aprót bólintott.

- Haza kísérlek - lépett el tőlem.

Bólintottam egyet, még ha nem is akartam, hogy még haza menjünk, de nem akartam nyomulni vagy valami, ezért beletörődtem abba, hogy valószínűleg nem ma fogunk kibékülni teljesen, amit amúgy nem is bánok nagyon, mert nem szeretnék semmit elkapkodni.

**

- Csak nehogy elfelejts átszállni - mosolyogtam, miután a metrós haza utat választottuk.

- Már nagyon mennek ezek a metrózások, szóval nem fogok - kacsintott egyet, ahogy mindketten ráléptünk a mozgó lépcsőre.

- Haragszol rám? - pillantottam rá, mire először nem értette, hogy most ez, hogy is jött ide, de utána szerintem leesett neki, hogy mire is gondoltam.

- Nem haragszom rád, csak felbasz, hogy Sungwoo is ért már úgy hozzád, ahogy eddig csak én tettem - pillantott a nyakamra, ahol a Sungwoo által hagyott szívásfolt nyoma volt, még amikor a suliban botrány volt.

Szerencsére azóta elmúlt már és semmilyen nyoma nem maradt, aminek nagyon örültem, hiszen beláttam, hogy a világ legszarabb ötlete volt lefeküdni vele, bármennyire is sokat ittam.

- Sajnálom Jungkook - sóhajtottam fel. - Egyszer remélem minden újra rendben lesz közöttünk. - suttogtam és abban reménykedtem, hogy nem hallotta meg.

- Én is remélem - pillantott rám, amikor már a metróban álltunk.

Az út további részében nem igazán beszéltünk egymással, csak némán bámultunk mindketten magunk elé. Annyi mindent szerettem volna neki mondani, de nem tudtam, hogy őt ez mennyire érdekelné. Látszólag ő is el volt merülve a gondolataiban, hiszen öt perce egyet sem pislogott és kezdtem azt hinni, hogy nyitott szemmel elaludt. Szám szélét rágcsáltam és egy kicsit megnyugodtam, amikor végre felértünk a friss levegőre.

- Sungwoo vagy én? - kérdezte, mire szemöldökeim összeszaladtak.

- Mi? - néztem rá értetlenül.

- Melyikünk jobb?

- Ez milyen kérdés Jungkook? - horkantottam fel, mire ő megköszörülte a torkát.

- Nem tehetek róla Jimin, de ha behunyom a szemem kurvára azt látom, ahogy te és Sungwoo dugtok.

- De ne lásd azt! - mondtam komoran, mire felnevetett. - Én sem látom azt, ahogy éppen Yenával enyelegsz, pedig én egyszer szemtanúja is voltam ennek. - mondtam mielőtt bármit is tudott volna mondani.

- Tudom - sóhajtott fel. - Jobb lesz, ha megyek, mert asszem agyalnom kell egy kicsit.

- Miről? - kíváncsiskodtam, mire ő elmosolyodott.

- Rólad Jimin - mondta és tett egy lépést felém.

- Gondolom én is rólad fogok agyalni, ha elmész - sütöttem le a szemeimet, ahogy teljesen elém lépett.

- Tudod min agyalj? - nyúlt az állam alá, mire hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni.

- Nem - motyogtam.

- Ezen - mosolyodott el, majd egy apró puszit adott a számra.

Kacsintott egyet és hátat fordítva nekem hagyott magamra a gondolataimmal, a görcsölő hasammal, a tátott számmal és az összezavarodott agyammal, ami még fel sem fogta az előbb történteket. Fogalmam sincs, hogy mennyit állhattam még az utcán és játszódhatott le a fejemben újra és újra az előbbi apró gesztus, de annyit tudtam, hogy még mindig iszonyatosan szeretem Jungkookot.