it's just a drawing ~ jikook | ✔

28. fejezet

- Történt valami tegnap? - kérdezte Mark, miután már korán reggel, mosolyogva mentem be a suliba.

- Nem - mondtam teámat szürcsölve, de látszott rajta, hogy nem hisz nekem.

- Dugtatok? - kérdezte, mire félrenyeltem és köhögésben törtem ki.

- Nem, dehogy is - válaszoltam neki, miután rendeztem vonásaimat.

- Akkor?

- Nem szeretném részletezni. Mondjuk úgy, hogy elvoltunk. - pillantottam Markra, akinek hatalmas mosoly terült el az arcán.

- Mindent értek - dőlt hátra a székében, majd továbbra is vigyorogva figyelt engem.

- Boldogabb vagy, mint én - nevettem fel.

- Az biztos. Tudod milyen jó látni, hogy mosolyogsz? Régen voltál már boldog.

- Most az vagyok - mondtam, majd pont ekkor lépett be az osztályba a beszélgetésünk fő témája.

Némán ment a helyére, majd karba tett kezekkel ült le a helyére és bámulta a táblát. Úgy látom, hogy neki viszont nincs túl jó napja. Mark kérdőn pillantott rám, majd a fejével Jungkook felé bicentett, hogy menjek oda hozzá. Megráztam a fejem, tudatva vele, hogy nem fogok odamenni hozzá, de ekkor hangosan megszólalt.

- Jungkook biztos tudja a választ. Menj és kérdezd meg tőle Jimin! - lökött le a székemről, mire szúrós tekintettel bámultam Markra.

- Baszd meg - tátogtam, majd feltápászkodtam a földről és leültem Sungwoo helyére.

- Mizu? - kérdeztem Jungkooktól, mire ő felvont szemöldökkel rám pillantott.

- Mi lenne?

- Történt valami? - suttogtam, mire bólintott egy aprót. - Elmondod?

- Nem! - válaszolta határozottan, majd ismét a tábla tanulmányozását folytatta.

- Miért nem? Bennem megbízhatsz.

- Gondolom - vonta meg a vállait, de továbbra sem nézett rám.

- Jungkook - fordultam teljesen szembe vele, majd combjára csúsztattam a kezem, mire azonnal rám pillantott. - Mi a baj? - kérdeztem ismét.

- Majd... elmondom - nyelt egy aprót és lesöpörte a kezem magáról.

- Hát rendben - sóhajtottam, de továbbra sem keltem fel mellőle.

- Meddig fogsz még itt bámulni? - csattant fel.

Ekkor lépett be az osztályba Sungwoo és összeráncolta a szemöldökeit, ahogy meglátott minket.

- Jó reggelt - sétált oda hozzánk, majd szomorúan pillantott Jungkookra.

Mi a fene folyik itt? Mit tud Sungwoo, amit én nem? Jobbnak láttam, ha elmegyek onnan, hiszen semmit nem tudtam kiszedni Jungkookból. Sóhajtottam egyet, majd visszamentem a helyemre Mark mellé.

- Olyan szar ötleteid vannak - horkantottam fel, de ő csak szimplán kiröhögött.

- Nem tehetek róla, hogy béna vagy - nevetett tovább, mire muszáj volt nekem is elmosolyodnom.

- Inkább hagyjuk - vontam meg a vállaim, majd Sungwooékra néztem, akik éppen beszélgettek.

Azt hittem, hogy bízik bennem Jungkook, de ezek szerint tévedtem. Nem tudom, hogy mi lehet a baj, remélem én nem csináltam semmi rosszat. A tegnap történtek után annyira boldog voltam, hogy képes lettem volna sikítani egészen hazáig, de végül csak sírtam, hogy Jungkook miért nem szeret engem. Oké, azt hiszem, hogy ez a fiú megőrjít engem. Eddig csak nagyon ritka alkalmakkor sírtam, például a papám halálakkor vagy, amikor elaltatták Jaehyunt, de nem kelt fel, amikor kellett volna. De amióta megismertem Jungkookot és érzéseket táplálok iránta, szinte minden héten sírok miatta, ami egyáltalán nem jó, mert nem vagyok lány, hogy mindenért bőgjek. De nem tehetek róla, addig amíg nem tetszett senki, addig minden rendben volt.